szaboszabolcs

A megbízólevél átvételének margójára

2018. április 20. - szabolcsblog

Ma reggel vettem át a megbízólevelemet a 17. választókerület (Csepel-Soroksár) nyertes képviselőjeként. A négy évvel ezelőtti választáshoz hasonlóan most is nagy munkát végeztünk, és sosem tudom elégszer megköszönni azoknak az aktivistáknak és szimpatizánsoknak, akik időt és fáradtságot nem kímélve részt vettek a kampányban, vagy épp’ szavazatszámlálóként a választások tisztaságának biztosításában. Külön örömmel tölt el, hogy a fejetlen szervezés ellenére sokan el tudtak jönni ma reggel a Munkásotthonba, ahol átvehettem a papírokat. Természetesen köszönet illeti azt a 23.637 szavazót is, akik lehetővé tették a nagyarányú győzelmet Németh Szilárddal szemben. Nem beszélve azokról a jelölt társaimról, akik a kampány hajrájában visszaléptek a javamra.

szabolcs17.JPG

Az örömbe természetesen üröm is vegyül. Egyrészt Csepellel és Soroksárral ellentétben országosan nem sok okunk van az örömre, hiszen újra fideszes kétharmaddal nézünk szembe. Kutya nehéz négy év áll előttünk. Másrészt nekem külön fájdalmas, hogy a pártom, az Együtt, nem jutott be a Parlamentbe, sőt az 1 százalékot sem érte el. Ennek megfelelően most nem pusztán a kampányt kell lezárnunk (pénzügyi elszámolás, plakátok leszedése, rendrakás az irodákban stb.), de meg kell oldanunk azt is, hogy a kampányra fordított kb. 150 millió forintot vissza tudjuk fizetni a Magyar Államkincstárnak. Tudnia kell mindenkinek, hogy mi nem elloptuk ezt a pénzt, hanem tényleg a kampányra költöttük, és folyamatosan nyilvánosságra is hoztuk a kiadásokat (lásd a www.egyuttpart.hu oldalon). Elképesztő érzés azt tapasztalni, hogy mennyire szolidárisak a magyar demokraták, és már nagyjából 130 millió forinttal segítettek ki minket. Azért van erre szükség, mert ha nem tudjuk visszafizetni ezt az összeget, akkor az elnökségi tagok feje fölül elviszik a házat vagy lakást is, szóval szó szerint az utcára kerülhetnék. Én még csak túl is élném mindezt, de több kollégának gyerekei vannak. Harmadrészt pedig nekem további nehéz személyes döntéseket is meg kell hoznom.

szabolcs6.JPG

 

Az Együtt nélkül megszűnik az a pártháttér, amivel érdemi módon tudtunk politizálni az elmúlt években, illetve képviselni tudtuk a csepeliek és soroksáriak érdekeit. Az Együtt elnökségének tudtával és a véleményük kikérésével nekem most egy olyan frakciót kell találnom, amely befogad, és amely részeként erősen és határozottan tudom képviselni a jövőben is a választóim érdekeit, egyben pedig küzdeni tudok a NER ellen. Frakciótagként például több felszólalási vagy interpellálási lehetőségem lesz. Elhihetik, hogy nem könnyű a helyzetem. Itt Csepelen és Soroksáron is sokan szavaztak rám a legkülönbözőbb pártok szimpatizánsaiként, és egyszerre nem tudok megfelelni 23,5 ezer ember akaratának. Tisztában vagyok azzal is, hogy lesznek akik nem értik, hogy mi történik. Bármelyik frakcióba is ülök be, a többi párt szimpatizánsai felteszik majd a kérdést: miért nem a mi pártunk frakciójába ültél? Erre csak azt tudom mondani, hogy csak egy irányba indulhatok el. Döntenem kell. Engem egy dolog motivál a döntésnél: az Együttben vallott értékekhez legközelebb álló párt frakciójával tudjak együtt dolgozni Csepelért és Soroksárért. Olyan párt frakciójának tudok csak tagja lenni, amelyik visszaléptette a jelöltjét a javamra, hiszen mi közösen nyertük meg a választást Csepelen és Soroksáron. Olyan párt frakcióját tudom csak választani, amelyik tagjaként hozzájárulhatok annak az új pólusnak a kiépítéséhez, ami az Együtt célja volt hosszú ideje. Engem nem mozgat sem a fizetés, sem a pozíció. Csak a csepeli és a soroksári választók, meg az ország sorsa érdekel. Kis türelmet kérek még mindenkitől, amíg a jövőmről felelősen nyilatkozni tudok. Most még zárnunk kell a kampányt, illetve egyeztetni kell a jogi és technikai részleteket. Rövidesen mindenről tájékoztatni fogom a választóimat. Elhihetik, hogy nem vagyok egyszerű helyzetben, mint ahogy az ország is válaszút előtt áll. Most sok fontos döntést kell meghoznom, és lehetőleg jó döntést kell hoznom. Ehhez szükség van a lelki békére, valamint az alapos önvizsgálatra. Egy valamit azonban ne felejtsenek el: én pont ugyan az a baloldali gondolkodású ember maradok, aki eddig is voltam. Én pont azt fogom csinálni, amit korábban is tettem, és amit a kampányban ígértem. Csepelen és Soroksáron pedig mindig szükség lesz még sok olyan emberre, akik  ebben támogatnak és erősítenek, mert csak közösen lehetünk hatékonyak és sikeresek. Csak így folytathatjuk együtt Csepelért és Soroksárért!

 

 

Ezt jól kifőzte Németh Szilárd, avagy így kell lenyúlni a helyi médiát

Egészen elképesztő, ahogy a Csepeli Hírmondó nevű, állítólagos önkormányzati lap beállt Németh Szilárd kampányába. Azt már megszoktuk, hogy évek óta majdnem minden oldalon ő szerepel az önkormányzat által kiadott újságban - pedig közjogilag semmi köze Szilárdnak Csepelhez, lévén elvesztette a 2014-es választást - , de amit a január 25-i számban műveltek, az már arcpirító kategória: egész oldalas cikket jelentettek meg, melyben Németh Szilárd főz! És mindezt a csepeli adófizetők pénzén kiadott újságban, ahol az ellenzéki politikusok csak akkor szerepelnek, ha éppen penetráns módon gyalázzák őket, vagy személyesen buziz le Németh Szilárd (lásd itt).

nszfoz.jpg

(Csepeli Hírmondó, 2018. január 25., 18. oldal)

Persze van több furcsaság is a Csepeli Hírmondónál. Érdekes, hogy az egyébként kéthetente megjelenő lap a választásokat megelőző hónapokban hirtelen heti rendszerességgel kerül a postaládákba. És erre megszavaztak plusz néhány tízmilliót. Mi ez, ha nem szabálytalan kampányfinanszírozás? A csepelhirek.blog.hu derítette ki, hogy a lap szerkesztésében részt vesz a Fideszes csepeli polgármester kommunikációs tanácsadója, aki havi 450 ezer forintért szervez olyan sajtótájékoztatókat, amire meghívja saját magát a Csepeli Hírmondó szerkesztőjeként. Mellette meg penetráns hazugságokat ír rendszeresen a lapba.

Végül pedig emeljük ki, hogy a Csepeli Hírmondó természetesen nem adott le árjegyzéket az ÁSZ-nak, így a választási kampányban nem lehet majd politikai hirdetéseket közzé tenni a lapban, hanem majd nézhetjük, ahogy Németh Szilárd főz, kutyát simogat, fél kézzel rezsit csökkent, meg legyőzi Sorost. Arról persze egy sor sincs, hogy mi van a magánalapítványának megszavazott milliárdokkal, hogy miért engedtek be 20 ezer embert letelepedési kötvénnyel, hogy tízmilliókat költenek Szilárd utasítására ízléstelen szobrokra, melyeket valahogy mindig a Szilárd haverjának számító szobrász készít, hogy Tiborcz, Mészáros és a többiek szétlopják az országot.

Az már csak apró adalék, hogy a 17. választókerület másik részében, Soroksáron, épp’ a héten puccsolták meg az önkormányzati lapot (Soroksári Hírlap), és a korábbi főszerkesztő helyett a Fideszes képviselők jóvoltából kineveztek egy új főszerkesztőt. Persze ott sem adtak le árjegyzéket az ASZ felé, így ott is majd Németh Szilárdot olvashatják és láthatják a választók. Ez is mutatja, hogy mennyire nem érvényesül az „egyenlő pályák, egyelő esélyek” elv. A helyi médiában csak Szilárd van a pályán, mert mindenkit kilökdösött.

Apró adalék, hogy a többi együttes politikustól is hasonlókat hallok. Csepelhez és Soroksárhoz hasonlóan nem jelentkezett be az ÁSZ-hoz a hirdetési árakkal. Baranyi Kriszta nem tud hirdetést feladni Ferencvárosban, Lövei Csaba ugyan így járt Nyíregyházán, Vargha Nóra hirdetései nem jelenhetnek meg a Csomád, Csömör, Dunakeszi, Erdőkertes, Fót, Göd, Veresegyház önkormányzati kiadású lapjaiban, Kerepesi Tibor hirdetéseit nem olvashatja majd senki a kaposvári helyi lapban. És tovább már nem is folytattam a gyűjtést, mert úgy látszik elég egyértelmű a dolog.

Hát így működik Orbánisztán, ezt tényleg jól kifőzték Szilárdék!

Ui: Azt még nem is írtam, hogy tavaly decemberben úgy döntött a Fideszes többségű képviselőtestület, hogy újraindítják az általuk tönkretett helyi televíziót. A hírek szerint Szilárd utasításba adta, hogy február végén üzemelnie kell.

Megint arcátlanul hazudik a Csepeli Hírmondó!

Az elmúlt 7 évben már hozzászokhattunk, hogy a Csepeli Hírmondót Németh Szilárd (korábbi csepeli polgármester) és Borbély Lénárd (jelenlegi polgármester) egyszerű Fideszes pártlappá silányította. Amit most műveltek, azt azonban már George Orwell is megirigyelhetné, hiszen nem egyszerűséggel megváltoztatták a múltat. Magyarul simán hazudtak egy akkorát, hogy a fal adja a másikat.

Miről is van szó?

Az e heti Csepeli „éljen sokáig Németh Szilárd” Hírmondóban megjelent egy beszámoló a legutóbbi csepeli közmeghallgatásról, „Dr. Szabó szóra sem méltatta a csepelieket” címmel. A kommunista időket idéző – nagy bátran persze név nélkül megjelentetett – úgynevezett beszámolónak ugyanis egyszerűen semmi köze nincs a valósághoz. A cikkben leírtakkal ellentétben itt szó sem volt közmeghallgatásról. Az egésznek az volt a célja, hogy Németh Szilárd, illetve az általa bábként rángatott, nemrég ittas vezetés bűncselekménye miatt elítélt Borbély Lénárd beszéljen, a „köz” meg hallgasson.

kozmeghallgatas.jpg

Ennek megfelelően a rendezvényen Borbély Lénárd egy laza másfél órás előadással nyitott. A két iskolai tanóra hosszát kitevő ömlengés utolsó fél órájában a közönség soraiban ülők már erősen morgolódtak, hogy mikor lehet már végre kérdezni, mert ők azért jöttek. Ekkor már a környezetemben ülők velem beszélgettek, mert legalább én válaszoltam ott helyben a kérdésekre, meg szót tudtunk váltani a csepeli ügyekről. Borbély a 90 perces előadása után kérdezte meg tőlem, hogy akkor én akarok-e hozzászólni? Ekkor jeleztem, hogy nem venném el az időt a csepeliek elől, akik kérdezni szeretnének a város vezetőitől, ráadásul én azért jöttem, hogy meghallgassam a lakosok által felvetett problémákat, én nem a saját hangomat akarom hallgatni. Ezt követően Németh Szilárd beszélt újabb negyed órát – miközben továbbra sincs semmi köze Csepelhez, de ez a helyi Fideszt nem zavarja - , majd végül jöttek a kérdések és a válaszok. Illetve csak kérdések, mert érdemi válasz nem nagyon hangzott el. Láthatóan Háros régóta rendezetlen ügye, valamint a helyi adók kérdésköre érdekelte leginkább a megjelenteket, de sem Borbély, sem Szilárd nem tudott érdemi válaszokat adni, ezért masszív kommunistázásba csapott át a fórum. Borbély pedig rendszerint csak azt mondta, hogy ő mindössze aláírja a helyben született döntéseket, a részleteket nem ismeri. Ezen kívül folyamatosan azért kellett magyarázkodnia, hogy miért nem jutnak be a hivatalába a fogadó óráira a csepeliek. Borbély egyébként gyorsan megunta a dolgot, és nagyon hihetetlen gyorsasággal lezárta a kérdéseket: közölte, hogy sajnos a teremben rövidesen kezdődik egy zenekari próba, így ott nem maradhat senki. Akkor miért beszéltek Szilárddal annyit? Azért, mert nem akartak kérdésekre válaszolni. Azért, mert őket nem a csepeliek véleménye érdekli, hanem csak a saját hangjukat szeretik hallgatni. Azért, mert egyszerűen rúgni akartak egyet az ellenzéken.

nemethszilardmeghallgatas.png

 

Az egész közmeghallgatási színjáték alatt – ellentétben a Csepeli Hírmondóban megfogalmazottakkal - mindössze egy hölgy szólított meg engem egy kérdéssel a Csepel SC ügyében, de ekkor már szóba se került, hogy én erre az egy kérdésre válaszolhassak. Ezért amikor Németh Szilárd mintegy 10 perces beszéddel lezárta a csepeli önkormányzati (!) rendezvényt, akkor én odamentem a nekem kérdést feltevő hölgyhöz, és hosszasan beszélgettünk a Csepel SC ügyéről, majd már a Radnóti előtt újabb 20 percet beszélgettem az ott maradt fórumozókkal. Szóval az egészen botrányos úgynevezett „közmeghallgatáson” érdemben csak egy politikussal tudtak beszélni az emberek, velem. Borbély meg Németh Szilárd pedig Fideszes nagygyűléssé silányította az egyébként törvény szerint kötelezően évente megtartandó közmeghallgatást.

Megjegyzem azt is, hogy hozzám hasonlóan a csepeli ellenzéki önkormányzati képviselők sem kaptak szót a hozzájuk intézett kérdések megválaszolására. Takács Krisztián (MSZP) például többszöri jelzésre sem kapott arra lehetőséget, hogy válaszoljon a Csepel SC és a Csepel FC ügyében elhangzott hozzászólásokra.

Szóval aki itt nem hallgatta meg a csepelieket, az Borbély Lénárd volt, aki a törvényben megfogalmazott kötelezettsége helyett egyszerű pártgyűlést szervezett Csepelen a Fidesz alelnökének (Németh Szilárd) a részvételével, akinek meg semmi köze Csepelhez, lévén csúnyán elbukta a 2014-es választást. És egyébként így lesz egy 2018-ban is. Mert a csepeliek nem vevők az ilyen arcátlan politikusokra.

Aki viszont a legarcátlanabbul viselkedik, azt a Csepeli Hírmondó, amelyik egészen elképesztő módon hazudik. Felelőssé teszem ezért a lapot kiadó Csepeli Városkép Kft. ügyvezetőjét (Vida István), valamint a lap főszerkesztőjét (Máger Judit). Ez a két ember nem csak a magyar újságírás, hanem a magyar demokrácia szégyene is.

 

Ps. Mint társadalomkutatónak azért is égett az arcom a közmeghallgatáson, mert Borbély Lénárd a másfél órás előadásában egy közvéleménykutatás eredményeit is „értékelte”. Ezt biztosan nem kellett volna, mert egyértelműen kiderült, hogy sem az elvégzett kutatás módszertanát nem ismeri (és nem is érti), sem a közvéleménykutatás eredményét nem tudja szakszerűen értékelni és értelmezni. Akkor meg miért beszél erről fél órát?

Németh Szilárd megússza a törvénysértést pusztán csak azért, mert nem válaszol Péterfalvi levelére

Németh Szilárd, bukott csepeli rezsibiztos nem a megfontolt nyilatkozatairól híres. Még jó két évvel ezelőtt például teljesen őszintén bevallotta, hogy listázta azokat a helyi ellenzékieket, ellenzéki aktivistákat, hétköznapi civil embereket, akik részt vettek egy tüntetésen, amit az általa einstandolni kívánt Munkásotthon védelmében szerveztek. Szó szerinte ezt mondta a 2015. június 3-i ülésnapon a Parlamentben:

„A civil tüntetőkről meg talán még annyit szeretnék mondani, hogy annyira „civil” volt a történet – mi is összeírtunk egy listát – hogy gyakorlatilag a teljes ellenzéki szegmens megjelent: volt politikusok, mostani politikusok, mindenki aki a csapathoz tartozik, akikben ez a félelem él, hogy most aztán mi lesz a Munkásotthonnal. Ezek nem civil emberek. Akkor hozzák elő ezt a civil dolgot, amikor önök szeretnék; amikor valamilyen formában nem mernek a napra jönni a közösség elé, hogy bemondják, hogy pártpolitikusként mit képviselnek, akkor rögtön civilekké válnak, meg rögtön civil lesz a Csepeli Munkásotthon”

Mondanom sem kell, hogy nyilvánvalóan jogellenes dolog egy tüntetés részvevőiről listát készíteni, normális embernek eszébe nem jut ilyet készíteni. Ennek megfelelően 2015 nyarán beadvánnyal fordultam Péterfalvi Attilához, hogy vizsgája ki az ügyet, és állapítsa meg a jogsértést. Péterfalvi Attila két évvel később, idén nyáron válaszolt. Tájékoztatása szerint az elmúlt két évben többször is megkérte Németh Szilárdot, hogy tájékoztassa a lista keletkezéséről, a lista tartalmáról, az adatkezelés jogalapjáról stb., de Németh Szilárd egyszerűen nem válaszolt neki, ezért lezárta az ügyet.

Idézném szó szerint Péterfalvi Attilát, mert annyira abszurd: 

"A Hatóság megkeresését többször is megismételte, azonban Németh Szilárd az abban feltett kérdésekkel összefüggésben nem nyújtott tájékoztatást. Ebből kifolyólag a Hatóságnak nem állnak rendelkezésére olyan információk, melyek a bejelentésben foglaltakat (foglaltak - javítás tőlem) érdemi vizsgálatához szükségesek. Az ügyben a Hatóság további intézkedést nem foganatosít"

Ezek szerinte ma Magyarországon a törvénytelen adatkezelést még akkor sem lehet érdemben kivizsgálni, ha azt a tettes explicite bevallja. Mindössze annyit kell tennie, hogy nem tesz semmi, a Hatóság meg két év után széttárja a kezét. Szép.

szilardlista.jpg

Mindenesetre egy dolog kiderült: Németh Szilárd gyáva, mert az adatvédelmi biztos megkeresésére már nem volt hajlandó beismerni a tettét, miközben a Parlamentben büszkén vállalta azt. Ahol én felnőttem, ott ezt szimplán gyávaságnak és sunnyogásnak tekintették volna. Ráadásul egy nyilvánvaló törvénysértést sikerült felderítetlenül hagyni, Szilárd pedig továbbra is nyugodtan használhatja a törvénytelen listáját a csepeli ellenzékiek elleni hadjáratában.

Már csak egy költői kérdést tesz fel az ember: vajon mit csinál pontosan ezzel a listával Németh Szilárd? Csak nem ez alapján döntik el, hogy ki milyen munkát kaphat, vagy nem kaphat a közszférában? Csak nem ezek alapján döntik el, hogy ki kaphat, és ki nem kaphat megbízást, segélyt, támogatást az önkormányzattól?

 

És akkor íme a beadvány és a határozat szövege:

 

Dr. Péterfalvi Attila elnök úr részére

Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság

Budapest

Tisztelt Elnök Úr!

Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (továbbiakban: Infotv.) 52. § (1) bekezdése alapján bejelentést kívánok tenni személyes és különleges adat jogellenes kezelése miatt Németh Szilárd országgyűlési képviselővel szemben, és a Hatóság vizsgálatát kezdeményezem az ügyben.

  1. július 3-án Németh Szilárd az Országgyűlés ülésén felszólalva a következőt mondta. „A civil tüntetőkről meg talán még annyit szeretnék mondani, hogy annyira „civil” volt a történet - mi is összeírtunk egy listát -, hogy gyakorlatilag a teljes ellenzéki szegmens megjelent: volt politikusok, mostani politikusok, mindenki, aki a csapathoz tartozik, akikben ez a félelem él, hogy most aztán mi lesz a Munkásotthonnal.”[1] A Csepeli Munkásotthonnál 2015. június 26-án volt tüntetés az ellen a törvényjavaslat ellen, amely alapján az intézményt fenntartó alapítvány önkormányzati tulajdonba kerülhet. Német Szilárd kijelentése minden bizonnyal erre a tüntetésre vonatkozott. A tüntetésen politikusok mellett több tucat civil állampolgár is megjelent résztvevőként.

Álláspontom szerint az elhangzottak kimerítik a személyes adat jogellenes kezelését. Különösen a „mi is összeírtunk egy listát”, valamint a „mindenki, aki a csapathoz tartozik” kijelentések adnak erre alapot. Egy a tüntetésen résztvevőket tartalmazó lista összeírásával megvalósul a személyes adatok kezelése. Feltételezhetően nem a néhány ismert politikus miatt volt szükség listát készíteni, hanem az a lista a többségben lévő, több tucat résztvevő személyre terjedhet ki. Ezt erősíti a felszólalás további része, miszerint a politikusokon és volt politikusokon kívül Németh Szilárd szerint ott volt mindenki, aki a csapathoz tartozik. Ezzel Németh Szilárd a politikusokon kívüli körre, feltehetően az aktivistákra, szimpatizánsokra és más résztvevőkre céloz.

A tüntetés jellegéből adódóan a résztvevők politikai véleményére vagy pártállására is lehet következtetni – Németh Szilárd az idézett felszólalásában pontosan ezt tette, politikai oldallal és pártokkal azonosította a tüntetés résztvevőit – ezzel pedig az Infotv. 3. § 3. a) pontja szerinti a különleges adat kezelése valósul meg. A különleges adatokat a törvény jobban védi, kezelését szigorúbb szabályokhoz köti, így az adatkezeléshez az érintett írásbeli hozzájárulása lenne szükséges.

Németh Szilárdnak az adatkezelésre nem lehet jogalapja, mert az érintettek nem járultak hozzá személyes adatuk kezeléséhez. Kérdés az is, hogy adatkezelőként további törvényi kötelezettségeinek eleget tett-e. Pontosan azt sem tudjuk, hogy hány személyt érint, hányan szerepelnek a listán és ez a lista kiről pontosan milyen adatot tartalmaz. De az a tény, hogy Németh Szilárd elismerte a lista létezését és abból a fent idézett következtetést vonta le, kétségkívül megalapozza a személyes és különleges adatok kezelését. Kérem, mindezekre tekintettel, hogy a Hatóság folytassa le a vizsgálatot és állapítsa meg a jogsértést.

 

Budapest, 2015. július 10.

 

                                                        Tisztelettel:

                                                                                                     Szabó Szabolcs

                                                                                                 országgyűlési képviselő

 

[1] Idézet az Országgyűlés 2015. július 3-ai ülésnapjának jegyzőkönyvéből. Az Országgyűlés honlapjára a felszólalást tartalmazó jegyzőkönyv 2015. július 9-én került fel. Az alábbi linken elérhető: http://www.parlament.hu/documents/10181/56618/ny150703.pdf/f656c408-f789-40e4-b68e-cf1037fdbe41

 

szilardlistapeterfalvi.jpg

Egy majd’ 7 órás bizottsági ülésen 5 percet szánt a Fidesz a költségvetés részletes vitájára

Ma maratoni ülést tartott a Kulturális bizottság, részben a Népjóléti bizottsággal összevont ülés keretében. Ez pontosan azt jelentette, hogy reggel 9 óra és délután 16 óra között gyakorlatilag folyamatosan ülésezett a bizottság, mindössze 2x20 perc technikai szünet közbeiktatásával.

A majd 7 órás ülést úgy szervezték meg, hogy azon egymást kövessék olyan bizottsági meghallgatások, melyek általában nagy érdeklődésre tartanak számot, így rendszeresen sok kérdés szokott felmerülni. Ennek azt lett a következménye, hogy már 15.50 körül járt az idő, amikor sorra került a 2018. évi költségvetési törvény részletes vitája. Amióta én a bizottság tagja vagyok, azóta mindig úgy tárgyaltuk a bizottságban a költségvetéshez benyújtott módosító javaslatokat, hogy egyenként végigmentünk a módosítókon, így egyenként elmondhatta az előterjesztő, hogy mit, miért és honnan akar átcsoportosítani. Ezt követően pedig egyenként szavaztunk. Ehhez képest most Pósán László (Fidesz) ügyrendi javaslattal élt, hogy akkor szavazzunk tömbben az egyes frakciók módosító javaslatiról. Ergo az egész részletes vitát letudták 5, azaz 5 darab szavazással. Tömbben szavaztunk a Jobbik, az LMP, a FIDESZ, valamint a függetlenek és a bizottság saját módosító javaslatairól. Egészen felháborító, hogy a Fidesz ennyire veszi komolyan a parlamenti vitát. Mi a magunk részéről becsülettel készültünk, egyenként átnéztünk 31 oldalnyi módosítót. Majd egy fél nap munkáját azzal honorálja a Fidesz, hogy 5 perc alatt elintézi az egészet 5 szavazással. 

posan.jpg

Na de akkor nézzük, hogy mégis mi volt fontosabb a 2018. évi költségvetés vitájánál. A következő napirendi pontokon mentünk végig, melyek egyenként 1-1,5 óráig tartottak (a meghívóban szereplő írásmódot követem, a hivatali helyesírást én már nem merem javítani):

  • Tájékoztató a Sportért Felelős Államtitkárság eddigi tevékenységéről, előadó: Dr. Szabó Tünde (államtitkár, EMMI)
  • A 2016. évi nyári olimpiai játékok tapasztalatairól, a következő olimpiai felkészülés terveiről, előadó: Kulcsár Krisztán (elnök, MOB), Fábián László (főtitkár, MOB)
  • A 2016. évi nyári paralimpiai játékok tapasztalatairól, a következő paralimpia felkészülési terveiről, előadó: Szabó László (elnök, MPB), Tóth Tamás, paralimpiai bajnok)
  • Tájékoztató Magyarország Digitális Gyermekvédelmi Stratégiájáról, előadó: Deutsch Tamás (miniszterelnöki biztos)
  • A FINA 2017. évi XVII. Úszó-, Vízilabda-, Műugró és Nyíltvízi Világbajnokság programjának előkészítéséről, előadó: Szántó Éva (ügyvezető igazgató, Bp2017 Nonprofit Kft.), Balogh Sándor (gazdasági igazgató)
  • A FINA 2017. évi XVII. Úszó-, Vízilabda-, Műugró és Nyíltvízi Világbajnokság épülő létesítményeinek készültségi állapotáról, előadó: Dr. Schneller Domonkos, kabinetfőnök

Na ezekről beszéltünk reggel 9-től délután 15.50-ig, majd jött a költségvetés pár perces „részletes vitája”. Az azt megelőző majd 7 óra során nagyjából az alábbi érdemi információkat sikerült begyűjteni: minden nagyon szép, minden nagyon jó, minden kérdés félreértés. Egyetlen kivételnek a MOB beszámolóját tekintem, ők még finom kritikát is megfogalmaztak a kormány irányába, mellette pedig megfelelő módon önkritikusak voltak. Kulcsár Krisztián csak arra nem emlékezett jól, hogy Péterfalvi Attila felszólította őket az Együtt kérésére, hogy igenis nyilvánosságra kell hozni az olimpiai pályázat megvalósíthatósági hatástanulmányát, amit az elődje (Borkai Zsolt) nem akart nekünk kiadni.

A vita visszatérő témája volt egyébként a vizes világbajnokság, melynek a költségei a Fidesz és a meghívottak szerint természetesen egy fillérrel sem változtak, és ott minden rendben van, minden a tervezett időpontban és a tervezett módon halad a maga útján.

 

Szolgálati közlemény: a vita egy szakaszában Pósán László képest volt azt javasolni Szabó Tündének, hogy ne válaszoljon egy ellenzéki kérdésre. Ez a vitakultúra csimborasszója!

Ilyen faék egyszerűségű ma a helyi Fideszes média

Németh Szilárd és a csepeli Fidesz mai napig nem tudta feldolgozni, hogy nem ők nyerték 2014-ben az országgyűlési választásokat Csepelen. Ennek megfelelően a Fideszes önkormányzat által kézi vezérelt (bár papíron ezért Szentesi Zöldi László a felelős, akiről pont most tudtuk meg, hogy ezért havi 300 ezer forintot kap) Fideszes helyi média nem is nagyon szokott keresni, és ha nagy ritkán küldenek is kérdéseket, akkor azok témája a melegházasság, a 'migránsválság', vagy egy jó kis sorosozás. Csupa olyan téma, ami itt Csepelen nagyon fontos. Most éppen a sorosozás volt soron (sic!). A kérdések azonban most már annyira bugyuták és faék egyszerűségűek, hogy azt véletlenül sem lehet komolyan venni. Az alábbiakban közlöm a fantasztikus kérdéseket és az általam adott válaszokat. Kíváncsi vagyok, mit hoznak le belőle :-)

Íme a kérdések:

Tisztelt Képviselő Úr!

Alábbiakban küldjük Önnek a Csepel.hu kérdéseit, melyre kérjük, lehetőségeihez képest mihamarabb válaszolni szíveskedjék:

 Tudja-e, hogy a CEU és a Közép-Európai Egyetem nem azonos egymással?

  • Milyen egyéni érdekek fűzik a Soros-egyetemhez?
  • Csepel és Soroksár egyéni országgyűlési képviselőjeként miért képviseli ilyen lelkesen a Soros-birodalom érdekeit? Van-e ebből haszna a választókerületének?
  • Hogyan látja, kapott Ön felhatalmazást erre a választópolgároktól?
  • Fenntartja-e még, hogy 15 ezer migráns azonnal betelepíthető lenne?
  • A hírek szerint Juhász Péter az Ön pártbéli főnöke a határkerítés erőszakos megbontására készül, mégpedig külföldi szélsőbalos elemek bevonásával. Támogatja-e, részt vesz-e ebben balhéban?

Köszönettel,

(igen, jól látták. nem írta alá senki a mélt)

 És íme a válaszom:

 Tisztelt .....(Sajnos nevet elfelejtettek írni)!


Az alábbiakban küldöm válaszaimat:


·  Tudja-e, hogy a CEU és a Közép-Európai Egyetem nem azonos egymással?

 Nem, sajnos egy egyetemet sem ismerek. Az mi?

 

 ·  Milyen egyéni érdekek fűzik a Soros-egyetemhez?

 Soros régi jó barátom, már gyermekkorunkban is Együtt spekuláltunk a font bedőlése érdekében. Nemrég adott valami papírt, azt mondta diploma, és az nekem jó lesz. Sajnos nem néztem meg, hogy mi az, de akkor ez lehetett az egyeteme.

 

·  Csepel és Soroksár egyéni országgyűlési képviselőjeként miért képviseli ilyen lelkesen a Soros-birodalom érdekeit? Van-e ebből haszna a választókerületének?

Tegnap utalt Soros 3 milliárd dollárt. Holnap elutalok Németh Szilárdnak 3 dollárt, Borbélynak 2 dollárt, Ábel Attilának 1 dollárt. Így mindenki jól jár.

 

  ·  Hogyan látja, kapott Ön felhatalmazást erre a választópolgároktól?

 Természetesen. A 2014-es választási kampányunk fő üzenete volt, hogy Sorosnak eladjuk a Szent Imre teret, és ott felállítjuk "A Font bedöntése" c. nonfiguratív köztéri alkotást. Az apósom már faragja is a szobrot, ő 1 milliárd dollárt fog érte kapni.

 

  ·  Fenntartja-e még, hogy 15 ezer migráns azonnal betelepíthető lenne?

Időközben Soros szólt, hogy 3,245 millió embert kell letelepítenünk csak a Nyuszi sétányon, már meg is rendeltük a sátrakat. Most még gondolkozunk, hogy hol legyen a mecset, illetve tárgyalásban vagyunk a fagyizóval, hogy véletlenül se legyen disznózsír a készítményekben. Mindenesetre Soros tegnap megvette az első 1 millió repülőjegyet.

 

 ·  A hírek szerint Juhász Péter az Ön pártbéli főnöke a határkerítés erőszakos megbontására készül, mégpedig külföldi szélsőbalos elemek bevonásával. Támogatja-e, részt vesz-e ebben balhéban?

Orbántól már elkértük a kordonbontó szerszámait, és vasárnap már megyünk is a határra. Jövő héten a bolgár határon bontjuk a kerítést, majd a hónap végén a mexikói határra utazunk. Közben szélsőbalos, szélsőjobbos, szélsőközepes kollégákkal együtt Soros szobrokat állítunk minden érintett településen, a csepeli szobor mintájára. Emellett savköpő menyét ezredet is rendeltünk, hogy a bontásban, szoborállításban minket esetleg akadályozni kívánó Németh Szilárdot távol tudjuk tartani, mert félünk a birkózóktól.


Üdvözlettel,
Szabó Szabolcs

 

UPDATE: most olvasom, hogy ezek voltaképpen Németh Szilárd kérdései, csak gyáva volt ezt személyesen megkérdezni. Vagy megijedt a savköpő menyétektől :-)

Lázár nem tökös, hanem sunyi

Tegnap értesülhetett arról a széles közvélemény, hogy a Lázár János által korábban igencsak támogatott Hódmezővásárhely-Szeged közötti vasúti-villamos összeköttetést biztosító beruházás költségei igencsak elszálltak. Kiderült ugyanis, hogy a járműveket szállító Stadler az előzetesen kalkuláltnál majdnem dupla olyan drágán, mintegy 20 milliárd forintért tudja csak vállalni a Citylink Hybrid Tramtrain járművek leszállítását. Ezen aztán Lázár János is jól felháborodott, és lényegében lefújta az egészet (részletek itt).

Első ránézésre mondhatnánk azt is, hogy végre egy tökös politikus, de ha jobban megkapargatjuk a dolgot, akkor sokkal egyszerűbb következtetésre jutunk: Lázár egyszerűen sunyi, aki másra keni a felelősséget. Az a nagy helyzet ugyanis, hogy a Stadlert győztesnek kihozó döntés már bő 10 napja megszületett, és erről Lázár Jánosnak is tudnia kellett. Ráadásul minderről a MÁV az MTI-t is értesítette, amiről az MTI be is számolt 2017. április 18-án (egy héttel ezelőtt!), és ezt több sajtóorgánum le is hozta. Lázárt ekkor még nem bosszantotta fel a beruházás költségeinek elszállása, pedig neki ekkor már napok óta tudta, hogy duplájára emelkednek a költsége. 

Ezt követően három napja a delmagyar.hu már kifejezetten felhívta rá az olvasók figyelmét, hogy a beruházás költségei az egekbe emelkedtek, és 2017 április 22-én részletesen beszámolt a fejleményekről. Lázárt még ekkor sem bosszantotta fel a beruházás költségeinek elszállása.

Tegnap az index címlapon hozta a delmagyar.hu oldalon megjelent információkat. Mivel immár országos hír lett az Hódmezővásárhely és Szeged között közlekedő méregdrága szerelvényekből, ezért Lázár János gyorsan felháborodott, és dúlva-fúlva rákente az egészet a MÁV-ra meg az NFM-re.

Tehát van egy projekt, ami személyesen Lázár János dédelgetett gyereke, amit eddig mindenen és mindenkin átnyomott. Amikor pedig kiderül, hogy sokkal drágább lesz, mint amit terveztek, akkor mélyen hallgat. Végül pedig, amikor országos hír és felháborodás lesz belőle, akkor gyorsan elküld mindenki mást melegebb éghajlatra, és újjal mutogat másokra.

Na az ilyen politikusokra mondta azt Hofi, hogy ezekhez képest a ház  nélküli csiga egy gerincoszlop.

A CEU esete mutatja, hogy miként számolták fel a kancellári rendszerrel az egyetemi autonómiát

Először is kezdjük a lényeggel: mondják már meg nekem a CEU ügyében levelezgető meg közleményező kancellárok, például  Pavlik Lívia (Corvinus), Bács Zoltán (Debreceni Egyetem) és Borbás Zoltán (Kaposvári Egyetem), hogy egészen pontosan melyik paragrafusra hivatkozva szólnak bele tudományos és tudományszervezési ügyekbe? A kérdés persze költői, mert papíron ehhez semmi joguk. Ami felhatalmazza őket, az a politikai háttér, meg az esetenként a meghunyászkodó egyetemi vezetés. Az egyetemi közösség tagjainak meg csak azt tudom javasolni, hogy küldjék vissza a kancellárok pofátlan leveleit meg közleményeit a feladónak Fligauf Benedek szavaival (Ugyebár a rendező üzente azt Áder Jánosnak a kitüntetése visszaadása kapcsán, hogy „dugja a többi közé”). A rektorok meg tanulják meg végre, hogy ők az egyetemi közösség választott vezetői, és a közösségüknek tartoznak felelősséggel, nem a kormánynak. Lánczi úr sem a Századvég Fideszes talapnyalója immár, hanem az egyetemének a rektora. Viselkedjen is úgy, vagy mondjon le. Most nem a kormány fenekét kell nyalni, hanem az egyetemük és az egész magyar felsőoktatás jövőjét kell félteni. Mert ma a CEU van soron, de holnap bármelyik egyetem terítékre kerülhet.

És akkor az határozott felülés után nézzük a részleteket. Az elmúlt két hétben világméretű botránnyá nőtte ki magát a CEU ellehetetlenítése. A törvényjavaslat kapcsán talán nem mindenki vette észre, de most rajzolódott ki először a gyakorlatban, hogy miért is neveztek ki kancellárokat az egyetemek élére. Egyes kancellárok ugyanis a törvény adta jogkörükön jócskán túlterjeszkedve nyilatkoztak a CEU botrány kapcsán. Először a Debreceni Egyetem kancellárja támogatta meg az egyetembezáró törvény, majd a Kaposvári Egyetem nevében vélhetően a kancellár juttatott el közleményt az MTI-hez, most pedig a Corvinus kancellárja fenyegeti az egyetemi közösség tajgait.

Amikor a kancellária rendszert bevezették, a Fidesz képviselői folyamatosan arra hivatkoztak, hogy a kancellár csak gazdasági ügyekben lesz kompetens. A későbbi törvénymódosítások során is igyekeztek papíron ehhez tartani magukat, bár kezdettől fogva mondtuk, hogy a gazdasági és az oktatási-kutatási ügyek nem szétválaszthatóak. Erre most mit látunk? Egyes kancellárok tudományos és tudományszervezési ügyekben nyilvánulnak meg, miközben ehhez papíron sem joguk, sem lehetőségük, sem tudományos ismereteik nincsenek. A pofátlanság csimborasszója a Corvinus kancellárjának akciója, aki a rektorral közös levélben fenyegeti meg a Corvinus közösségét, hogy fogják be a szájukat. Miközben a kancellár nem az egyetemi közösség tagja. Pont neki nincs joga a Corvinus nevében nyilatkozni tudományos és tudományszervezési ügyekben. A hallgatókat ugyanis felvették a Corvinusra a tanulmányi teljesítményük alapján, tehát az egyetemi közösség teljes jogú tajgai. Az oktatókat a tudományos és oktatási és tudományos teljesítményük alapján befogadták, tehát az egyetemi közösség teljes jogú tajgai. Az egyetem választott testületeinek tajgait (legyen az hallgatókból vagy oktatókból álló testület) az egyetem közössége megválasztotta, tehát ők az egyetemi közösség választott képviselői. A kancellárt viszont a miniszter a saját belátása szerint ejtőernyősként odatette, akinek semmi joga bárkit is fenyegetni tudományos és tudományszervezési ügyekben. De ha valakinek ez kevés lenne, akkor olvassa el a nemzeti felsőoktatási törvény ide vonatkozó részét. A jogszabály egyértelműen fogalmaz a kancellár tevékenységének leírása kapcsán:

 

 (2) A kancellár

a)40 felel a felsőoktatási intézmény gazdasági, pénzügyi, kontrolling, belső ellenőrzési, számviteli, munkaügyi, jogi, igazgatási, informatikai tevékenységéért, az intézmény vagyongazdálkodásáért, ideértve a műszaki, létesítményhasznosítási, üzemeltetési, logisztikai, szolgáltatási, beszerzési és közbeszerzési ügyeket is, irányítja e területen a működést,

b)41 felel a szükséges gazdálkodási, valamint az a) pontban meghatározott területek tekintetében a szükséges intézkedések és javaslatok előkészítéséért, ennek keretében - a nem a konzisztórium hatáskörébe tartozó kérdésekben - egyetértési jogot gyakorol a 12. § (1) bekezdés, valamint 13. § (1) bekezdés szerinti jogosultnak az intézmény gazdálkodását, szervezetét, működését érintő gazdasági következménnyel járó döntései és intézkedései tekintetében; az egyetértés e döntések érvényességének, illetve hatálybalépésének feltétele,

c) a felsőoktatási intézmény rendelkezésére álló források felhasználásával gondoskodik annak feltételeiről, hogy a felsőoktatási intézmény gazdálkodása az alapfeladatok ellátását biztosítsa,

d) gyakorolja az intézmények részvételével működő gazdasági társaságokban és gazdálkodó szervezetekben a tulajdonosi jogokat,

e) a 13. § (2) bekezdésében meghatározott kivétellel munkáltatói jogot gyakorol a felsőoktatási intézményben foglalkoztatott alkalmazottak felett, gondoskodik a jogszabályoknak megfelelő pénzügyi-szakmai kompetencia biztosításáról,

f)42 gondoskodik a gazdasági vezetői feladatok ellátásáról, megbízza a gazdasági vezetőt, visszavonja a gazdasági vezető megbízását

 

Capisci?

 

A kormány titkolja, hogy mennyibe fog nekünk kerülni a labdarúgó EB

A vizes világbajnokság kapcsán tapasztalhattuk, hogy egyszerűen hülyének nézett mindenkit a kormány, amikor a költségek szóba kerültek. A folyamatosan növekvő, ma már jóval 100 milliárd feletti költségeket joggal kifogásoló észrevételek kapcsán mindössze unortodox kommunikációs paneleket ismételgettek, melyeknek a lényege: nem is növekedtek a költségek! Ennek kapcsán Fürjes Balázs a mellébeszélés magasiskoláját mutatta be, jellemzően a „nem én mondtam”, „az másra vonatkozott”, „az a terv egy blöff volt”, „az egyébként is megvalósult volna, ezért nem is sorolható a vizes világbajnokság költségei közé” paneleket ismételgetve. Persze közben már arról hallunk, hogy egy minisztériumi titkos költségbecslés 144 milliárdos teljes költséggel számol.

Gondoltam a másik gigantikus sportprojektünk, a 2020-as labdarúgó EB kapcsán az elején kellene tiszta vizet önteni a pohárba, és még az Új Puskás Stadion építésének megkezdése előtt rákérdezek: mennyibe fog nekünk kerülni a labdarúgó EB megrendezése, a szükséges beruházásokkal együtt? Persze már az Új Puskás Stadionnal kapcsolatban is volt eddig hazudozás bőven, hiszen 30-40 milliárdról indulva eljutottunk a 190 milliárdig, és így fajlagosan Európa egyik legdrágább stadionját építjük. Most azonban annyi bátorságuk már lehetne, hogy  őszintén leírják a várható és tervezett költségeket, és így a következő 3 évben folyamatosan számon kérhető lenne a költségek tartása, vagy épp’ nem tartása. Ez szerintem amolyan európai megoldás lenne, hiszen mégiscsak az adóforintjainkat költik el erre. Nekünk a 13 rendező egyikeként jó példát kellene mutatni, nem pedig sunnyogni.

Milyen költségekről lehet szó? A labdarúgó EB rendezéséhez kell egy megfelelő stadion (az  nincs), az új stadionhoz kellenek parkolók (ezek nincsenek), fel kell újítani a stadion környékét (a Stadionok metrómegálló környéke ma inkább lepratelepnek néz ki), ki kell fizetni a kapcsolódó rendezvények költségeit (pl. szurkolói zónák kialakítása és ott program biztosítása), biztosítani kell a Budapesten szereplő nemzeti válogatottak elhelyezését, garantálni kell az ide érkező nézők biztonságát (erre jelenleg nem igazán felkészültek a magyar hatóságok)… stb. Ehhez képes kérdésemre Rétvári Bence nemes egyszerűséggel azt válaszolta, hogy erre nem tud válaszolni, mert a Magyar Labdarúgó Szövetség még nem nyújtotta be a támogatási kérelmét az EMMI felé. Az egyik olvasata ennek, hogy úgy pályáztunk az EB egy részének rendezésére, úgy álltunk neki majd’ 70 ezres stadiont építeni, úgy vállalt a kormány garanciát a szükséges feltételek biztosítására, hogy halvány lila gőzük sincs a várható költségekről. A másik – és reálisabb – olvasata ennek a válasznak, hogy nem mernek leírni egy konkrét számot, mert így majd három év múlva is lehet azt hajtogatni, hogy „nem én mondtam”, „az másra vonatkozott”, „az a terv egy blöff volt”, „az egyébként is megvalósult volna, ezért nem is sorolható a labdarúgó EB költségei közé”. Egyvalami biztos: a vizes világbajnokság, valamint a Budai vár kormányzati negyeddé alakításának tapasztalataiból kiindulva 300-400 milliárd alatt nem fogjuk megúszni.

És még ezek akartak Olimpiát rendezni!

Ha az Együtt kormányra kerül, akkor minden nagy projektnek lesz nyilvános előzetes költségvetése, minden szerződés nyilvános lesz, és így folyamatosan nyomon lehet majd követni a költségek alakulását. Mert ha adóforintokról van szó, akkor ez így normális.

 

Bodor Pál "Diurnus" emlékére

Érdekes módon nem annyira az írásai maradtak meg bennem, hanem inkább a „Diurnus” jelenség, vagyis hogy a rendszerváltozás környékén (ami nekem már inkább történelem) minden nap megjelent egy rövid tárca tőle. Persze fura volt, hogy miért használt álnevet? Aztán ha érett fejjel az ember jobban belegondol, akkor megérti: a Bukarestben maradt lánya védelme érdekében jobb volt álnéven publikálni ezeket a tárcákat az 1980-as években, és ez a Ceasescu-rezsimet ismerve nem is olyan valóságtól elrugaszkodott dolog. Egy interjújában még azt is elmesélte, hogy egy franciaországi útja alkalmával a magyar hatóságok nagyon féltették egy esetleges merénylettől. Később persze „Diurnus” is megkapta, hogy besúgó volt. Érdekes, hogy nálunk bárkit le lehet spiclizni, még akkor is, ha történetesen őt hallgatta le és figyelte meg a Securitate, vagy éppen a III/III-as főosztály. Persze a tények sosem számítottak ezen a téren, elég néhány jól irányzott rágalmazó írás, meg az egyre jobban terjedő pletyka. Hiába tett sokat Bodor a romániai magyar irodalomért az Irodalmi Könyvkiadó és a Kriterion meghatározó vezetőjeként, hiba dolgozott keményen a romániai magyar nyelvű televíziózás megteremtéséért, simán belerúgtak. A nevét körbelengő vád pedig folyamatosan felőrölte, tenni pedig nem lehetett ellene. Mégis mit lehetett volna ez ellen tenni? Őszintén szólva ez még Tar Sándor meghurcolásánál is aljasabb történet, mert ott legalább volt alapja, még ha tudjuk is, hogy milyen. (Persze Tar Sándor is belehalt abba a történetbe, szó szerint halálra itta magát, de ez egy másik történet.) Ha másért nem, hát ezért szimpatizáltam Bodor Pál Diurnussal. Meg azért is, mert a romániai fordulat időszakában tényleg első kézből származó információkat tudott megosztani a nagyvilággal. Azért ilyen csak kevesek életében adódó lehetőség. Nem oly’ régen a Beszélőben jelent meg egy összeállítás (Beszélő, 2010. 4. évf. 9. sz.: Temesvári események egy boldog pesti cselédszobában), amelyben sok érdekes történetet leír ebből a viharos időszakból. Bodor Pál emlékére most megosztom az egyik ilyen történetet. Én így emlékezem rá.

Nyugodjék békében!

„Tizenkilenc nappal később, január 8-án, amikor Ceausescu már halott, Bukarestben vagyok. A Magyar Nemzetnek elkészítem naivan jóhiszemű interjúmat régi ismerősömmel, az új államelnökkel, Ion Iliescuval, majd az új oktatásügyi miniszterrel, volt kiadói szerkesztőtársammal, a nagyszerű Mihail Sorával, akiben pillanatig sem csalódtam, és Milyen lesz az új Bolyai Egyetem? címmel a helyettesével, a nemzetiségi oktatással foglalkozó Pálfalvi Attila miniszterhelyettessel. Rövid idő múlva leváltották.


Iliescu könnyen, gyorsan fogadott. Föltehetőleg elsőként írtam róla, már hatalomra jutása első napjaiban; a
Magyar Nemzet december 27-i számában közöltem róla nagy terjedelmű, igen jóhiszemű portrémat. (Fejtő Ferenc ennek alapján és ezt idézve méltatta Iliescut a Le Figaróban. Később, illően bocsánatot kértem tőle – ami nem változtat a lényegen...) Iliescu szívélyessége azonban Fejtő rám utaló párizsi cikkének is volt köszönhető.


Az előszobájába – vörös pulóverben – akkor toppant be Szófiából hazaérkező miniszterelnöke, Petre Roman. Szüleit ismertem, anyja, a spanyol Hortenzia Roman abban az időben, amelyben tapasztalatokat gyűjthettem róla, szolidáris, bátor kollégaként viselkedett a Román Rádióban és Televízióban, ahol 1970–79-ben dolgoztam – Petre Romant nem ismertem. Meglepett, hogy ő viszont ismert engem, sőt, viharos örömmel üdvözölt, megölelt, s közölte: „mindannyian” hálásak nekem, hiszen a temesvári eseményekről az első napokban csak az én washingtoni tudósításaimból értesültek, ezek magnómásolatai voltak nagy számban forgalomban, sokan le is írták a szövegeket. „Ezeknek a tudósításoknak nagy szerepük volt az eseményekben…” – szorongatta a kezem.


Megrökönyödésemre kiderült, hogy még a Román Munkáspárt Végrehajtó Bizottságának legutolsó, azaz december 22-i ülésén résztvevők többsége is – mindazok, akik nem tartoztak sem Ceausescu legbelső köréhez, sem pedig a retorzió szervezői közé – az én tudósításaimból értesült az első temesvári napok eseményeiről