A mai napon köszöntöttük a Parlamentben a Riói Olimpiai Játékokon sikeresen szerepelt sportolókat. Különleges élmény volt ennyi olimpiai bajnokot látni egyszerre, és jó érzés az is, hogy a magyar állam elismeri a teljesítményüket. Az elismerés részeként kitüntetést, valamint igen jelentős jutalmat is kapnak az olimpikonok. Természetesen ehhez szívből gratulálok, de egyben felhívnám a kormány figyelmét arra, hogy néhány sportolónak már évek óta nem fizetik ki a sikeres szereplésért járó jutalmukat. Történt ugyanis, hogy a napokban született meg a Fővárosi Törvényszéken az az elsőfokú ítélet, ami a 2013-ban a kolumbiai Caliban megrendezett világjátékokon 5 arany és két ezüstérmet szerző maratoni kajak-kenusok és felkészítőik jutalmának kifizetésére kötelezi a Magyar Olimpiai Bizottságot, mint elsőrendű alperest. A másodrendű alperes az Emberi Erősforrások Minisztériuma volt, amely kormányszervet azonban a bíróság nem kötelezett semmire. A saját választókerületemben is van érintett sportoló és edző, így hónapok óta próbálom rávenni a kormányt, hogy tartsa be a saját rendeletét, és ne próbálja magát kihúzni a fizetési kötelezettség alól, megalázó pereskedésre kényszerítve a sportolókat.
Először is tekintsük át röviden, hogy miről is szól ez a történet? 2013-ban a kolumbiai Caliban rendezték meg a Világjátékokat, ami az olimpiai játékok programján nem szereplő sportágak közül a legmagasabb színvonalú, népszerű és látványos sportágakban megrendezett verseny. Ugyanolyan kvalifikáción kell átesniük a sportolóknak, mintha olimpiára készülnének, leginkább a világbajnoki helyezésekkel lehet bekerülni. 2013-ban meghívást kapott a magyar maratoni kajak-kenu csapat, amely csapat 5 arannyal és két ezüsttel tért haza. A sportolók joggal várták, hogy a kormány jutalomban részesíti őket, hiszen erről rendelkezik egy kormányrendelet is, amely meghatározza, hogy a Világjátékokon az érmet és helyezést szerző sportolóknak és az őket felkészítő edzőknek mekkora jutalom jár, valamint szóban is ígéretet kaptak még a Világjátékok előtt, hogy megkapják majd a jutalmat az érmesek. A szóban forgó rendeletet a jobboldali Orbán-kormány hozta 2013-ban, amelyek tagjai között szerepel Balog Zoltán miniszter is. A Világjátékokon elért eredmények nyomán 216 millió forintot kellett volna kapniuk a sportolóknak, ám 2013 óta a maratoni kajak-kenusok egy fityinget sem kaptak, pedig a Magyar Olimpiai Bizottság e rendelet alapján terjesztette fel őket jutalomra a minisztériumnak. De ez nem volt elég és jó magyar szokás szerint elkezdődött a másikra való mutogatás és a kibúvók keresése. Az EMMI előbb arra hivatkozott, hogy a MOB nem csatolt hivatalos jegyzőkönyvet a jutalmak kifizetését előirányzó döntéséhez. Érdekes módon az olimpiai jutalmakat is hivatalos jegyzőkönyvek csatolása nélkül szokás kifizetni. De az EMMI tovább ment, és egyszerűen nem fogadta el a MOB álláspontját a fizetési kötelezettséggel kapcsolatban. Rétvári Bence kérdésemre szó szerint az alábbi magyarázkodással válaszolt:
„Ennek oka, hogy az IWGA Világjátékokon a meghívásos sportágak ad hoc jelleggel, az aktuális szervezők egyedi kérésére, kiegészítő módon és csupán ideiglenesen, azaz vissza nem térő módon szerepelnek a versenyprogramban. Ennek következtében a meghívásos sportágakban született eredményeket az IGWA nem számítja sem a hivatalos versenyprogramban szereplő sportágak versenyszámaiban elért eredményekhez, sem pedig a hivatalos éremtáblázatához”
A vicc az egészben, hogy a Világjátékokat szervező IGWA állásfoglalása szerint nincs különbség a hivatalos és a nem hivatalos számok között, minden szám egyenértékű. Vagyis az államtitkár egyszerűen nem mond igazat. Mikor erre felhívtam a figyelmét, akkor mindezt letagadta. Arról nem is beszélve, hogy az évek óta húzódó ügy miatt végül a sportolók kénytelenek voltak polgári pert kezdeményezni, melynek egyik tárgyalásán a minisztérium jogi képviselője világossá tette, hogy az államtitkár hazudott. Az ügyvéd ugyanis elismerte, hogy a jutalom kifizetését nem azért tagadta meg az EMMI, mert nem tartják egyenrangúnak az érintett versenyszámokban indulókat, hanem csak és kizárólag a versenyről készült jegyzőkönyvek hiánya miatt. A tárgyalásról készített jegyzőkönyv tanúsága szerint az EMMI képviselője szó szerint így nyilatkozott:
„II. r. alperes egyértelműen és határozottan kijelenti, hogy nem az alapján különböztette meg az állami jutalom kifizetését, hogy a felperesek bemutató sportágon vettek részt, vagyis a bemutató sportágakon elért eredmények után is járhatna az alperesi álláspont szerint az állami jutalom, amennyiben hivatalos jegyzőkönyvet határidőben benyújtották volna.” (Fővárosi Törvényszék 62.P.23.906/2015/8. 2016. április 12.)
Érdekes módon Rétvári Bence a második válaszában is óriási hibát vétett. A következőt állította ugyanis:
„…az Államtitkárság minden esetben a Rendelet alapján jár el, nincs kötve a MOB határozatához sem…”
A valóság ezzel szemben az, hogy a hatályban lévő kormányrendelet alapján a minisztériumnak nincs mérlegelési joga, vagyis a MOB döntésén nem írhatja felül. Ennyi.
Megállapíthatjuk tehát, hogy hosszú hazudozás és pereskedés után született meg az ítélet a múlt héten. Eszerint ki kell fizetni a sportolóknak és edzőknek a jutalmakat, kamatokkal együtt. És akkor itt most lehetne görögtüzeket ontani, Csepel és Soroksár képviselőjeként gratulálhatnék is a sportolóknak és edzőiknek, hogy a versenypálya után a bíróságon is győztek, de ismerve a rendszert nem biztos, hogy a kálváriának ezzel vége. Az elsőfokú ítélet ugyanis a MOB-ot, mint 1. számú felperest kötelezte a kormányrendelet betartására. És itt a csavar az ügyben. A MOB ugyanis a minisztériumtól kapja meg a jutalmakra szánt pénzt, tehát a MOB megállapítja a jutalom mértékét, majd az erről született határozatot továbbítja a minisztériumnak. A minisztérium ezt követően, mint költségvetési szerv, utal, és erről elszámolási jegyzőkönyvet készít a MOB és az illetékes államtitkár. Amennyiben tehát jogszabályellenes úgy dönt a minisztérium, hogy nem jár a jutalom, akkor nem fizeti ki, „oszt jó napot!”. Na de akkor miért hoznak olyan rendelete, amit eszük ágában sincs betartani? Arról nem is beszélve, hogy a MOB-nak nyilván nincs most felesleges pár száz milliója, így minden bizonnyal meg fogja fellebbezni az ítéletet.
Mi az egész történet tanúsága?
A jobboldali – keresztény - polgári kormány a sportot stratégiai fontosságú ágazattá nyilvánította. Ám a stratégiai ágazat csak akkor stratégiai ágazat, ha a felcsúti vagy a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó fociról, focicsapatokról van szó, vagy ha pártunk és kormányunk éppen olimpiát szeretne rendezni. Beszédes tény az is, hogy az érintettekkel és képviselőikkel az EMMI inkább pereskedik, de nem ismeri el a teljesítményüket. Ugyanígy tesz Orbán Viktor is, hiszen a neki írt levélre nem is válaszolt személyesen. Úgy látszik csak egy ellenzéki képviselőt, meg pár újságírót érdekel a sport annyira, hogy tegyen valamit ez ellen az aljas eljárásmód ellen.
A végső kérdés pedig az, hogy miért nem akarnak fizetni? A válasz erre az, hogy egyszerűen erre nincs pénz. Na de akkor felmerül a végső kérdés:
Hogy akar a Fidesz sok ezer milliárdos olimpiát rendezni, ha még ezt a viszonylag kis összegű jutalmat sem tudja kifizetni?
