szaboszabolcs

szaboszabolcs

Most akkor kap vagy nem kap Budapest uniós forrásokat 2020 után?

2020. január 15. - szabolcsblog

Az utóbbi napokban vezető hír volt, hogy a kormány kizárná Budapestet (és a vidéki ellenzéki vezetésű nagyvárosokat) a következő tervezési ciklusból (2021-27). Érdemes ennek kapcsán áttekinteni, hogy mit érdemes tudni erről a kérdésről, mit lenne érdemes tenni területfejlesztési szempontból nézve, és mire számíthat Budapest és a megyeszékhelyek.

Kicsit messziről kell indítanom, hogy jól meg lehessen érteni a kérdést. Az uniós források egy igen jelentős része azt a célt szolgálja, hogy az ország fejlettsége és versenyképessége közelíteni tudjon az uniós átlaghoz, másrészt ezzel párhuzamosan az országon belüli területi egyenlőtlenségek is mérséklődjenek. Magyarul a fejlett és a kevésbé fejlett régiók közötti különbségek (pl. Közép-magyarországi régió vs. Dél-alföldi régió) csökkenjenek. Elméleti szempontból két megközelítése létezik ennek a területfejlesztésben:

1, Adjuk oda a támogatást a legkevésbé fejlett térségeknek, és akkor azok majd a támogatások révén felpörgő gazdasági növekedésük miatt szépen fokozatosan közelítenek a fejlett térségekhez.

2, Adjuk oda a forrásokat az egyébként is fejlett központoknak, és az ott felpörgő fejlődés majd kisugárzik a környezetükben található kevésbé fejlett térségekre.

Mind a két megoldás mellett és ellene is vannak érvek, vagyis ez alapvetően szakmai alapon nem eldönthető kérdés, inkább hitvita. Az viszont kétségtelen tény, hogy bármelyiket is választja egy ország, az csak akkor fog működni, ha van mögötte szakmai munka. Én magam azt gondolom erről, hogy célszerűbb a kevésbé fejlett térségekbe koncentrálni a forrásokat, de ez számos megoldandó problémát vet fel: nevezetesen ez területfejlesztési szempontból nézve sokkal nehezebb, több munkát és szakértelmet igénylő megoldás, hiszen hiába adok támogatásokat olyan térségeknek, ahol nincs olyan érdemi potenciál, amit az oda juttatott pénzzel ki lehet teljesíteni. Magyarul önmagában a pénz nem old meg semmit, ahhoz olyan szolgáltatásokat, olyan humánerőforrás fejlesztést kell társítani, ami segíteni fog feltárni a térségben még rejtve megbúvó lehetőségeket. Ez nagyon bonyolult és összetett szakmai munka, amit ha nem végzünk el, akkor az ablakon öntjük ki a pénzt (lásd a főterek felújítását, szökőkutak építését, templomok felújítást, amire bőven láttunk példát 2004 óta). Természetesen nem gondolom azt, hogy akkor a legfejlettebb centrumok akkor ne kapjanak semmit, de a források nagyobb részét biztosan nem oda kell koncentrálni. Mivel ezt a szakmai jellegű munkát a mindenkori magyar politika igyekezett megspórolni az utóbbi évtizedekben, ezért kialakult egy olyan gyakorlat, melynek a lényege a támogatások egyenletes szétterítése, hogy mindenki hozzájusson valamilyen forráshoz, mert a rövid távú politikai céloknak (lásd választási kampányokban használható színes-szagos kiadványok tömege az uniós támogatású fejlesztésekről) ez felel meg. Magyarul voltaképpen az előzőekben vázolt két lehetőség helyett inkább egy harmadikat választottak, és pótcselekvést végeztek a mindenkori magyar kormányok, nem pedig területfejlesztést. Az uniós csatlakozás után a magyar költségvetésből támogatott területfejlesztési célú fejlesztések ráadásul nagyon gyorsan eljelentéktelenedtek majd megszűntek, így maradtak az uniós támogatású projektek. 2004 óta én érdemben egy olyan példát tudok, amikor volt arra érdemi szándék és akarat (no meg persze szakmai háttér) ahhoz, hogy valamelyes kitörjünk ebből az ördögi körből, nevezetesen az LHH program kidolgozásakor. Ennek keretében kijelölték az ún. leghátrányosabb helyzetű kistérségek körét (azon legkevésbé fejlett kistérségeket jelentette ez a kör, ahol összességében maximum 1 millió ember, vagyis az ország lakosságának tizede él), és ide koncentráltak (ahogy ők nevezték dedikáltak) érdemi, összességében jóval 100 milliárd forint feletti forrásokat. Ez a magyar viszonyok között egy igen jelentős összeg volt akkoriban. Sajnos végül a kitűzött célok csak részben valósultak meg, amiben a polgármesterek egy részének opportunista hozzáállása (nevezetesen hogy mindenki kapjon valamit, ráadásul a nagyobb települések erősebb érdekérvényesítő képessége miatt főleg a nagyobb települések), másrészt a Fidesz minden korábbi kezdeményezést negligáló hozzáállása miatt (ami 2010 előtt indult az „gyurcsányista”, tehát rossz) is szerepet játszott. Mindenesetre a Bajnai nevéhez köthető LHH program után a területfejlesztés végképp kivesző „állatfajta” Magyarországon. Ehelyett kifejezetten arra koncentrált az Orbán kormány, hogy mindenhova jusson egy kis támogatást, oszt jó napot!

Fontos röviden áttekinteni azt is a probléma megértéséhez, hogy miként osztják az uniós támogatásokat. Az nem úgy történik, hogy egy nagy zsákban megkapjuk a pénzt, és az szabadon költhetjük. Nagyon leegyszerűsítve arról van szó, hogy az EU meghatároz bizonyos fejlesztési irányokat, az egyes tagállamok pedig maguk döntik el, hogy az adott ország esetében mire koncentrálnak, és hogy milyen ún. operatív programokban fogalmazzák meg a fejlesztési célkitűzéseiket. (Most arról nem is beszélve, hogy a pénz az állam utólag kapja meg az uniótól, de most ebbe nem menjünk bele). Magyarország a jelenlegi fejlesztési ciklusra (2014-20) az alábbi operatív programokat határozta meg a rendelkezésre álló mintegy 12 ezer milliárd forintnyi támogatás felhasználására:

 

 

A mi szempontunkból most a két kivastagított operatív program az érdekes, vagyis a TOP és a VEKOP. A VEKOP alapvetően Budapest és Pest megye fejlesztéséről szólt (kb. 450 millió euró), míg a TOP az ország összes többi területéről (kb. 3400 millió euró). Ez egyébként már önmagában visszalépés volt, mert az eggyel korábbi tervezési ciklusban (2007-13 között) még minden régiónak volt önálló operatív programja, ami legalább a látszat szintjén utalt arra, hogy cél a területfejlesztési szempontok érvényesítése. És akkor itt most ki kell térnünk még egy fontos részletre: az a helyzet, hogy az uniós támogatások egy jelentős része nem használható fel az ún. nem konvergencia régióban. Magyarul azokban a térségekben, ahol az uniós átlaghoz képest túl magas az egy főre jutó GDP (magyarul uniós viszonylatban is fejlett), oda nem lehet bizonyos forrásokat vinni. Ez nem vonatkozik minden uniós támogatásra, de azért a nagyobb részük kifejezetten csak olyan régióban használható fel, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el az unió átlagának a 75%-át. Magyarul a Közép-magyarországi régió (Budapest és Pest megye) ezekből eleve kiesik (persze vannak speciális kifutó támogatások, de ebbe most ne menjünk bele). Ezért sokszor felmerült már az is, hogy válasszuk szét Budapestet és Pest megyét, mert akkor legalább Pest megye hozzájuthatna az ilyen forrásokhoz, bár a pest megyei adatok is olyan mértékben javultak az utóbbi másfél évtizedben, hogy ennek is csak korlátozott lehetőségei lehetnek már csak 2021-27 között. Szakmai körökben ez a vita régóta folyik, és igazából mindkettő mellett és ellene is vannak racionális érvek. Magyarul alátámasztható a Közép-magyarországi régió egyben tartása, valamint Budapest és Pest megye szétválasztása is.

egyforejutogdpregiok.jpg

 

Harmadrészt pedig érdemes még tudni azt is, hogy volt több olyan uniós kezdeményezés is, melynek az volt a fő célja, hogy ne a nemzeti kormányok döntsenek kizárólag saját hatáskörben a támogatások elosztásáról, hanem abban kapjanak szerepet a helyi közösségek is. Ezt a célt szolgálta a LEADER, majd később a CLLD, de Magyarországon ezek szépen lassan elhaltak, vagy be sem indultak. A jószándékú megközelítése ennek az, hogy a kormány nem akarta megreszkírozni, hogy büntetést kapjon a helyi közösségek által nem szabályszerűen kezelt források felhasználása miatt. A rossz(abb) szándékú megközelítése pedig az, hogy a kormány maga akarta eldönteni a saját preferenciái szerint, hogy ki és mennyi pénzt kap.

Nagyon röviden és tömören ezek az előzmények, és akkor nézzük meg, hogy mi várható 2021-27 között, és mi ez a kirobbant vita. Először is tudni kell azt, hogy a most készülő költségvetési tervek szerint Magyarország várhatóan kevesebb pénzt fog kapni, 2021-27 között, mint a mostani 7 éves tervezési ciklusban. A viták és az alkudozások még folynak, de a jelenlegi állás szerint kb. negyedével kevesebb pénz áll majd rendelkezésre. Másrészt a magyar kormánynak már most prezentálnia kell azt, hogy nagyjából miként, milyen operatív programok keretében tervezi elkölteni a támogatásokat. Az ITM-ből most kikerült tervezet szerint nagyon leegyszerűsödne az operatív programok struktúrája, hiszen mindössze 3 OP lenne (konyhanyelvre lefordítva):

  • Versenyképes Gazdaság Operatív Program
  • Versenyképes Infrastruktúra Operatív Program
  • Megújuló Humán Erőforrás Operatív Program

Látható tehát, hogy a végképp eltűnne a területiség az operatív programok struktúrájában. Cserébe viszont az szerepel a munkaközi anyagban, hogy az egyes operatív programok célkitűzéseit integrálva kijelölnek majd területi célokat. Nevezetesen kijelölnének fejlesztendő régiókat, meghatároznák a legkevésbé fejlett és így támogatandó települések körét, kiemelten támogatnák a vidéki térségek kisvárosainak fejlesztését, meghatároznák a turisztikai és örökségvédelmi szempontból fejlesztendő térségek körét, valamint Budapest is megjelenne a területi célitűzések között. Magyarul tehát az operatív programok közül kerülne ki Budapest (és úgy általában a területi szemlélet). Ennek lehet az a veszélye, hogy mivel nem jelent érdemi kötöttséget a mindenkori kormány számára, ezért saját kénye-kedve szerint dönt a források területi szempontú csoportosításánál, magyarul akár teljesen önkényesen is kihagyhat és bevezet bárkit és bármit. Ráadásul a megismert munkaközi anyagban csak a kedvezményezett települések, valamint a turisztikai és örökségvédelmi területi lehatárolásra látunk előzetes térképet, a többi esetében semmiféle konkrétum nem szerepel. Az alábbi két térképet tartalmazza a Jávor Benedek által nyilvánosságra hozott anyag:

 javorbenceabrak.jpg

A kedvezményezett települések területi eloszlásáról azt tudom mondani, hogy igen nagy az átfedés a korábban kormányhatározatokban megnevezett leghátrányosabb helyzetű, illetve hátrányos helyzetű kistérségek településeivel, vagyis ezzel szerintem nincs gond. A turisztikai és örökségvédelmi célterületek lehatárolása sem újdonság (bár én ezeket mindig is önkényesnek éreztem). A többiről azonban nem tudunk semmit. Tehát nem arról van szó, hogy Budapest és az ellenzéki vezetésű megyeszékhelyek elve kimaradtak volna az anyagból, hanem inkább az a probléma, hogy az operatív programok struktúrájából tűnik el a területiség, ami ugyan az integrált megoldások között újra megjelenik, de az ötből mindössze két célkitűzés esetében látunk konkrétumokat, Budapestnél településnek a nevén kívül az égvilágon semmit. És bizony az elmúlt hónapok történései alapján elkezd mocorogni a kisördög, hogy a Fidesz talán majd most jól megbünteti a fővárost és az ellenzéki megyeszékhelyeket a források elosztásánál. A címben feltett kérdésre tehát azt a választ tudom adni, hogy nem tudjuk a választ. Márpedig ha nem tudunk konkrétan igent mondani, akkor az szerintem már baj. Azt meg csak halkan teszem hozzá, hogy ennek a tervezési folyamatnak teljes nyilvánosság mellett kellene végbemenni, az összes szerepelővel folytatott párbeszéd mellett.

A bejegyzés trackback címe:

https://szaboszabolcscsepel.blog.hu/api/trackback/id/tr715411266

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása