Az utóbbi hetekben eléggé felborzolta a kedélyeket, hogy az ún. szakgimnáziumokban, leánykori nevükön szakközépiskolákban, szeptembertől jelentősen meg akarják nyirbálni a természettudományos tárgyak oktatását. A gyerek ugye érettségizik majd matematikából, és e mellett kijelölnek neki még egyet, a többit pedig felejtse el. Pl. aki turizmushoz kapcsolódó szakterületen tanul, az földrajzot tanul, aki meg gépész szakterületen, az meg fizikát. Ugye magyarázni sem kell, hogy aki alapvető természettudományos ismeretek hiányában fejezik be az középiskolát, az nem tud teljes értékű érettségi tenni, és a felsőoktatásba se fog tudni beilleszkedni. Egyszerűen azért, mert ezeknek a tárgyaknak az ismeretanyaga szorosan összekapcsolódóik. Az egyetemi kollégák egyre több helyen már így is azzal szenvednek, hogy az első egy-két szemeszterben kell a hallgatóknál pótolni azokat a hiányosságokat, amit a közoktatásban „összeszednek”. Szóval aki szakgimnáziumban érettségizik, az tuti nem jut be a felsőoktatásba, ergo számukra a társadalmi mobilitás útjai lezárulnak. Végleg. Most arról már nem is beszélve, hogy választható tárgyként már így is nagyon kevesen érettségiznek természettudományos tárgyakból.
Az első kérdésünk az volt, hogy miért van erre szükség? Persze a Kulturális bizottság ülésén, meg az Országgyűlés plenáris ülésen is ment a mellébeszélés, hogy hát már az érettségi mellé OKJ-s végzettséget akarnak adni, és ahhoz kell az idő. Csak hát 2015-ben pont a Fidesz módosította úgy a törvényt, hogy a szakgimnáziumokban csak a rendelkezésre álló idő 60%-át lehet maximum a nemzeti alaptantervben meghatározott ismeretek átadására fordítani, mert a fennmaradó óraszám kell a szakmai tárgyakra. Ugye ez az arány korábban 70% felett volt (főleg a világbanki képzést nyújtó intézményekben) a közismereti tárgyakra rendelkezésre álló keret, amit most brutálisan visszavágnak. Szóval visszavágták a közismereti tárgyak súlyát, majd most erre hivatkozva kicsinálják a természettudományos képzést. Persze az eszükbe sem jut, hogy a heti 5 tornaóra talán sok egy kicsit annak tükrében, hogy mennyit szánnak a természettudományokra. Ugyan kérem!
A Kulturális bizottság legutóbbi ülésén megkérdeztem az államtitkárt, hogy mi az alternatívája annak, hogy kiteszik a természettudományos tárgyak nagyobb részét egyszerűen kiszórják? Ugyanis folyamatosan azt kommunikálta az előző napon Cseresnyés Péter, hogy még nincs döntés, ezért nem bíráljuk őket. Akkor azt mondta, hogy felmerült egy komplex természettudományos tárgy kialakítása, és esetleg azt vezetnék be. Pár napra rá Palkovics államtitkár úr is (értik, két minisztérium államtitkára egyszerre szól bele a dologba, ami pedig nem jó jel!) határozottan egy új, általa "science"-nek (természetismeretnek lefordítva) nevezett tárgyat kellett emlegetni.
Nézzük akkor meg azt, hogy van-e ennek realitása? Lehetséges-e, hogy ne diszciplináris tantárgyak, hanem komplex tárgy formájában oktassuk a természettudományos ismereteket? Szögezzük le az elején, hogy ez nem lenne magyar találmány, van ilyen a világon máshol is. Ez tény. A heti óraszám persze változó, nagyjából a 3 és a 8 között ingadozik országonként és évfolyamonként (ehhez kapcsolódik az utóbbi hetek egyik legjobb akciója, amikor Barack Obama az amerikai mentorprogramot reklámozandó egy vicces kis videóban Steph Currynek magyarázza, hogy miként is kell kosárra dobni, és egy füst alatt a vulkánok működésével kapcsolatos kísérletet is bemutatnak. Hát így is lehet ezt csinálni!). Sőt van olyan ország, ahol a hagyományos tárgyak már egyáltalán nincsenek. Az is tény, hogy Magyarországon már korábban is felmerült ennek az ötlete. Ennek azt volt a hátterében, hogy hosszú évek óta a PISA felmérésekben pont a természettudományos tárgyak terén a legnagyobb a visszaesés. A korábbi szakmai munka tehát azért indult el, mert csapnivaló lett a szakmunkásképzőkből és szakközépiskolákból kikerülő gyerekek természettudományos ismereteinek a minősége (és persze mindez már az általános iskolai képzés kapcsán is kimutatható), és nem a rendelkezésre álló órakeret csökkenés miatt kellett kényszerből ezzel foglalkozni.
Mit fogalmaztak meg a korábbi szakértői anyagokban? Elsősorban azt, hogy a természettudományos tárgyak célja egy speciális gondolkodásmód elsajátítása. A természettudományos képzésnek ez a társadalmi haszna! Magyarul a gyereknek fel kell ismerni a problémát, tudni kell egy hipotézis felállítani, és képesnek kell lenni valamiféle bizonyítást felvázolni. Mivel pedig napjainkban a környezetvédelmi, az energetikai, az urbanisztikai problémák gyakorlatilag a hétköznapi életünk részévé váltak, ezért igenis van létalapja az ilyen típusú gondolkodásmód fejlesztésének. Erre kellenek a természettudományok.
Mi a fő gond a természettudományok oktatásával?
- 1990 előtt Magyarországon kifejezetten magas volt a természettudományos tárgyak aránya a tantervekben (elsősorban a diszciplináris szemlélet miatt), és részben ennek a jelentős óraszámnak a csökkenése okolható a tanuló teljesítményének a visszaeséséért.
- Az óraszámok visszaesésével együtt nem csökkent érdemben a tananyag mennyisége, ezért nincs elég idő az ismeretek átadására, a tudás elmélyítésére. Az érintett órákon így folyamatosan rohannak a tanárok és a diákok is.
- A magyar oktatásban csak részben sikerült előre lépni az egyes tudományterületek oktatásának integrációja terén. Még mindig jobb összhangra lenne szükség az egyes tárgyak óramenetében.
- Mivel alacsony a természettudományos tárgyak óraszáma, ezért egy-egy tanár sok osztályban tart órákat nagyon alacsony számban. Ez olyan extrém leterheltséggel jár (persze jellemzően asszisztens és kisegítő személyzet nélkül, ami a természettudományok terén nagy hátrány), hogy a gyerekek megfelelő oktatására nem marad energia, a kiemelkedő tehetségű gyerekek gondozására pedig végképp nincs idő. Az egésznek olyan hangulat van, mintha futószalag mellett dolgozna az ember.
Szóval ezek a problémák régóta láthatóak voltak, így több javaslat is született. Már sok-sok évvel ezelőtt felmerült egy összevont „science” tárgy kialakítása, de felmerült a természettudományos tárgyak integrált szemléletű modernizálása is, vagyis a tárgyak összecsiszolása. Itt fontos megjegyezni, hogy az integráció nem feltétlen azt jelenti, hogy magukat a diszciplináris tárgyakat mosták volna össze, hanem csak az egyes tárgyak közötti kapcsolódási pontokat erősítették volna. Magyarul szorosabban koordinálni kellett volna ezen logika szerint az egyes tárgyak oktatását. Ez részben megvalósult, részben nem. Ezen kívül még az is felmerült egyesekben, hogy a matematika mellett legyen egy másik természettudományos tárgyból kötelező az érettségi, ezzel is erősítve a természettudományos képzés súlyát. És persze voltak olyanok, akik a teljes integrációt szorgalmazták, vagyis a tárgyhatárok elmosását, és egy közös természettudomány tárgyat vezettek volna be. Persze már akkor megmondták a szakértő, hogy ha bármilyen változtatást akarnak eszközölni, akkor a felsőoktatásban a tanárképzést kell előbb modernizálni. Csak úgy nem lehet átállni a diszciplináris megközelítésről egy összevont tárgyra. Bő egy évtizede volt is beszélgetés ilyen irányú átalakításról (hiszen úgyis új tanterveket kellett kidolgozni a kétosztatú képzés bevezetésével, ami lehetőséget adott volna a probléma komplex átbeszélésére), de végül nem lett ebből az egészből semmi. Illetve annyi, hogy a felsőoktatásban megjelent a környezettan szak, de ugye ők ugye nem tanár szakon végeznek.
A mostani helyzetben én magam csak azt tudom mondani, amit a szakértők bő 10 éve is mondtak: ha a Palkovics László által felvetett science tárgyba akarjuk összetolni a természettudományos tárgyak oktatását, akkor arról szakmai vitát kell folytatni (nem zárt kerekasztalokon, ellenőrizetlen szakértői környezetben, hanem nyilvánosan, széles körben). Ha pedig a hazai szakma azt mondja, hogy ez a jó irány, akkor ki kell találni egy új kiegszakot, valamint tanárszakot a hazai felsőoktatásban. Hiszen megfelelő pedagógus kollégákat kell a tárgyakhoz rendelni. Egyszerűen azért, mert a természettudományos tárgyakat oktató pedagógusok nem csereszabatosak! Egy kémiatanár nem tud bemenni megtartani egy földrajzórát. Egyszerűen azért, mert a felsőoktatásban nagyon éles a határ az egyes tudományterületek között. Persze elvileg szóba jöhetne a csoportban oktatás lehetősége, de annak akkor van értelme, ha minden órán ott van a különböző diszciplínához értő valamennyi kolléga, márpedig ezt nem tudnák biztosítani, mert ennyi pénz és ennyi tanár a világon nincs. Pontosabban Magyarországon nincs! Szóval kellene egy új egyetemi tanárszak, aminek ki kell dolgozni a teljes akkreditációs anyagát, amihez egy konzorciumot kellene összehívni a hazai felsőoktatási intézmények részvételével. Ezt követően, majd azt be kell vezetni. Ezt követőn ki kell képezni elegendő számút science szakos tanárt, ki kell dolgozni a tárgy pontos tartalmát, majd végül indulhat a képzés. Mindehhez alsó hangon kell 6-7 év (és akkor tényleg nagyon konzervatív becslést mondtam). Aki mindezt most szeptemberben akarja indítani, annak fogalma sincs arról, hogy miről beszél. És mivel egy kormányokon átívelő projekt, ezért az ellenzéki pártokkal, illetve az ellenzéki pártok szakértőivel is egyeztetni kellene, mert ebben a kérdésben is nemzeti konszenzus kellene. Mi erre készek lennénk, de a Fidesz láthatóan csak a saját feje után megy.
Szóval egy felelős vezető nem áll ki ötletelni arról áprilisban és májusban, hogy szeptembertől milyen tárgyakat és milyen struktúrában kellene oktatni. Ha ezt teszik, akkor a szakgimnáziumi képzés tényleg zsákutca lesz. Így a probléma megoldása helyett csak kárt okoznak. Tessék végre komolyan venni azt, hogy egy államtitkárnak és miniszternek van felelőssége!
