szaboszabolcs

Nyelvstratégiai ökörködés 130 millióért

2015. április 20. - szabolcsblog

Április 8-án volt a Kulturális bizottságban beszámolót tartani Bencze Lóránt, a Magyar Nyelvstratégiai Intézet vezetője. Tudják, ez az az intézet, amire a nyelvészek szerint (és itt most a tudományos alapokon nyugvó nyelvészeti kutatásokat folytató kollégákról beszélek) egyáltalán semmi szükség nincs. Voltaképpen mai napig nem tudja senki, hogy ezek az emberek mit és miért csinálnak. Sőt! Voltaképpen azt se tudja senki, hogy kik dolgoznak ott, mert még honlapjuk sincs. Mindezt évi 130 millióért! Engem letaglózott az ülés. A kommentálással megvártam, amíg megkaptuk a jegyzőkönyvet, mert szerintem élő ember nem hinné el nekem, hogy tényleg ez és így hangzott el az ülésen.

Mivel nem vagyok bölcsész, ezért alaposan utána jártam a témának. Elolvastam minden fellelhető szöveget, beszéltem nyelvész kutatókkal, és mindezek alapján a következő kérdéseket kívántam feltenni:

-        Kik és mennyiért dolgoznak az intézetben? Még honlapjuk sincs, így sem a munkatársakról, sem a teljesítményről nincs semmilyen információ. Hol itt az átláthatóság? Én próbáltam nyelvész körökből információkat szerezni, de mindenki csak széttette a kezét.

-        Mire ment el tavaly több mint 100 millió forint? Mennyit keresnek az ott dolgozók az akadémiai pályán dolgozó kollégákhoz képest?

-        Az Intézet tudományos tevékenységet nem végez, hiszen nincs mérhető tudományos teljesítménye. De akkor mit csinálnak? Én a magam részéről azt gondolom, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézete megfelelő tudományos teljesítményt mutat, a kormánytisztviselő meg képes olvasni és értelmezni a publikációkat, tanulmányokat. Ráadásul az MTA Nyelvtudományi Intézete a törvényalkotónak, valamint a törvényalkalmazóknak is nyújt szolgáltatásokat, ha kell (pl. anyakönyvezés, házasságkötés, névviselés stb.). Akkor mi az Önök szerepe?

-        Az engedelmével viccnet tartom, hogy a közigazgatásban dolgozóknak, meg a médiamunkásoknak nyelvi ajánlásokat és tanácsokat fogalmaznak meg.

-        Korábbi interjúiban az igazgató úr a tájnyelvek megőrzéséről beszélt hosszasan. Kutatóként erre annyit tudok csak mondani, hogy a tájnyelveket dokumentálni kell. Az egy tudományos tevékenység. Mást nem lehet velük csinálni. Tehát akkor mit is csinálnak pontosan?

-        Egészen pontosan mit csinálnak nyelvstratégiai címszó alatt? Ugyebár nyelvstratégia a kihaló nyelveknél kell, amikor a szülők nem adják át a beszélt anyanyelvet a gyerekeknek. Ez esetünkben nem igaz, hiszen 14 millió ember beszéli a magyart, és át is adja a szülő a gyereknek ezt a tudást. Másrészt akkor lehet szükség nyelvstratégiája, ha beszélt idegen nyelvként akarjuk terjeszteni a magyar a nagyvilágban, de erre – szemben a franciával, némettel, angollal – esély sincs. Akkor egészen pontosan mit is csinálnak?

-        Igazgató úr az interjúiban gyakran hivatkozik a finn és az észt példákra. Ez azért tűnik furcsának, mert esetükben többnyelvű lakosságról beszélünk, legalábbis jelentős részben. Ráadásul a finn rokonintézményről tudjuk, hogy ott kifejezetten tudományos tevékenység folyik, és független intézményként működik. Akkor Önök mit is csinálnak pontosan?

-        Végül pedig milyen szolgáltatásokat akarnak nyújtani a határon túli magyarok esetében? Erről is többször beszélt igazgató úr, de hát a határon túli magyarok esetében van már kb. egy évtizede ilyen szolgáltatásokat nyújtó nyelvi központ hálózat, amivel a határon túli szervezetek élnek is (pl. Szlovákiában a Gramma).

Hát nagyjából ezeket a kérdéseket szerettem volna feltenni. Azonban Bencze Lóránt beszámolójában olyan mérhetetlen mennyiségű sületlenséget hordott össze, hogy arra inkább már nem is volt kedvem érdemben reagálni. Kutatóként megtanultam azt az elmúlt másfél évtized alatt, hogy felismerjem a kóklereket, akik nem igazán értenek semmihez, egyszerűen csak a saját sztereotípiáikat mondják el, érdemi tudományos háttér nélkül. Egyszerűen felismeri az emberek azokat a kollégákat, akik csak szövegelnek, mindig magukról beszélnek (Én megcsináltam…, Én beszéltem…, Én megkérdeztem…stb.), de teljesítmény az nulla. Bencze Lóránt nem tudta elmondani, hogy mi a fenét is csinál az intézete. Röhögni tud az ember az olyan tartalmú fejtegetéseken, hogy hát nem akartam én itt semmi sem lenni, de megkértek. (mint a viccben: most mondjam, hogy nem én leszek az igazgató?). Na, Bencze Lóránt pont ilyen. Például fenntartásokkal kell kezelni, hogy valaki közli, hogy az általa készített anyagok nem nyilvánosak. Egy közpénzből finanszírozott intézetnél! Mert annak a csúnya sajtónak nem ad ki semmit (Sic!). Fenntartásokkal kell kezelni, ha egy intézetnek még honlapja sincs. Kínjában csak nevetni tud az ember azon, hogy az igazgató szerint ők aztán a nyilvánosság hívei, de neki esztétikai problémája van a készülő honlappal, kapkodni meg nem kell. Szóval egy éves működése alatt még egy nyamvadt honlapot sem tudtak kiszenvedni magukból. Nevetni lehet csak azon, ha valaki egy idegen nyelvű könyvet mutat fel, hogy íme ellopták a mi mondanivalónkat. Főleg akkor, ha az adott intézet dokumentálhatóan ne csinált semmit az elmúlt egy évben, a könyv külföldi szerzői meg még magyarul sem beszélnek. Fenntartásokkal kell kezelni, ha egy kormányzati háttérintézmény vezetője tudományos, illetve inkább áltudományos fejtegetésekben éli ki alkotóvágyát. Fenntartásokkal kell kezelni, ha egy intézet egy éves működés után még csak ott tart, hogy hát majd fel kell venni a kapcsolatot az egyetemekkel, magyar tanszékekkel stb. Akkor eddig mit csináltak? Fenntartásokkal kell kezelni, ha egy intézet (inkább hivatal) beszél mindenről (tudomány, oktatás stb.), csupán a saját feladatát nem tudja meghatározni.

Magyarán szólva amit hallottunk, az a nagy büdös semmi! Ilyet én is tudok rittyenteni bármikor, nulla közpénz felhasználásával. Éppen ezért jobbnak láttam egyszerűen csak jelezni, hogy ez így komolytalan. Egyben jelzem, hogy a kormányváltás után ezt az intézetet az elsők között fogjuk beszántan. Felesleges pénzkidobás.

És akkor íme a részletes jegyzőkönyv említett részei:

 Prof. Dr. Bencze Lóránt tájékoztatója

„Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a meghívást. Nem először állok itt a Kulturális bizottság előtt. 1992-94-ben megalapítottam a világ első felsőoktatási romológia tanszékét, majd pedig a cigány-roma óvodapedagógus szakot, a cigány-roma tanító szakot. Az már stratégia volt. Eltelt húsz év. Ha akkor, 1992 táján ezt megvalósítják, attól kezdve valószínűleg ugyanakkora volna a munkanélküliség a roma társadalomban, mint átlagosan Magyarországon. Ez sajnos nem történt meg. Most egy más és talán még ennél is fontosabb, átfogóbb stratégiáról van szó, a Magyar Nyelvstratégiai Intézetről. Amióta van ember, volt nyelvstratégia. Amióta írott kultúrák vannak, írásban tudunk róla. Esetlegesen kiemelek kettőt: Tiberius császár, aki köztudomású, hogy nem volt éppen egy szende szűz, amikor a szenátusban kiejtette azt a szót a száján, hogy monopólium - ami görög szó -, bocsánatot kért, amiért a latin beszédében, az anyanyelvi beszédében idegen szót mert kiejteni. De hát Rómában kötelező volt a boltokon a latin felirat, mert az volt a köznép nyelve, de miután a lingua franca görög volt, görögül is ki kellett írni - mintha ma azt mondanánk, hogy angolul volna (A görög hivatalos nyelv volt, tehát a hasonlat egyáltalán nem jó – megjegyzés tőlem! SZSZ). Nyelvstratégiai intézetek már vannak Európában, újólag is, és nálunk ez az első. Na most, ami mintáink vannak, és magyarul hozzáférhetőek, kérem, nem követhetőek. Franciaország nagyhatalom - tilos angol szót használni hivatalos francia szövegben (Dr. Hoffmann Rózsa: Nem tartják be.), hogy csak egyet mondjak. Miniszter vezeti, aki a politikai váltáson átívelő feladatot lát el, tehát őt nem váltják le, amikor kormányváltás van. Nem követhető. Észtország nem követhető, mert a lakosság fele orosz. Tehát egészen más nyelvstratégiáról lehet csak szó. Nem követhető más ország sem, Dél-Tirolban robbantással érték el, amit elértek, az anyanyelv használatát. Nálunk egészen másról van szó. Kérem, ha a stratégia fogalmát a hadtudományból veszem: hosszú távú, nagy ívű, változatlan célok kitűzése, hozzá az eszközök, a hogyanok gondos megválogatása. Nem lehet napi divatos ötletelés. Ugyancsak hadtörténészek szerint a csatát nem a harcmezőn, a csatamezőn nyerik meg, hanem előtte. Mit jelent ez nálunk? Csak röviden vázolom. Körülbelül ötven éve mintegy 7000 nyelvről beszéltek a világon, ezek között a beszélők számát illetően a magyar a 32. körül volt. Tehát nagyon jól álltunk. Egy 2-3 évvel ezelőtti felmérés 6000-re tette a világ nyelveit, a magyart a 62. helyre a beszélők számát illetően - még ez is nagyon jó. A napokban szereztem be egy szakkönyvet, most jelent meg (Felmutatja.), ez már 5000 nyelvről beszél. A magyar kutatások szerint száz év múlva 250 nyelv marad talpon - ezek becslések -, eszerint már csak 50. Kéthetente kihal egy nyelv, és mint antropológiai nyelvész nem értem a zöldeket. Én nagyon sajnálom, ha egy növény vagy állatfaj kiveszik, de ennél összehasonlíthatatlanul rettenetesebb a kéthetente kihaló nyelv, amikor az emberiség kultúrája, gondolkodásmódja szegényedik. A magyarnál erről nincs szó, nem kell félnünk, nem ezért van a Nyelvstratégiai Intézet, de igenis, miután stratégiáról van szó, száz évre előre kell gondolkodnunk. Engem megmosolyognak, hogy 75 évesen hogy merek így gondolkodni. Nem leszek itt száz év múlva, de most kell elkezdeni. A társadalmi folyamatok gyakran nem lineárisak. Ha feldobunk egy labdát, akkor az lineárisan lassul, megáll, aztán majd lineárisan gyorsulva leesik, ha a légellenállástól eltekintünk. A baktériumok szaporodása meg az atombomba-robbanás, az kérem, exponenciális. Egyetlen neutron elég, és másodpercek töredéke alatt milliárd neutron keletkezik, és felrobban. Tehát arra kell vigyáznunk, hogy a társadalmi folyamatok is olyanok gyakran, hogy mire észrevesszük, már késő, mert észrevétlenül kezdődik.

Tehát megint hangsúlyozom, nincs baj a magyar nyelvvel, de most kell cselekedni, hogy száz év múlva is itt magyarul beszéljenek, és a világon magyarul beszéljenek. A stratégia tehát kidolgozandó, olyan, ami még nem volt a magyar nyelvstratégiát illetően, több éves munkát jelent, tanácsadók bevonását, és széles körű kapcsolatépítést. Az intézet nem hatóság és nem végrehajtó, jóllehet kormányhivatal, mint kormányhivatal, a kormány tanácsadója. De csak azt tudja vállalni, amit tudományos alapokon indít el, tehát tudományos alapokon ad tanácsot a kormánynak, és önök is mint hivatalos szerv, ezért vagyok itt, és szívesen vagyok itt, hogy bármikor rendelkezésükre álljak. De a tudomány maga változik. Nagyon jól tudják, Galilei érvei nem voltak jók, de neki lett igaza. Aztán az ő elképzeléseit is megdöntötték, a heliocentrikus világkép is megdőlt, most meg már végleg messze vagyunk ezektől, tehát ezekkel is vigyázni kell, a tudomány fejlődik. Éppen ezért az Intézet tudományos vitákba nem bocsátkozik, és tudománytalan vitákba se bocsátkozik. Ezt hagyjuk másokra. stratégiára vonatkozó ajánlásainkat itt is szívesen közzéteszem, a kormánynak is átadom, de nem a médiának. Kidolgozás alatt vannak. Fel tudom sorolni, körülbelül 20-21 részstratégiába kezdtünk bele, pedig a létszámunk most igazából 13, illetve 9 - az eredeti terv 20 volt. Ha meggondolással, alaposan kidolgozva, nem elkapkodva elkészül a stratégia, akkor nyilván a kormány dönt, hogy megvalósítja vagy nem valósítja meg, ez már nem a mi feladatunk. Az intézet 2014-ben már három konferenciát szervezett a témában. Ezt úgy tudtuk elérni, önök tudják, hogy egy tudományos konferenciát legalább két év előkészítés előz meg. Ez azért sikerült, mert szövetkeztünk másokkal. Az első a polgári nevelés, digitális oktatás volt, ez könyvként megjelent, be tudom mutatni (Felmutatja.) és szívesen bocsátok példányokat annak rendelkezésére, akit érdekel. Itt arról van szó, hogy ötéves gyerek még nem tud olvasni, de installálni már tud. A tanár meg nem szól hozzá. Van olyan gyerek, aki nem cipel tízkilós hátizsákot tankönyvekkel, megegyezett az általános iskolás tanárával, egy pendrive-ot visz be az iskolába. Azon rajta van akár 4-5 év anyaga, házi feladatok megoldásai, csak bedugja és kivetíti, és ez ma már nem túlságosan drága. Ugyanakkor a tanárok meg természetesen a hagyományos értékeket szeretnék átadni, az új technikához meg nem értenek. A gyerekek meg a hagyományos értékeket kellene hogy elsajátítsák, és ez nagyon nem egyszerű. A másik konferencia volt a Termini Konferencia. Tudjuk, hogy van egy Termini Egyesület, hivatalosan be van jegyezve Magyarországon, amely határon túli nyelvészeket fog össze. Ezt ők rendezték, mi csak besegítettünk. A harmadik pedig a „clear writing” pontos fogalmazás művészete nemzetközi konferencia, amelyet az EU Fordítási Főigazgatóságával, tehát Brüsszellel, Luxemburggal és Strasbourggal együtt rendeztünk. Hihetetlen munka folyik, nyelvújítás. Kérem, tessék elképzelni, több tízezer oldalt fordítanak le magyarra évente, olyan fogalmakat, amelyek eddig nem léteztek. Egy szélsőséges példám. Egy görög anyanyelvű brüsszeli hivatalnoknak kiadják a feladatot, hogy egy német jogi rendszert ültessen át angolra, ami nem létezik angolul, és utána majd ezt kell magyarra fordítani. Hihetetlen munka, rendkívül tehetséges fiatal társaság dolgozik, nem sokat tudunk róla itthon.

Az Intézet részéről nem ez az első tájékoztatás, amit tartok. Többet tartottam Berlinben közvetve, Anyanyelvápolók Szövetségében és sok helyen. Amikor a magyar kormány megalapította ezt az Intézetet, akkor valójában nem magától szedte az elgondolást. Évek óta, évtizedek óta folynak a viták. Az elmúlt három-négy évben ötven nyelvész adott be a kormánynak körülbelül 50-60 oldalas iratot, hogy legyen nyelvstratégia. Ezek között öt akadémikus nyelvész is volt, aztán más nyelvészek is adtak be iratokat, ebből aztán lett némi kalamajka, és egyáltalán, amit most mi csinálunk egy év alatt - három napja kaptam kezembe ezt a német, illetve osztrák könyvet, ellopta, amit csinálunk. Nem is tud magyarul, azt se tudja, hogy vagyunk. Tehát benne van a levegőben. A kormány csak teljesítette a nyelvészek kérését, ami megjelent a kormányrendeletben márciusban, az valójában elhangzott Kiss Jenő akadémikus előadásában 2012-ben már. Ő jelentette ki, hogy a kormány dolga, az állam dolga, állami pénzen kell működtetni, önálló intézmény lehet, és mi legyen a feladata, és így tovább, és lényegében azt csináljuk. Ugyanakkor megfelel az Alaptörvénynek is. Idézem az Alaptörvényt, önök biztos tudják, de hadd idézzem fel. „Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket ápoljuk, megóvjuk.” Ahogy említettem, ez nemcsak magyar kérdés, benne van a levegőben. Maguk az angolok beszélnek murder languagesről, tehát gyilkos nyelvekről, az övék is ilyen, kiirtja a nyelveket.

Itt nemcsak egyszerűen a nyelvről van szó. A nyelvünk az egyedülálló kapcsolatteremtő az emberi fajnál az állatvilágban, és ez nagyon fontos. Most százmilliót áldozunk egy börtöncellára, de ha a nyelvstratégiára áldoznánk 400 milliót évente, akkor nem néggyel kevesebb cella kellene, hanem negyvennel, mert akkor olyan lenne a társadalomnak ez a rétege is, mint önök - bocsánat -, akik nem konyhakéssel, kisbaltával és Kalasnyikovval intézik el a problémáikat, hanem a nyelven keresztül, vitával. Azt kell mondanom durván, vegyék tudomásul, az önök politikai kultúrája magas. Ne higgyenek a sajtónak! A Magyar Országgyűlés politikai kultúrája magas. Mindent beszéddel, vitával intézünk el, és nem erőszakkal. Tessék megnézni, a világ legudvariasabb népe a japánok, majdnem évente összeverekednek a parlamentben. Tehát benne van a levegőben, igenis nagyon fontos. John Maynard Keynest idézem, a világ legnagyobb Nobel-díjas közgazdászát, aki nem magyar és nem nyelvész, ha úgy tetszik. Negyvenöt körül írta: „Nincs messze az a nap, amelyen többé már nem kitüntetetten foglalkoznak a gazdasági problémákkal. Ehelyett a szív küzdőterére megyünk, mindig újra valós nehézségeink felé fordulunk, az élet és az emberi kapcsolatok problémáihoz, a teremtés, a viselkedés, a vallás problémáihoz.” Einsteinnek ezzel azonos aggodalmát is olvasom: „Attól a naptól félek, amikor a technológia meg fogja haladni az emberi kapcsolatokat. Akkor a világnak idióta generációja lesz.” Erről van szó. A nyelv az, amin keresztül meg tudjuk tartani emberségünket. Tehát közvetlen gazdasági, közvetlen társadalmi haszna lesz, ha a nyelvstratégiát kidolgozzuk. Hozzájárulunk az oktatás-nevelés alakulásához, az egész társadalomnak egy emelkedő irányzatához. Köszönöm a figyelmet. Ha gondolják, kérdést tegyenek fel. Órákig tudnék beszélni, hogy mi történt eddig, és az elmúlt negyven-ötven évben vagy elmúlt egy-két évben mi történt a nagyvilágban és itthon. Magam tanulmányoztam ezeket Walesben, Skóciában, Írországban és most itthon. Köszönöm szépen.”

 

SZABÓ SZABOLCS (független):

„Igazából csak a jegyzőkönyv kedvéért két dolgot szeretnék mondani, hogy benne legyen. Egyrészt: a magam és a pártom részéről természetesen nagyon fontosnak tartom az anyanyelvünk ápolását. A második pedig, amit szeretnék a jegyzőkönyvben rögzíttetni, az, hogy én magam igyekeztem komolyan venni ezt a napirendi pontot, beszéltem az akadémiai életpályán eléggé előrehaladt nyelvészekkel, mint egyszerű TTK-s próbáltam megérteni a probléma lényegét, kutatóként is egy kicsit átlátni egy másik szakterület sajátosságait, és őszintén szólva én is nagyon sok kérdést összeírtam, de ezeket inkább nem tenném fel, mert a magam részéről azt gondolom, hogy ez egy komolytalan dolog ebben a formában, és nincs is értelme feltennem ezeket”

 

Prof. Dr. Bencze Lóránt válaszai

„Köszönöm. Tudom, hogy lingua franca volt említettem a római birodalomban. De azért a cenzor Cato-ra is gondoljunk, aki a görög filozófus küldöttséget igyekezett eltávolítani Rómából, mert veszélyeztetve érezte a római értékeket. Az intézet egyik feladata egy hálózatépítés, hogy olyan tanácsot adjon a kormánynak, amit jónak lát, akkor azt a kormány tovább támogassa, illetve rengeteg az átfedés, tehát egymást ne oltsuk ki, amikor valamit csinálunk, hanem ellenkezőleg, segítsük egymást. Tehát egy hálózatot épít ki, már épült is. A legelső volt, amikor 2-án átvettem a kinevezésemet, azonnal felhívtam a Nyelvtudományi Intézet igazgatóját. Nem volt otthon, de jó néven vette, és máris elkezdtünk együtt dolgozni, és segített is. Nehéz félreértéseket kellett tisztázni, hogy ez nem egy új Nyelvtudományi Intézet, ahogy említettem. Tehát a Nyelvtudományi Intézet igazgatójának a kormány nem parancsolhat, de nekem parancsolhat. Azt mondtam, hogy tudománytalan dolgot nem fogok művelni, de egyébként megmondhatja, hogy mit csináljak. Az MTA-ban három előadást tartottam már. Az alelnök az elsőnél azt mondta, hogy kihúztad a méregfogát. Nem értettem a problémákat, most sem. Ha egyszer ötven nyelvész ad be a kormánynak valamit, hogy legyen Nyelvstratégiai Intézet, akkor hogy lehet, hogy ők nem tudnak róla? De ez ilyen, emberek vagyunk. Tehát hármat tartottam. Mindegyik gyümölcsöző volt végül is. Azonkívül az új elnöknél tiszteletemet tettem rögtön, amikor lehetett és ő ráért, az Akadémia elnökénél. Aztán az első osztálynak is most új elnöke van, akivel régi jó kapcsolatban vagyok, Kertész András fiatal, rendkívül tehetséges akadémikus. Tehát már ő hozzátartozik a tanácsadó testületünkhöz. Állandó meghívott, de miután ő egy külön nagy intézmény, nem fizetünk neki ezért, de mindenről fogjuk tájékoztatni és fog jönni.

Változás. Ez a probléma. Ahogy a társadalomban jó egy ökológiai gondolkodást valamennyire analógiaként vezetni, ugyanez vonatkozik a nyelvre is. Tehát meg nem lehet állni. Azok a nyelvek, amelyek nem változnak, azok a holt nyelvek. A magyar nyelv folyton változott. Egy másik kérdésre is felelek közben. Nemcsak a XIX. században volt nyelvújítás. A XI. századról már tudunk, de valószínűleg előtte is volt. Az ótörök hatás a magyar nyelvet a VII. század előtt érte. Az már egy nyelvújítás volt, testrészeink is vannak, ami mindig alapnyelvi szó. Azonkívül a magyar nyelvben a keresztény teológiai szókincsréteg első rétege, és a mezőgazdasági első rétege ótörök. Nem valószínű, hogy a X. században - VII. század előtti - idejöttek a szláv meg más hittérítők, és kiválogatták az ótörök szavakat, ilyen nincsen. Csak nem tudunk róla, hogy hogy történt. Tehát a nyelvújítás folytonos a magyar nyelvben, a változás folytonos. A XI. században egy óriási nyelvújítás kezdődött el, a XII. században is és végig is, hiszen a latin kultúrához kezdtünk erősebben hozzátartozni, és nem a göröghöz, mint korábban. Tehát azért mondom, hogy ez mind azóta van, csak ez feltűnő. A magyar nyelvben, ahogy említettem, ma mindent ki lehet fejezni, amit ki kell fejezni. Nincs ez minden nyelvben, és ezért halnak ki, vagy visszaszorulnak családi használatra. Azért ettől lehet félni. Tehát a változás és a meglévő között, a hagyomány és az újdonság között meg kell találni az egyensúlyt. Ahogy Eötvös József mondta, hogy míg egyik lábunkat helyben hagyjuk, a másikkal előremozdulunk, csak így lehet járni-kelni. Ha kettővel mozdulunk, abból baj lesz, esés lesz, ha helyben maradunk, az meg a kihalás. De Konrad Lorenz is ezt mondta, hogy a társadalomban fontos az, bármennyire is változnak az élőlények, a hagyomány nagyon fontos marad mindig. Tehát ezt kell megtalálni. És miután ma gyorsabbak a változások, mint valaha, ezért van szükség tudatosabb nyelvstratégiára. Tudatos volt már a XIX. században is, még ha hibáztak is mai szemmel nézve természetesen. Az sms-nyelvvel kapcsolatosan. Ennek már van nagy szakirodalma. Azt tudom mondani stratégiai szempontból, miután olyan gyorsak a technikai változások, egy csomó el fog tűnni, tehát nem érdemes vele vesződni. Azt kell megnézi, ami váratlan, maradandó, és ott kell magyarítani, mert ha az infotechnológia nem lesz magyarul, akkor leszünk kitéve a kihalásnak száz év múlva. Már egy infotechnológiai lexikont az Intézet pénzelt, amire nem volt pénz, csak elkezdtek dolgozni. Ezeket fel tudom olvasni. Most már közben felelek az elnök asszonynak is részben. Körülbelül 24 pontban foglaltam össze magunknak elsősorban, hogy mi az, amibe belefogtunk, vagy amit el kell hamarosan kezdeni, a stratégia részei. Ezeket elnök asszony rendelkezésére bocsátom, megint nem a sajtónak. Nem titkos, de kár beszélni róla, amíg meg nem valósítottuk. Van, amit már megvalósítottunk belőle. Tehát van egy listám, hogy mit csináltunk eddig, és ebben benne van részben már, hogy mi az, ami még hiányzik, és mi az, ami már megvan. Az MTVA vezérigazgatójával felvettem a kapcsolatot már hónapokkal ezelőtt a médiát illetően. Itt nagyon sok teendőnk van. Megint nem arról van szó, hogy rendőrségként fellépjünk, ez nálunk nem megy. Azt azonban hosszú távú célként ki lehetne vagy ki kell tűzni, hogy a média nyelve egy norma legyen, hiszen azon nevelődtek a gyerekek, sokkal inkább, mint az iskolában vagy a szülőknél gyakran. Tehát ezt azért el kell érni.

A határon túli nyelvészet, említettem már, bőven benne van a stratégiában, az egy különleges helyzet. Úgy kell segítenünk nekik - jártam Kolozsvárott, jártam Nagyváradon azóta, korábban tanítottam pozsonyi egyetemen. Tehát úgy akarunk nekik segíteni, ahogy nekik jó, és nem úgy, ahogy mi innen, íróasztal mellől gondoljuk. Ez a legnagyobb problémája. Felróják, hogy most már van bizonyos szabadságuk, és nem élnek vele sem ők, sem mi, az ő szabadságukkal. Ilyen például a tankönyvkérdés. Tehát itt nagyon fontos tanácsot kell adnia az Intézetnek tankönyvírásban. Lehetséges egységes tankönyv a magyar nyelvtankönyv például a Kárpát-medencében úgy, hogy Felvidéken, Erdélyben, Délvidéken, bárhol a saját problémájukat is hozzá tudják tenni. Ez ma már elektronikusan nem probléma. Az sms-nyelv tehát valószínűleg ki fog halni. Ami meg nem hal ki, kérem, csodálatos. Figyeltem hogy beszél fülbevalós, tetovált 18 év körüli fiatalember mobiltelefonon. Csodálatos. Benne vannak az új szavak, de benne van a régi. Csodálatosan ötvöződik. Tehát megint nem mondom, hogy baj van. A kisebbséget illetően az egy külön probléma, én szívesen állok Hoffmann Rózsa tanárnő, illetőleg képviselő asszony rendelkezésére. Vele egy bajom van: amikor valaha én hívtam, hogy legyen a tanár az intézetben, ahol én voltam, ő nem jött el. (Derültség.) De nyilván azért hívtam, mert becsültem.

Ahogy említettem, hangsúlyozom, a stratégia hosszú távú, ezért nem akarok kirukkolni naponta a média felé, tehát teljesen megértem, hogy a társadalmat érdekli, hogy mi a Nyelvstratégiai Intézet, és több interjút adtam - mind tisztességes volt, amit leírtak, csak éppen a lényeg nem volt benne. Én két órát beszéltem, megjelent belőle néhány hasáb, de a lényege kimaradt. Mind okos, amit leírtak, és el tudom fogadni, és mondom, jó lett a véleményem az újságírókról, de nem jött ki a lényeg. A nyelvhelyesség: kérem, a mai nyelvésznek, nyelvtudósnak ilyen nincs, hogy helyes vagy helytelen. De az intézet, mondtuk, hogy tudományos alapokon, de nem nyelvtudományi intézet, úgy mondanám, hogy a viselkedésünk, a gondolkodásunk helytelen, és ez csapódik le a nyelvben. Vice versa, oda-vissza. Tehát igenis szerepelni fog, és nem fogom kizárni, de ilyen módon, hogy nagyon fontos. A hagyományos értékek és az újak rombolása: itt Kodályt Zoltánt hadd idézzem a stratégiánkból, ezt is át fogom adni az elnök asszonynak: Nem mind kultúra, ami idegen, és nem szükségképpen idegen, ami kultúra. Ezt veszem alapnak a nyelvújításnál is, vagy ami beszivárog, tehát nem feltétlenül minden romboló, de nem feltétlenül minden jó, ami beszivárog, és ez elsősorban nem nyelvi kérdés, hanem társadalmi, de a nyelv kihat erre, és kölcsönösen hatnak egymásra. A magyar nem gyilkos nyelv, ez egyértelmű, erről nem lehet szó, de meg kellene maradnia, és ez a feladatunk. Ha a tisztelt képviselő úr nyelvészekkel beszélt, elmondtam azt, hogy nagy a katyvasz, mert szerették volna megkaparintani ezt a 130 milliót mások is. Én nem kaparintottam meg, kérem, mert én kizártam magam, és úgy kerültem bele, hogy teljesen elzárkóztam, hogy bármit is tegyek. Végül rám esett a választás, ez így történt, ez az én hibám, nem szóltam bele a veszekedésekbe, szándékosan, mert úgy gondoltam, hogy én már csak nyugdíjas maradok, de aztán nem így történt. Tehát a nyelvészek között, ahogy említettem, vannak tudományos viták. Ezekbe mi nem szólunk bele. Van nyelvész, aki a nyelvhelyességet lebecsüli, semmire se becsüli, van nyelvész, aki isteníti - ezekbe nem szólunk bele. Tudománytalan vitákba se szólunk bele. Kapok leveleket, én udvariasan és szeretettel megköszönöm a tudománytalan ajánlásokat, többet nem tudok tenni. Nem merem elmondani, mert horror, amiket írnak emberek. Tehát valóban szükség lesz rá, hogy a Nyelvstratégiai Intézet valahogy kilépjen a társadalom elé, de ahhoz idő kell. Elkészült a honlapunk is, én tartottam vissza mindmáig, de a napokban megjelenik. Volt egy esztétikai problémám, és volt egy olyan, hogy azt mondtam, hogy nem ötletelünk. A sajtó azt követeli, hogy mindennap valami botrányosat hozzunk elő. Erre nem vagyok hajlandó, mert ehhez idő kell, és folyamatosan dolgozunk rajta, ezért mondtam, hogy a listám itt van, és szívesen átadom, bárki megnézheti, csak ne adja a sajtónak, mert még nem tartunk ott.

Elnök asszony, több doktoranduszt már foglalkoztatunk, nem pályázattal, mert annyi pénzünk nem volt, hogy sok befusson, olyan doktoranduszokat, akiknek a munkássága csatlakozhat ehhez a kérdéshez. Például volt olyan, aki Trianon nyelvi metaforáit elemezte, ez nagyon fontos hosszú távon, hogy ez miért így történt, hogyan történt, ennek a feldolgozása nemcsak történettudományi kérdés, hanem egy nyelvi kérdés is, hogy hogyan közelítjük meg ezeket. Tehát ilyenek voltak, ezeknek a listája megvan, ezt is oda tudom adni.

A szaknyelveket illetően: azonnal megkerestek orvosok, mérnökök, szabványügyi hivatal, tehát ez beindult. Van rengeteg ütköző vélemény az orvosok között is, hogy nem kell magyarítani, kell magyarítani, velük már tárgyaltam és beszéltem, hogy mit lehet tenni. Itt is vannak szélsőségek. Valahol meg kell találnunk azt, hogy úgy szóljunk bele, hogy ne rontsunk a helyzeten. Tehát együtt kell dolgoznunk azokkal, akik értenek hozzá. Említettem már azt is korábban, hogy nem szeretnék íróasztal mellől intézkedni. Nekem az ötvenes évekből vannak élményeim az íróasztal mellőli budapesti intézkedésekről, amikben embereket kivégeztek, mert íróasztal mellől intézkedtek. Nem óhajtok innen intézkedni, ezért kell a nagy hálózat, ami már épül. A 6 éves gyerektől kezdve mindenkit megkérdezek, tanítókat, tanárokat, mert ők vannak benne, ők tanítják a magyar nyelvet, vagy édesanyák tanítják a nyelvet - igenis azt kell tudnunk, hogy nekik mi a véleményük, és aszerint intézkedni. Tehát együtt kell működnünk nagyon sok emberrel. Én most csak néhányat felsorolok, a legelejétől kezdve, az Akadémián túl a Balassi Intézetig, a világ magyarságát illetően. Én voltam kiküldöttje az intézetnek, sőt az intézet alapításán is ott voltam mint tanácsadó, csak nem az én tanácsomat fogadták el, de most ez nem érdekes, itt vagyunk most is. Tehát ott is kell profilváltás, megváltoztak a körülmények. Az MMA-val felvettük a kapcsolatot, a Magyar Művészeti Akadémiával, a Magyar Nemzeti Bankkal is, mert a nyelvet is tudnák segíteni, vannak alapítványaik, a Nemzeti Színházzal, a Cambridge-dzsel, a New Brunswickkal már ez adódott, tehát nem utaztam ki, idejött a cambridge-i professzor, és elmondta, hogy ott a magyar könyvtár, kérem, és nincs magyartanár, és nincs hallgató. Ha nincs tanár, akkor persze... Meg kellene nyitni újra, de ez megint nem megy máról holnapra, azért mondtam, hogy nem állok elő vele. Iszonyatos pénzbe kerül, és ki kell dolgozni, hogy hogyan legyen, és újfajta módon, mint eddig, ez a Balassi Intézet dolga, de az ő nyakukba nem varrhatunk olyat, amit velük előtte nem beszéltem meg. Az egyetemekkel felvettük a kapcsolatot, és elkezdtük. Rengeteg magyar nyelvű tanszék van, mindegyikkel kapcsolatba kell lépnünk. Még csak egy-kettő van, meg akikkel korábban volt kapcsolatom, az most is megmaradt, e-mail-kapcsolat. A tanácsadói testületnek, kérem, négy akadémikus az állandó tagja, a többiek pedig professzorok. Mind neves nyelvészek, felsorolhatom őket: Péntek János Kolozsvárról, Kiss Jenő akadémikus az ELTE-ről, É. Kis Katalin, Pázmány és Nyelvtudományi Intézet, Prószéky Gábor, Pázmány, Banczerowski Janus kutató, Gereben Ferenc szociológus, Sipos Lajos - mind nyelvészek. Ők az állandó tagjai, és mindig lesznek meghívott tagok is. Ilyen Kertész András, az Akadémia I. osztályának elnöke, de ilyen a Nyelvtudományi Intézet igazgatója is, Kenesei professzor.

Elindítottunk egy sorozatot: Nyelvstratégia nálunk és más nemzeteknél. Ugyanis kell tudnunk, hogy mi történt, és füzetekben gondolkodtam. Megint arról van szó, hogy nem nekem kell tudni, vagy kettőnknek-hármunknak, nyelvészeknek, hogy mi a nyelvstratégia, hanem az egész társadalomnak, és ezért füzeteket akarunk indítani. Egyet már ki is fizettünk nagyrészt: Európában a nyelvstratégia 1500-ig, ez már megvan 80 százalékban. Lesz a reformáció és nyelvstratégia a kálvini Európában és Magyarországon, a következő az evangélikus nyelvstratégia és a katolikus reformáció nyelvstratégiája. Ezek már mind folyamatban vannak, még nincs szerződésünk, de felkértem rá tudósokat. A Siketek és Nagyothallók Egyesületével is felvettük a kapcsolatot, ott külön nyelvi probléma van, Kósa Ádám az európai parlamenti képviselő.

Visszatérve arra, hogy mi legyen a magyarsággal, és hogy hogyan legyenek hallgatók ott, ahol még van magyar tanszék Amerikában vagy bárhol: egy nagy dolgot kellene tennünk: online magyarnyelv-oktatást bevezetni, mert azt innen lehet, japánoknak, kínaiaknak, amerikaiaknak, ami olcsóbb, mint egy tanszéket fenntartani, és előkészíteni a magyar nyelv tanulását, hogy legyenek majd hallgatók. Illetve a második, harmadik nemzedék, amelyik már kevésbé tud magyarul, vagy nem is tud, idegen nyelvként megtanulhatja a magyart is. Ez is nagyon fontos volna. Tehát majdnem azt mondanám, nekem van ilyen tapasztalatom, hogy vissza lehet magyarosítani olyan nemzedéket, amelyik nem tud magyarul. Én egyet-kettőt csináltam személyesen, de egy rendszert kell kidolgozni ehhez az egészhez.

Ha nem válaszoltam valamire, akkor elnézést kérek. Próbáltam felírni. Tudok róla, hogy magyar iskolák alakultak például Bécsben, amióta ez a nagy vándorlás történik. Tehát nagyon fontos volna, hogy ezek hogy működnek vagy másutt hogy működnek. New Brunswickban is egy egész különleges helyzet van Amerikában. Tehát mindenütt más a helyzet, ahhoz kell alkalmazkodni. Miután az Intézet nem végrehajtó. Akik végrehajtják, egyetemi tanszékek, Balassi Intézet, MTVA és a többiek, azokkal kell tárgyalnunk, mert mi arra nem vagyunk képesek, hogy azt, ami az MTVA feladata, megcsináljuk. Nem a mi dolgunk. De igenis az, hogy őket segítsük, és a Montágh Intézet is van most az MTVA-nál, őket is segítsük, ami azért azon az elven alapul, hogy a nyelv romolhat, és van hibás nyelv. Őket is segítjük. Ilyen tudományos ellentétekbe nem bocsátkozunk, ahogy mondtam, nem foglalunk állást. Nem azért, mert közömbösek vagyunk, hanem, mert nem ez a feladatunk. Egyetlen tudományos irányzat van, amihez valamelyest erőteljesen ragaszkodom, az antropológiai nyelvészet. A nyelvet a kultúra részének tekintjük. A másik a kognitív nyelvészet, ami azt jelenti, hogy a gondolkodásmód hogy jelenik meg egy-egy nyelven belül, és erre mondtam azt, hogy borzasztó, ahogy az emberiség szegényedik, ha egy nyelv kihal, mert a gondolkodásmódunk szegényedik. Amerikaiak jöttek rá, hogy az a nagy angol, amely 50 milliós szókinccsel rendelkezik, nem rendelkezik olyan finomságokkal a szókincsében, mint egy-egy indián nyelv, amely a kihalás szélén van. Miért? Mert arra volt nekik szükségük. Az angoloknak arra nem volt szükségük. Ez minden nyelvnél megvan. Tehát nincs magasabb vagy alacsonyabb rendű nyelv, akkor, ha 50 millió szava van, akkor se alacsonyabb, ha 600 szóval érintkezik, csak más kérdés, hogy az megmarad-e. Hatszáz szóval nem fog tudni megmaradni, csak a családi használatban. Köszönöm szépen. Ha van valami még, amire nem válaszoltam, akkor szívesen válaszolok. És a jövőben is szívesen.

A bejegyzés trackback címe:

https://szaboszabolcscsepel.blog.hu/api/trackback/id/tr477382802

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.