szaboszabolcs

Fenntartható módon kellene emelni a pedagógusok bérét!

2019. március 16. - szabolcsblog

Rétvári Bence (államtitkár, EMMI) bejelentése szerint jövőre 30%-kal megemelik a pedagógusok fizetését. Mondjuk az egyelőre nem világos, hogy ez naptári évben, vagy tanévben értendő, de hát kicsire nem adunk. Az mindenképpen örvendetes, hogy az EMMI vezetése végre felismerte, hogy tarthatatlan az, ami a pedagógusok bérével történt, s ezen változtatni kell. Magyarázzuk már évek óta, hogy a vetítési alap minimálbértől történt elszakítása óta elinflálódott a korábbi, eleve nem tökéletesen végrehajtott emelés hatása. Félő azonban, hogy a most tervezett emelés hatása is el fog tűnni néhány év alatt, hasonlóan a Meggyesi kormány, majd a második Orbán kormány által végrehajtott emeléshez. Ráadásul az egységesen végrehajtott emelés a pedagógus bérrendszer legnagyobb problémáit nem képes kezelni. Miért?

  1. Ha csak egy fix százalékos emelést hajtanak végre, és a részletszabályokon nem változtatnak, akkor az emelés villámgyorsan elinflálódik, mint ahogy történt ez a 2002-es közalkalmazotti bérrendezéssel, majd a 2013-as bérelemeléssel.
  2. A differenciálás nélkül végrehajtott emelés nem oldja meg a pályakezdők pályán tartásának problémáját sem, így a más most is vészesen elöregedett pedagógus pályán még kevesebb lesz a fiatal. A következő 15-20 évben pedagógusok tízezrei fognak nyugdíjba menni, és egyszerűen nem látszik a megoldás a pótlásukra.
  3. Hiába emelik meg most egy lépésben 30 %-kal a pedagógusok fizetését, ha a minimálbér és a szakmai bérminimum emelésével a jelenlegi helyzet gyorsan újra ki fog alakulni. A szakmai bérminimum ugyanis most gyakorlatilag azonos a pályakezdő tanárok bérével.
  4. A legalább 10 éve pályán lévők kollégák bére jelenleg 150-180.000 forinttal kevesebb, mint a hasonló korban lévő, nem pedagógus diplomával rendelkező kortársaiké.

A félreértések kedvéért célszerű tisztázni, hogy itt nem valamiféle kötelező feladatnak vett elégedetlenségről van szó. A Varkey Foundation a közelmúltban publikálta a Global Teacher Status Index 2018 című kiadványát, melyben egy 35 országban, köztük Magyarországon elvégzett kutatás eredményeit publikálták. A felmérés eredménye az, hogy Magyarországon a tanári pályán elérhető bér, valamint a pályán dogozók esetében elvárt minimális bér között óriási szakadék tátong.

 

https://www.portfolio.hu/img/upload/2018/12/fizetesek-fair-fizetesek-20181205.png

Forrás: Global Teacher Status Index 2018

A felmérés szerint másfélszer akkora fizetést gondolnának tisztességes bérnek a magyarok, mint amit most megkapnak a magyar pedagógusok. Magyarul nem érzik megbecsült hivatásnak, és ezért nem is nagyon ajánlanák a magyarok a gyerekeiknek, hogy a tanári pályát válasszák. És ezt az emberek pontosan érzékelik, hiszen a felmérésben részt vevő 35 ország közül az egy főre jutó GDP-t figyelembe véve a 33. legrosszabb fizetést kapják a magyar pedagógusok!

https://www.portfolio.hu/img/upload/2018/12/tanarok-fizetese-20181205.png

Forrás: Global Teacher Status Index 2018

Az előző problémákat figyelembe vége kicsit máshogy kellene megközelíteni a bérfeszültség rendezését. Az alábbiak megvalósítására lenne szükség:

  1. Az értékvesztés elkerülése érdekében a 30% bevezetésekor a pedagógusok bérét meghatározó vetítési alapot a mindenkori minimálbérhez kell kötni. Ezzel megakadályoznánk a béremelés hatásának elinflálódását, így megelőznénk ezt a ciklikusan visszatérő problémát.
  2. A tanárképzésből kikerülők számára a pályán tartáshoz nem elegendő a 30%-os emelés, nekik végzettségük fokától (főiskola/egyetem) és diplomájuk minőségétől függően minimum 30, maximum 60%-os emelés szükséges a jelenlegi kezdő (gyakornoki) bérhez képest. Amennyiben megszerzik a minősítést a ped.1-be, onnan kezdve az ő bérük is legyen a minimálbérhez kötve!
  3. Át kell alakítani a pedagógusminősítési rendszert! A jelenlegi eljárásnak ugyanis nincs köze a pedagógus szakmai tevékenység minőségéhez, sokkal inkább az adminisztrációs és önmenedzselési képességek meglétét „díjazza”. Sokkal nagyobb teret kell kapnia a „pedagógiai hozzáadott érték” vizsgálatának és elismerésének.
  4. Vissza kell állítani azt a rendszert, mely fixálja a pedagógusok kötelező óráinak számát, és azt viszonylag gyorsan le kell vinni 20-22 órára. Az ezt meghaladó munkavégzést (magyarul túlórát) minden esetben ki kell fizetni! Ezzel további plusz bérhez juthatnak a pedagógusok.
  5. Kiemelt jelentőségűnek tartom, hogy a nyári tanítási szünetben hagyjunk lehetőséget a pedagógusoknak a regenerálódásra. Ennek megfelelően ne kényszerítsük a pedagógusokat a nyári táborok szervezésére és lebonyolítására. Inkább a pedagógusok és családtagjaik számára tegyük lehetővé, hogy megfizethető áron tudjanak legalább 1 hétig nyaralni, pihenni. Ezért minden pedagógusnak plusz juttatásként biztosítanunk a nyaralási hozzájárulást. Nem pályázati formában, mint ahogy az most az Erzsébet-program keretében történik, hanem automatikusan.

Végezze a dolgát rendesen, vagy mondjon le!

Nyílt levél Pósán Lászlónak, a Kulturális bizottság elnökének

 

Tisztelt Elnök Úr!

Hosszú hónapok óta húzódik az MTA és a kormány közötti vita. Előbb a tavaly nyáron elfogadott költségvetési törvény révén vontak el majdnem 30 milliárdot a Magyar Tudományos Akadémiától, majd az utóbbi időben a kutatóintézeti hálózat kiszervezéséről folytak „tárgyalások” az MTA és a kutatásért felelős Palkovics László miniszter között.

Persze mint az MTA elnöke által az MTA kutatóintézeteiben dolgozó kollégáknak írt levélből tudjuk, ez nem tárgyalás volt, hanem zsarolással egybekötött ultimátum átnyújtása. Az MTA tárgyalódelegációja azért ment csak bele a szándéknyilatkozat aláírásába, mert Palkovics László közölte: a kutatóintézeti hálózat leválasztása nem lehet vita tárgya, azt mindenképpen leválasztják. Oszt jó napot! Ráadásul tényként kezelendő, hogy Palkovics László még a tavaly október 4-i kormányhatározatban (1481/2018. (X. 4.)) szereplő határidőket sem tartja be, hiszen már rég le kellett volna tennie az asztalra egy kész koncepciót, amit egyeztetnie kellett volna az MTA tárgyalódelegációjával. Pontosan tudjuk azonban, hogy Palkovics László semmiféle érdemi koncepciót nem készített és így nem mutatott be az MTA vezetésének.

Teljesen egyértelmű, hogy itt nem pusztán az MTA kutatóintézeti hálózatának szervezeti kérdéséről van szó, hanem a magyar kutatás-fejlesztés hosszú távú jövőjéről, a kutatás-fejlesztés szabadságáról. A kutatás-fejlesztés ugyanis nem működhet jól egy országban, ha a kutatók egy meghatározó részért bizonytalanságban tartják.

Újból felhívnám Elnök úr figyelmét arra, hogy immár hónapok óta nem kapja meg az MTA a kutatóintézet működtetéséhez szükséges forrásokat, márpedig így nem lehet sem felelősségteljesen, sem hatékonyan dolgozni egy kutatóintézetben. Ezt egyetemi oktatóként és kutatóként Önnek is pontosan tudnia kell, így a Kulturális bizottság elnökeként kötelessége lenne ezt a témát a Kulturális bizottság napirendjére venni. A bizottság ellenzéki tagjai már többször javasolták Önnek és a bizottság fideszes tagjainak ezt. Én magam is kezdeményeztem ezt a Kulturális bizottság ülésein nem egyszer. Önök azonban annyira félnek a témától, hogy még az MTA által készített 2015-16. évi beszámolót sem hajlandók tárgyalni a bizottságban, pedig az már egy éve ott fekszik a bizottság előtt, és erre kötelezi Önt, és a bizottságot a törvény!

A téma napirendre vételével kapcsolatos javaslatainkat pedig folyamatosan azzal söprik le az asztalról, hogy ezzel csak zavarnánk az MTA és az ITM közötti tárgyalásokat (sic!). Miközben pont az lenne a szakbizottság dolga, hogy egy ilyen kiemelt fontosságú ügyet érdemi módon tárgyaljon. Ehelyett az Ön által vezetett bizottság jóformán csak az Országgyűlés elé benyújtott törvények tárgysorozatba vételi eljárásával, a részletes viták lefolytatásával, valamint néhány, a bizottsághoz utalt beszámoló tárgyalásával foglalkozott az Ön elnöksége alatt, minden más szakmai munkát elhanyagolt. Az elmúlt fél évben mindössze egy olyan napirendi pont volt, ami ettől eltért, nevezeten a Steindl Imre Programmal kapcsolatos bemutató és vita lefolytatása. Miközben én magam többször javasoltam, hogy beszéljünk már végre a Nemzeti Alaptanterv tervezett módosításáról, vagy éppen az MTA körüli botrányos kormányzati tervekről. Ezt azonban önök nem voltak hajlandók megtenni.  

Tisztelt Elnök Úr!

Az Országgyűlés Kulturális bizottságának nevesített feladatai vannak, így többek között a magyar tudománnyal, a kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos ügyekkel kell foglalkoznia. Ha ön nem hajlandó eleget tenni a kötelességének, és nem hajlandó érdemi munkát végezni a bizottság elnökeként, akkor inkább mondjon le! Az Országgyűlés Kulturális bizottsága nem papucs orrán pamutbojt. A bizottság azért létezik, hogy ott szakpolitikai munka folyjék. Erre az ellenzéki képviselők készen állnak, Ön azonban szabotálja a munkát.  

dr. Szabó Szabolcs

országgyűlési képviselő, a Kulturális bizottság tagja

 

posan.jpg

(Pósán László, Fidesz)

 

Ebből így nem lesz demográfiai fordulat....

„Az emberiség megszokta a szegénységet s nem is tud másként; erőteljes egyéniségek aztán időnként megmagyarázzák neki, hogy időszerűen milyen célból szegény, s ezt legtöbbször hálásan el is hiszi; de ez aztán miden. Bölcselmi szempontból teljesen közönyös, hogy az emberek egy új termelési rend kialakításának reményében viselik-e a szegénység szenvedéseit, vagy egyszerűen azért, hogy egy bank vagy iparvállalat nagyobb osztalékot fizessen, vagy vallási parancsra, vagy valamilyen romantikus és ködös jelszó szolgálatában, mint szabadság vagy gyarmatosítás, vagy gyufatröszt”

(Márai Sándor: A szegények iskolája)

 

Orbán Viktor a Fideszesek szerint nagyívű, sőt egyenesen történelmi bejelentéseket tette a családtámogatási rendszer átalakítása kapcsán. A bejelentett hét pont azonban nem tekinthető sem jelentősnek, sem történelminek, sem érdeminek. Az intézkedések ugyanis nem jól célzottak, nem hatékonyak, így azoknak érdemi hatással sem lesz a születésszámra. Az egész intézkedéscsomag sokkal inkább csak kommunikációs trükk.

Először is érdemes egy kis demográfiai ismertetéssel kezdeni, mert sok embernek van zavar a fejében. Alapvetően négy tényező befolyásolja azt, hogy egy adott országban miként alakul a népesség száma: a születések, a halálozások, a bevándorlás és a kivándorlás. Amikor egy ország demográfiai folyamatait vizsgáljuk, akkor mindig ezt a négy tényezőt vizsgáljuk, jellemzően népességszámhoz viszonyítva a születések, halálozások, bevándorlók és kivándorlók számát. Ezeket a tényezőket figyelembe véve adható meg az, hogy ez adott területen miként alakul a tényleges népességszám. Magyarországon ennek az értéke már az 1980-as évek eleje óta negatív. Persze mindez nem volt előzmények nélküli, hiszen már az 1960-as években 2,1 alá csökkent a teljes termékenységi arányszám értéke (a teljes termékenységi arányszám azt mutatja, hogy egy nő hány gyereket szülne élete során az adott évre jellemző születési gyakoriság mellett). Az akkori politikai vezetés is igyekezett beleavatkozni ebbe, érzékelve a problémát. Egyrészt a születések számát akarta ösztönözni a több hullámban bevezetett családtámogatási intézkedésekkel (lásd OTP gyerekek), de csak azt érte el, hogy az egyébként is tervezett 2-3 gyereket gyorsan bevállalták a családok, mert ugye senki sem bízik abban, hogy a nagyvonalú támogatások sokáig érvényben lesznek.

panel.jpg

Lakótelep építés az 1970-es években. Ekkor úgy változtatták meg a lakáskiutalás rendjét, hogy a nagyobb, de szegényebb családok jussanak lakáshoz. Ezen kívül a kedvezményes kölcsön bevezetése segítette a szegényebb családokat

.

Ennek eredményeként 1975-ben az élveszületések száma felugrott 194 ezerre, majd ezt követően hirtelen beszakadt, és 1985-ben már csak 130 ezer gyerek született. De ezt követően sem javult a helyzet, így tendenciáját tekintve egy folyamatos csökkenéssel értük el a mai 90 ezer körüli éves élveszületési számot. Magyarul a nagy összegű és nagy értékű támogatások ellenére sem sikerült tartós születésszám emelkedést elérni, sőt a későbbiekben csak folyamatos nyomáskényszert helyezett az államra a szinte évről-évre hullámzó számú gyerekek ellátásának a megszervezése. Ennek volt a következmények, hogy pl. az én gyerekkoromban nem volt elég hely az iskolákban (hiszen sok gyerek került be hirtelen az iskolákába, így teljesen „normálisak” voltak a 35 fős osztálylétszámok), míg pár évvel később meg mindenhol üresen álltak az időközben rohammunkában felhúzott osztálytermek, mert akkor meg drasztikusan lecsökkent a gyerekszám (és „normálisak” voltak a 25 fős osztálylétszámok). Az ilyen példák miatt szokták azt mondani a demográfusok, hogy az élveszületések számának hullámzását okozó intézkedések biztosan nem jók. Olyan módon érdemes ösztönözni a gyerekvállalást, amelyek tartósan, és folyamatosan biztosítják a gyerekvállalási kedv növekedését. Ezek pedig miden bizonnyal nem a kampányszerűen megígért támogatások folyósításában merülnek ki. Főleg nem olyan támogatások folyósításában, melyek csak a társadalom egy kisebb részért érintik, ráadásul kifejezetten nem a támogatásra rászorulókat. Mert a kormány által bejelentett intézkedések csak egy nagyon szűk kör privilégiumává teszi a gyerekvállalást ösztönző támogatásokat. Azok a családok, ahol tényleg fontos lenne az gyerekek fejlődése és életminősége szempontjából a támogatás, semmit sem fognak látni ezekből a támogatásokból. Egyszerűen meg kellene célozni ezt a tényleg rászoruló társadalmi csoportot, de erről majd később.

A másik fontos tényező, a halálozások számának alakulása. Például az előbb már általam vizsgált időszakban katasztrofális mértékben növekedett: 1975-ben 131 ezer, 1984-ben 147 ezer ember halt meg az országban. Ennek a következménye, hogy a születéskor várható élettartam nálunk nagyon alacsony volt akkor is, és nagyon alacsony most is nemzetközi viszonylatban. Egészen elképesztő módon a rendszerváltozás időszakában alacsonyabb volt a férfiak születéskor várható élettartama, mint az 1960-as években.

 

szulhal.png

Születési és halálozási arányszámok változása Magyarországon, (1950-2010)

Magyarul nagyon kevés gyerek születik, de cserébe gyorsan meghalunk meg. Főleg a férfiak. Az első és legfontosabb az lenne, hogy a megszületettek esetében kellene gyorsan és intenzíven növelni a születéskor várható élettartamot, vagyis minél tovább életben tartani azokat, akik legalább megszülettek. Ha ezt megtennénk, akkor ezzel már jelentősen mérsékelni tudnánk a népességfogyás ütemét. Egyszerűen jobb egészségügyi ellátásra, hatékonyabb prevencióra van szükség. Ezért elképesztően káros, hogy százszámra hiányoznak a háziorvosok, hogy egyre-másra zárnak be komplett kórházi osztályok, hogy lassan akkor kap csak rendes orvosi ellátást valaki, ha szerencséje van, vagy ha fizet érte egy magánkórházban.

magankorhazhelyett.png

magankorhaz.jpg

Egy állami és egy magánkórház (Fotó: index)

Végül pedig ott van a vándorlási mérleg, ami 2004 után folyamatosan váltott át negatívba. Ma már mintegy fél millió magyar állampolgár él külföldön (elsősorban más EU tagállamban), és bizony az ott született és/vagy felnevelkedett gyerek egy jelentős része soha nem fog már hazajönni. Ezek a gyerek (akik egyébként jórészt szerepelnek a magyar születési statisztikákban, hiszen a szülei magyarok, és többnyire az állandó lakcímük is megvan) nagyon fognak hiányozni a következő évtizedekben. Manapság minden hatodik magyar állampolgárságú gyerek külföldön születik. Nagyon fog hiányozni az általuk befizetett adó akkor, amikor például az én korosztályom elkezd nyugdíjba menni. Mert a Fidesz teljesen értelmetlen módon szétverte a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszert, és visszatértünk a tisztán felosztó-kirovó rendszerhez. Vagyis nem gyűjtögetik a pénzt a számlájukon az emberek nyugdíjas korukra, hanem az adott pillanatban dolgozó munkavállalók (és a munkáltatóik) által befizetett pénzt osztják szét az adott pillanatban nyugdíjban lévők között. Márpedig ha csökken az adófizetők száma, és drasztikusan nő a nyugdíjasok száma, akkor a felosztó-kirovó rendszer csak jóval alacsonyabb nyugdíjak kifizetését teszi csak lehetővé. Ma ha nyugdíjba megy valaki, akkor átlagosan az utolsó havi fizetésének több mint 80%-a lesz az nyugdíjának összege, míg nekem nagyjából 30-40 százalékot jósolnak!

És akkor most nézzük meg, hogy miért kellene csinálnia, egy előre gondolkodó, a valóságban is kormányzó és nem politikai kommunikációt kormánynak:

  • Olyan módon kellene ösztönözni a gyerekvállalást, hogy az tartósan fennmaradó hatást fejtsen ki. Ezért nem extrém mértékű, de csak kevesek által igényelhető támogatást kell ígérgetni (mert ezek tényleg csak az egyébként is tervezett gyerekek születését hozza időben előre), hanem a rászorulókat jobban célzó, a társadalom szélesebb rétegeit érintő, a többség által elérhető módon kell bevezetni. Ha autóra ígérnek milliókat, akkor senki nem fogja azt elhinni, hogy 10 év múlva is lesz majd ilyen osztogatás. Ha tízmilliókat ígérnek hitelre meg vissza nem térítendő támogatásra, akkor senki nem fogja elhinni, hogy ez így lesz 10 év múlva is. Ezért kell markánsan emelni a családi pótlékot, hiszen annak a fennmaradásában joggal bízhat az ember.
  • Nagyon fontos az ilyen támogatásoknál, hogy azoknak próbáljunk segíteni, akik rászorultak Mert nem a társadalom egy kisebb részének extra fogyasztást kell finanszírozni állami forrásból, hanem mindenki számára biztostani kell egy elfogadható, normális életszínvonalat. Ezért kell például a nem megfelelő lakáskörülmények között élők lakhatásának támogatására fordítani az állami forrásokat a felső középosztály lakásvásárlásának megfinanszírozása helyett. Ezért kell például inkább lakásfelújításra, illetve lakásbővítésre támogatást adni, valamint bérlakásokat építeni.
  • Másrészt érdemes lenne végre elgondolkozni azon, hogy mit csinálnak jól azon országokban, melyek velünk nagyjából hasonló fejlettségi szinten vannak, de mégis sokkal jobbak a teljes termékenységi arányszám mutatói. A konkrét példák tanulmányozása során könnyen le lehetne vonni a tanulságot, miszerint a munkaerőpiac felől közelítve lehet a leginkább segíteni a gyerekvállalást. Minden nemzetközi példa azt mutatja, hogy ott lehet javítani a mutatószámokat, ahol a szülés után a nők viszonylag gyorsan vissza tudnak menni a munkaerőpiacra részmunkaidőben foglalkoztatva. A gyes 3. éve alatt például lehente ingyenes munkaerőpiaci reintegrációs szolgáltatásokat biztosítani a még otthon lévő szülőnek, így segíthetnék a visszailleszkedését. Nem mellesleg pedig kellene egy jó ellátórendszer a csecsemők és kisgyerekek napközbeni ellátására (bölcsőde és óvoda kapacitás növelése), és mondjuk ingyenessé kellene tenni a bölcsődei ellátást. Vagy épp’ adókedvezményekkel támogatni kell a családi napközik elterjedését, vagy az au pairek alkalmazását. Nem mellesleg pedig el kellene tényleg gondolkozni az apahónapok bevezetésén, amit az Együtt már évekkel ezelőtt is mondott.
  • Végül pedig egyszerűen elengedhetetlen, hogy gyorsan és markánsan javítsunk az elkeserítő értéket mutató mortalitási mutatószámainkon. El kell érnünk, hogy aki egyszer már megszületett, az annyi ideig élhessen, mint a fejlett országokban szokás. A mostani egészségügyi ellátás kritikán aluli, és ezt mindenki láthatja, tapasztalhatja. Még egy Fidesz szimpatizáns is elismerheti ezt, ha egy kicsit leveszi a szemellenzőt, és szétnéz a saját rokoni és ismerettségi körében. Bőven találkozhat elrettentő példákkal a mai Magyarország egészségügyi ellátórendszeréről.

Mindezt csak azért írtam le, mert a Fideszesek előszeretettel hangoztatják, hogy ellenzéki oldalon nincs se elképzelés, se ötlet, meg hogy köpni-nyelni sem tudnak a fantasztikus csomag bejelentése után. Jelentem van ötlet, van elképzelés. Meg van bátorság is ahhoz, hogy a most bejelentett intézkedéseknek nem igazán lesznek pozitív hatásai a demográfiai folyamatokra.

Tomóceusz Katatiki vagy Gyugyu?

Az elvont fizetések margójára

1.069.200 forint, ennyire büntetett most meg Kövér László. Persze ez anyagi szempontból nem állít kezelhetetlen helyzet elé, kibírom, ha egy hónapig nem kapok fizetést. Remélem a bank sem fog problémázni a hiteltörlesztés miatt. A devizahitelesek jelentős része persze ennél sokkal többet szenvedett az elmúlt években, így voltaképpen még emiatt sem verem a fenekem a földhöz. Inkább a kérdés morális része ejtett csak gondolkodóba. Kövér nyilván azért szabja ki folyamatosan a büntetéseke (én már nem is tudom, hogy hányadik levonást kapom), mert azt hiszi, hogy ezzel eltántoríthat a munkám lényegétől. Valószínűleg abban a tudatban van Kövér, hogy teljesen normális a viselkedése. Nem forgolódik álmatlanul azért, amiért elvette 38 ember (és így persze sok család) megélhetését egy hónapra.

fizeteselvonasjav.jpg

Az egészről valamiért Sánta Ferenc Ötödik pecsét c. regénye jutott eszembe (Fábri Zoltán azonos című, fantasztikusan jó filmjét talán többen látták, mint ahányan a könyvet olvasták). A regényben teszi fel a kérdést Gyurica a cimboráinak egy egyébként is zaklatott italozás közben, hogy ha újjászületnének, akkor a kényelmes életet élő, de zsarnok Tómóceusz Katatiki, vagy inkább a bántalmazott, elnyomott, megnyomorított, de tiszta lelkű Gyugyu képében tennék-e ezt? Kegyetlen elnyomónak, vagy szenvedő, de legalább semmi rosszért nem felelős embernek jobb-e lenni? Persze a regényből aztán kiderül, hogy mindkét választ el lehet fogadni bizonyos körülmények között. A cimborák (kivéve az őket besúgó Keszei) első nekifutásra semmiképp nem szeretnének Gyugyuk lenni, de amikor a saját életüket is kockáztatva kell dönteniük, akkor már mind inkább a halált választják. A saját életük mentése okán sem tudnak megütni egy megkínzott embert. A kérdést felvető Gyurica választja csak a megalkuvást, de ő sem magáért, hanem a gyerekeiért, illetve a lakásában bújtatott gyerekekért. Szóval az ő döntését is megértem persze valahol.

otodikpecset.JPG

A lényeg pedig talán ott van, amit az elején is pedzegettem: valószínűleg a Tomóceusz Katatikik nincsenek tisztában azzal, hogy mennyire elfogadhatatlan a viselkedésük, hiszen neki az a normális. Kövérnél is már az a normális, hogy csak büntetésben, rendszabályozásban, elvonásban tud gondolkodni. Fel sem merül benne, hogy ez milyen messze van attól, amit 1989-90 környékén képviselt a Fidesz, mert nem is emlékszik már rá. Ő tehát Tomóceusz Katatikit választotta, de az a különbség közte és Gyurica között, hogy ő nem azért választotta ez, mert így tud menteni valakit vagy valakiket. Neki egyszerűen ez a kényelmesebb, talán még élvezi is.

Persze mondhatjuk azt is, hogy bagatell ügyről van szó, hiszen tényleg nem fog éhen halni egy képviselő sem. Egy dolgot azonban ne felejtsünk el: a hatalom mindig az elsőre bagatellnek tűnő ügyektől fél, mert azokat tudja a legkevésbé kontrollálni. Tipikusan ilyen ez a parlamenti obstrukció is. Első ránézésre nem tűnik nagy dolognak, hiszen december 12-én is simán megszavaztak a Parlamentben mindent, amit akartak. Obstrukció ide vagy oda. A nap végén azonban mégiscsak vesztettek fél millió szavazót. Szóval büntessenek csak meg, én nem adom fel a meggyőződésemet. Egyben szeretném azt hinni magamról, hogy ha majd egyszer fordított szituációban leszünk, akkor nagyvonalúbban, demokratához illő módon tudom majd kezelni a dolgot. Addig is levettem a könyvet a polcomról, hogy elolvassam. Ha mást nem, ennyit elért Kövér.

koverfizetes.jpg

Miért van szükség a Magyar Tudományos Akadémiára? Például ezért!

Sokan kérdezik, hogy miért baj, ha a kormány a saját ízlése szerint akarja átalakítani (na jó, ez ma már tényleg eufemizmus, így inkább mondjuk ki nyíltan: szétverni) az Akadémia kutatóintézeti hálózatát? Többek között azért, mert ha van egy nagy presztízsű, szabadon gondolkodó és alkotó tudós közösségből álló Akadémia, akkor az áltudományokkal foglalkozó futóbolondok nézeteit nem hagyják csak úgy terjedni a vakvilágba. Mert akkor ezek a valódi tudósok felállnak, és elmondják a tudomány által elfogadott álláspontot.

 mta.jpg

A Magyar Tudományos Akadémia épülete (forrás: nepszava.hu)

Tipikus példa erre az áltudományos ökörködésre, amit a folytatólagosan követ el Czakó Gábor a nyelvészeti fejtegetéseivel. Ennek legfrissebb példája a Magyar Hírlap hasábjain minap megjelent irománya. Számomra megmagyarázhatatlan módon, de vannak ilyen műkedvelő megmondóemberek, akik valamiért tudósoknak képzelik magukat, és olyan dologba kontárkodnak bele, amihez egyszerűen nem értenek. Sem a tudományos módszertant nem ismerik, sem a kapcsolódó szakirodalmat nem tudják szakszerűen feldolgozni. A baj ott kezdődik, amikor ezt bizonyos politikai csoportok még támogatják is, mert épp’ beleillik a politikai stratégiájukba. Ma például az a zeitgeist (megint), hogy a finnugor nyelvrokonság nem jó. Hát tagadják is, ahogy a csövön kifér. Persze tudományos módszertannal ezt nem tudják megtenni, hiszen egyrészt nem értenek hozzá, másrészt meg ha így tennének, akkor kénytelenek lennének elfogadni a finnugor nyelvrokonságot. Tehát mit tesznek: vagy más futóbolondok elméleteire hagyatkoznak, vagy már rég megcáfolt elméleteket ásnak elő a múltból, vagy nem létező állítások cáfolatával próbálják bizonyítani a maguk igazukat, vagy a szakirodalomból emelnek ki néhány forrást (sokszor még azokat is félreértelmezve), ami szerintük az ő „elméletüket” támasztja alá. Majd nagy hangon terjesztik nézeteiket, hiszen nekik aztán tényleg mennyire igazuk van. Mivel pedig mindezt „az újságban” is megírják, ezért az ilyen „elméletekre” fogékony közönség természetesen tényként fogadja el azokat.

czakogabor.jpg

Czakó Gábor (forrás: youtube.com)

A valódi tudósok persze ilyenkor (mint ahogy most is) felállnak, és elmondják a véleményüket. Számtalan interjút és cikket olvastam az utóbbi 20 évben, melyekben a valódi tudósok módszeresen és érvekkel alátámasztva bizonyítják be a téves elméletek tarthatatlanságát. Persze mindez a laikus áltudósokat, meg az őket támogató politikai csoportokat módfelett zavarja. Ezért a valódi tudósokat – nevezetesen a témával foglalkozó akadémikusokat, valamint az akadémiai kutatóintézetekben dolgozó kollégákat – a valóság ellen hadakozó (v.ö: külföldi háttérhatalmak érdekeit szolgáló), megtévedt okoskodókként állítják be, akik csak úgy az állam pénzén kutatgatnak, valamint magyar és nemzetellenes (sic!) tevékenységet folytatnak. Így fel is merül bennük a kérdés: minek ezeket a kutatóintézeteket egyáltalán fenntartani? A következtetés pedig megint csak egyértelmű: Nem kellene inkább néhány saját kutatóintézet? Mondjuk egy Magyarságkutató Intézet? Hát így.

Zárásként megjegyzem – hátha valaki véletlenül rákattintott a belinkelt Czakó cikkre –, hogy az ilyen Czakó-féle nyelvi fejtegetések már Babits Mihálynak is a könyökén jöttek ki, ezért erős felindulásból írt is egy egészen briliáns nyelvészeti humoreszket Káp isten címen. Most csak egy részletét másolom be ide, de csak ajánlani tudom a teljes szöveg elolvasását. Én visítva nevettem, amikor olvastam.  

Babits arcképe és aláírása, 1935

„Amint ezt a kérdést fölvetettem, azonnal eszembe jutott a káposzta neve. Ki ne ismerné azt a tréfás szólást, hogy a káposztát Káp hozta? Gyermekkorunktól fogva sokszor mulattunk a népetimológián, mely szerint ezt a növényt bizonnyal valami Káp nevű ember honosította meg hazánkban. De ami tréfás népetimológiának látszik, gyakran csak elfeledett emlék, ősi hagyomány, melynek igazi értelme kiesett a tudatból. Hátha így van ebben az esetben is? S hátha az, akiben a mai hagyomány csak Káp nevű embert képes látni: tulajdonképpen egy Káp nevű isten, az ősmagyaroknak valamely földművelési vagy természeti istene?

Az ötlet nem olyan különös, amilyennek látszik. Ne feledjük, hogy a magyar konyhakert legmagyarabb terményéről van itt szó; nem vált-e a töltött káposzta nemzeti ételünkké? Nem kínálkozó föltevés-e, hogy egy ilyen régi nemzeti eledelt maga az isten, valamely nemzeti isten ajándékozott a magyaroknak?

Mindazonáltal nem mertem a feltevést egyetlen támaszpont alapján kockáztatni, míg meg nem győződtem, hogy egyéb tények is megerősítik. Körülnéztem a nyelv egész területén s íme: adat adat után szinte magától sorakozott a szemem elé s valósággal kiáltva hívták föl magukra figyelmemet, míg teljes bizonyossággá érlelődött bennem a gyanú: őseink egyik istenét fedeztem fel!

Először is: ha csakugyan volt Káp nevű isten, kellett lenni szent helynek is, ahol kiváltképpen őt tisztelték. Nem találnám-e meg a szenthelyek elnevezései közt a Káp névnek nyomát? Azonnal eszembe ötlött a kápolna szó. Nyilvánvaló, hogy a feltevés, amely ezt a latin capellá-val hozza összefüggésbe, nagyon bizonytalan és kezdetleges etimologizálás, nem sokkal komolyabb, mint mikor Anonymus a Dést Deusból származtatja. Valószínű-e, hogy a pogány magyar, aki a keresztény fogalmakra szívesen alkalmazta az ősi pogány elnevezést, eldobta volna azt, éppen e legmezeibb szenthelynek elnevezésénél, mely pedig a természetimádó régi vallás szenthelyeihez legközelebb állhatott? Mert a kápolnák máig is többnyire mezőkön, szántóföldeken, erdőkben s hegyek közt találhatók, vagyis éppen azokon a helyeken, ahol az ős Káp istennek szentélyei állhattak valaha. Mi tehát az a kápolna? Valószínűleg annyi mint: Káp-kolna. A présházakat, szőlőhegyek között emelkedő kisebb épületeket, máig is kolnának nevezik sok helyütt, s mindannyian ismerjük Vörösmarty versét:

Be szép vagy, kolna, Ménes oldalán:

Borod sötét, mint a cigányleány...”

(Ha valaki megkérdezné, hogy milyen jogon nyilvánítok véleményt ebben az ügyben: van tudományos fokozatom, és mélységesen felháborít az MTA elleni támadás, valamint a tudománytalan hőzöngés. Ami meg a nyelvészetet illeti: nem vagyok nyelvész, de tudósként/kutatóként az ember nagy rutinra tesz szert a butaságok kiszűrésében.)

 

Andy Vajna öröksége

Andy Vajna kétségtelenül fontos figura volt a filmes szakmában, de életének és munkásságának megítélése már korántsem ennyire egyértelmű. Hagytam kicsit ülepedni magamban a vele kapcsolatos gondolataimat, így ma már talán objektív véleményt tudok megformálni vele kapcsolatban. Andy Vajnával kapcsolat úgy is fel lehet tenni a kérdést, hogy létezik-e jóságos NER-lovag? Jóvá teheti-e egy Fidesz közeli oligarcha a nyerészkedést, ha mellette van értelmezhető szakmai múltja és tevékenysége is?

andyvajna1.jpg

Andy Vajna szakmai tevékenységéről tényszerűen meg kell állapítani, hogy a filmes körökben nemzetközileg is elismert aktor volt, elég csak ránézni amerikai filmjeinek a listájára. Nagy sztárokkal dolgozott együtt, népszerű és esetenként egész jó filmek születésénél bábáskodott producerként. Ezt mutatja az is, hogy sok sztár is megemlékezett róla az utóbbi napokban. Azt is meg kell említeni, hogy a jó amerikai kapcsolatait fel tudta használni arra is, hogy munkát szerezzen a magyar filmiparnak. Elég csak megnézni, hogy az utóbbi években mennyi stáb, mennyi világsztár forgatott Magyarországon, így ma a filmezéshez kapcsolódó valamennyi szakembernek bőven van munkája itthon is. Ezen kívül megemlítendő még az is, hogy még menő amerikai producerként szállt be a magyar filmkészítésébe, így hozta létre az egyik legnézettebb rendszerváltozás utáni magyar filmet, a Kern-Koltai páros által rendezett A miniszter félrelép című vígjátékot.

andyvajna2.jpg

Kicsit már összetettebb kérdés a magyar filmek finanszírozásával kapcsolatos tevékenységet. Az igaz, hogy „uralkodása” alatt sok jó film született (köztük több nemzetközileg is sikeres szerzői film), és a magyar filmfinanszírozás körüli furcsa állapotok is jórészt rendeződtek. Kétségtelen tény viszont az is, hogy a piaci szférából hozott mentalitása bizony komoly konfliktusokat is szült (gondoljunk csak a Pálfival folytatott szerintem teljesen felesleges, sőt kifejezetten káros háborújára). Nem akarok most nagyon elmerülni a részletekbe, de általánosságban annyit mindenképpen fontos megemlíteni, hogy Andy Vajna ezen a területen bizony átesett a ló túlsó oldalára, és a kelleténél sokkal nagyobb beleszólást engedett meg magának és az embereinek. Az viszont megint csak tény, hogy a korábbi rendszer pénzügyi szempontból nagyon nem működött jól. Viszont ha már ennyi közpénz elköltése felett bábáskodott, akkor illet volna eleget tenni a Kulturális bizottság meghívásának, aminek soha nem tett eleget.

Szóval önmagában Andy Vajna filmes szakmai tevékenysége elegendő muníciót ad ahhoz, hogy megemlékezzünk róla a halála kapcsán. Az már más kérdés, hogy Vajna a NER részeseként milyen szerepet vállalt fel. Mert valljuk meg őszintén, hogy nem a filmes producerség miatt került a leggazdagabb magyarok közé. Bőven találunk olyan területeket, ahol bizony a NER szerves részeként tevékenykedett. Gondoljunk csak a kaszinós ügyleteire, melyekhez bizony elég komoly kormányzati hátszelet kapott, így igen jelentős mértékben tudta „optimalizálni” az adófizetési kötelezettségét. Ennek következtében például a Las Vegas Játékkaszinó Üzemeltető Kft. 2017-en 7,3 milliárd forint nyereséget hozott adózás után, és még ennél is kicsit több osztalékot vett ki (a technikai részleteket most nem magyarázom el, de erre van lehetőség). Ez a 7 milliárd pedig még barátok között is jelentősnek számít. Vagy ott van még a médiában játszott szerepe, ami újabb fura kitérő az életművében. Voltaképpen kényszerből lett médiacsászár a G-nap után, amikor is hirtelen laptulajdonos, valamint rádió- és televíziócsatorna tulajdonos lett. A print lapoktól viszonylag könnyen meg is szabadult (A Bors, a Délmagyarország és a Kisalföldi is átkerült a Mészáros-féle Médiaworksbe, majd onnan hirtelen a KESMÁ-ba), de a Rádió 1 és a TV2 csoport az ő tulajdona maradt, és az nem került „felajánlásra” a Fideszes médiaholdingnak, a KESMÁ-nak. És ugye a TV2 megvásárlásához igen jelentős állami segítséget kapott, hiszen azt jórészt az állami tulajdonú Eximbank finanszírozta egy majd’ 7 milliárdos hitellel. Tehát egy olyan állami bank finanszírozta mindezt, amelyik egy pár évvel korábbi törvénymódosításig csak exportfinanszírozással foglalkozhatott. Majd pár hónappal később kapott még egy 1,2 milliárd forintos forgóeszköz-hitelt is a TV2 csoport az Eximbanktól. Vagyis egy állami bank finanszírozta a felvásárlást, majd első időszakban az üzemeltetést is. Amit aztán meg is hálált, hiszen a TV2 híradója (Tények) a magyar fake news és lejárató média mintapéldájává vált, míg beszélgetős műsorai (pl. Mokka) a szervilis kormánypárti média világítótornyai lettek. Röviden úgy is fogalmazhatnánk, hogy hányinger nélkül nehéz volt nézni ezt a csatornát. Elég csak a Hadházy Ákos kertjébe is betörő stábra, vagy a Juhász Péter ellen folytatott lejárató kampányra gondolni.

andyvajna3.jpg

 

De említsük meg azt is, hogy az országos hálózattá nőtt rádiójának (Rádió1) terjeszkedését a Karas Mónika vezette Médiatanács tolta meg, sokszor a saját eljárási szabályaikat is felülíró ügymenettel. Egyszerűen mindent megengedtek nekik. Szóval Andy Vajna nem pusztán zsákban hordta haza a NER révén a pénzt (amit aztán a fene tudja, hogy hova tett), hanem hűen teljesítette egy klasszik Fideszes médiatulajdonos feladatait: hűen tolta a sorosozást, „migráncsozást”, ellenzéki politikusok és civilek lejáratását. Itt akár megemlíthetnék a tényleg elképesztően aljas és felháborító „Soros megölte volna az anyját” hírt a Tényekből. Márpedig ezért nemhogy dicséretet nem érdemel, de nyugodtan el lehet küldeni melegebb éghajlatra, amit senki nem róhat fel az embernek. Még akkor sem, ha ezt Andy Vajna halála után (is) teszi. Mert ez nem gyalázkodás. És kifejezetten furán néztem vasárnap este a TV2 adását, amikor az eredeti műsortervet felrúgva egymás után leadtak három olyan filmet is, aminek a producere volt (A miniszter félrelép, Die Hard – Az élet mindig drága, Rambo). Ha ugyanis valóban meg akartak volna emlékezni a stróman tulajdonosukról, akkor a nevében is elnézést kérnek az elmúlt években folytatott gyalázkodásuk miatt.

andyvajna4.jpg

A végén pedig mindenképp említsük meg, hogy sajtóhírek szerint az amerikai üzleti ügyei sem voltak teljesen tiszták, mert az ottani adóhivatal szerint mintegy 300 millió dollárnyi (mai áron számolva nagyjából 100 milliárd forint) bevételt rejtett el, és ezért adóhátralékot és büntetést is kellett fizetnie. Bár más hírek szerint ezt sem fizette ki teljesen.

Konklúzióként annyit lehet megállapítani, hogy egy sikeres, ismert és elismert producer volt, ami az „üzleti” ügyeiről már nem mondható el. Szóval meg lehet róla emlékezni, de remélem szobrot azért nem akarnak neki állítani. Ha így lenne, akkor az ellen határozottan tiltakoznék. Mert akárhonnan is nézzük, akkor is csak egy tipikus NER-lovag volt, aki milliárdokat kaszált a Fideszes haverok révén.

A Fidesz szerint minden ellenzéki módosító hülyeség

Ma volt a 2017. évi költségvetésről szóló zárszámadási törvény vitája az Országgyűlésben. Varga Mihály unalmas expozéja után egy igen fura hozzászólással nyitott vezérszónokként a Fideszes Szűcs Lajos. A szokásos mantra ismételgetése után (minden szép, minden jó, minden nő, mindennel meg van elégedve) hozzátette, hogy persze az ellenzék majd mondani fog mindenfélét a költségvetéssel kapcsolatban, de azokra nem is kell hallgatni. Szűcs Lajos szerint az ellenzék által beadott költségvetési módosítók álmódosítók, azoknak semmi értelmük, azok mind hazugságok, azokra semmi szükség. Ezért nem is szavazták meg annak idején ezeket.

szucslajos.jpg

Szűcs Lajos, országgyűlési képviselő, Fidesz (MTI)

Én meg hirtelen visszapörgettem az emlékeimet, hogy milyen módosítók is mentek be például az én nevemben 2016-ban, amikor a 2017. évi költségvetés tárgyalása volt:

  • Beadtam például egy módosítót, mely révén plusz 1,8 milliárd forint jutott volna a falugondnoki szolgálatok működésére. Ez hülyeség? Nem kellenek falugondnoki szolgálatok? Estleg úgy gondolja Szűcs Lajos, hogy nincs forráshiány a falugondnoki szolgálatoknál?
  • Beadtam például egy módosítót, hogy jusson 500 millió forintos támogatás az újonnan felállítandó Soroksári Rendőrkapitányság épületének kivitelezésére, mert az önkormányzatnak nincs rá pénze. Mert a kormány úgy járult hozzá az önálló kapitányság létrehozásához (utolsó budapesti kerületként), hogy magát az épületet az önkormányzatnak kellett volna felépíteni? Ez hülyeség volt? Akkor miért adott idén kétszer ennyit a kormány Soroksárnak? Ja persze, választások közeledtek. (Megjegyzem, hogy ha ezt már korábban odaadják, akkor sokkal olcsóbb lett volna, hiszen közben jelentősen növekedtek az építési költségek. Főleg a Garancsi és Mészáros féle közbeszerzési univerzumban)
  • Beadtam például 1 milliárd forintos módosítót a II. Rákóczi Ferenc út átépítésének a tervezésére. Mert már évek óta óriási dugók vannak errefelé, meg nagy a zaj- és levegőszennyezés. Ez hülyeség? Akkor miért állt be idén szeptemberre egész Csepel közlekedése? Esetleg Soros meg a migráncsok miatt?
  • Beadtam 7 milliárdos módosítót a tornaterem építési programra, mert a kormány 3 milliárdot szánt csak egy évben erre a célra. Ez hülyeség? Akkor miért tartják még mindig sok iskolában a mindennapos testnevelést a folyósón, meg az udvaron?
  • Beadtam 7 milliárdos módosítót a tanuszoda építési programra, mert a kormány 3 milliárdot szánt erre csak egy évben erre a célra. Ez hülyeség? Akkor miért van az, hogy a legtöbb helyen letették az alapkövet, és ott állt/áll most is üresen a telek.
  • Beadtam egy 49 milliárdos módosító csomagot a pedagógus bérek, és a pedagógusok munkáját segítő kollégák bérének rendezésére. Ez hülyeség? Akkor miért van pedagógushiány? Miért van sok betöltetlen állás, és miért kellett úgy módosítani a törvény tavaly, hogy szakos végzettség nélkül is lehessen bizonyos tárgyakat tanítani? Akkor miért van az, hogy egy kezdő pedagógus bére valahol a nettó 130 ezer körül van? Akkor miért keresnek még ennél is jóval kevesebbet az oktatást segítő nem pedagógus végzettségű kollégák? Akkor miért nem rohamozzák a tanárszakokat a fiatalok az egyetemi felvételin?

És persze a forrásokat is mind meg szoktuk mondani (mint pl. Paks 2., kormányzati kommunikáció, MTVA, stadionépítés, Nyelvstratégiai Kutatóintézet, Veritas, MMA, meg ehhez hasonló felesleges kiadások tömege)

Hát ilyesmi „kamu” módosítókat szokott beadni az ellenzék, egy évben kb. ezres nagyságrendben. Aztán ezekből persze egyet sem szavaznak meg, mert Szűcs Lajos szerint hülyeség. Az utóbbi években már a bizottsági vitán is azt csinálják, hogy csomagban szavaztatják le az ellenzéki módosítókat, hogy még a szavazással se kelljen bajlódni. Miközben Szűcs Lajos tenisz stadionjára, meg a már harmadszor felhúzott ideiglenes teniszpályájára érdekes módon mindig akad pénz. Mert az szerinte biztos nem hülyeség.

teniszstadion.png

A Szűcs Lajos által megálmodott 10 milliárdos Margit-szigeti teniszstadion. (A stadion tervét végül Áder és Tarlós fúrta meg, mert ők is hülyeségnek tartották)

Egyébként ha lenne értelmes vita a Parlamentben, akkor arról lehetne beszélgetni, hogy a költségvetés mindig az adott kormány politikájának a lenyomata. Azt mutatja, hogy milyen országot képzel el, milyen társadalompolitikát, adópolitikát, gazdaságpolitikát stb. Mert nyilván én más adórendszerben, más szociális ellátórendszerben, más oktatáspolitikában, más kultúrpolitikában, más egészségügyi politikában gondolkodom. Mert szerintem a 2017-es költségvetés sem az adócsökkentés meg az otthonteremtés költségvetése volt, hanem a haverok, meg Paks 2. költségvetése. Nem a jól működő oktatás és egészségügy, hanem a haverokat és a haveri cégek kiszolgálásának a költségvetése volt. Nem a szegények és rászorulók támogatását kimondó költségvetés, hanem az eleve magasabb jövedelműek támogatását előirányzó költségvetés volt. Nem az elmaradott térségek fejlesztésének, hanem a stadionépítésnek a költségvetése volt. És még sorolhatnám. De ugye ez a Fidesz szerint hülyeség, amit a vita megkezdése előtt le is szögezett a fideszes vezérszónok. Magyarul a vita is hülyeség. Akkor az Országgyűlés is hülyeség?

A megbízólevél átvételének margójára

Ma reggel vettem át a megbízólevelemet a 17. választókerület (Csepel-Soroksár) nyertes képviselőjeként. A négy évvel ezelőtti választáshoz hasonlóan most is nagy munkát végeztünk, és sosem tudom elégszer megköszönni azoknak az aktivistáknak és szimpatizánsoknak, akik időt és fáradtságot nem kímélve részt vettek a kampányban, vagy épp’ szavazatszámlálóként a választások tisztaságának biztosításában. Külön örömmel tölt el, hogy a fejetlen szervezés ellenére sokan el tudtak jönni ma reggel a Munkásotthonba, ahol átvehettem a papírokat. Természetesen köszönet illeti azt a 23.637 szavazót is, akik lehetővé tették a nagyarányú győzelmet Németh Szilárddal szemben. Nem beszélve azokról a jelölt társaimról, akik a kampány hajrájában visszaléptek a javamra.

szabolcs17.JPG

Az örömbe természetesen üröm is vegyül. Egyrészt Csepellel és Soroksárral ellentétben országosan nem sok okunk van az örömre, hiszen újra fideszes kétharmaddal nézünk szembe. Kutya nehéz négy év áll előttünk. Másrészt nekem külön fájdalmas, hogy a pártom, az Együtt, nem jutott be a Parlamentbe, sőt az 1 százalékot sem érte el. Ennek megfelelően most nem pusztán a kampányt kell lezárnunk (pénzügyi elszámolás, plakátok leszedése, rendrakás az irodákban stb.), de meg kell oldanunk azt is, hogy a kampányra fordított kb. 150 millió forintot vissza tudjuk fizetni a Magyar Államkincstárnak. Tudnia kell mindenkinek, hogy mi nem elloptuk ezt a pénzt, hanem tényleg a kampányra költöttük, és folyamatosan nyilvánosságra is hoztuk a kiadásokat (lásd a www.egyuttpart.hu oldalon). Elképesztő érzés azt tapasztalni, hogy mennyire szolidárisak a magyar demokraták, és már nagyjából 130 millió forinttal segítettek ki minket. Azért van erre szükség, mert ha nem tudjuk visszafizetni ezt az összeget, akkor az elnökségi tagok feje fölül elviszik a házat vagy lakást is, szóval szó szerint az utcára kerülhetnék. Én még csak túl is élném mindezt, de több kollégának gyerekei vannak. Harmadrészt pedig nekem további nehéz személyes döntéseket is meg kell hoznom.

szabolcs6.JPG

 

Az Együtt nélkül megszűnik az a pártháttér, amivel érdemi módon tudtunk politizálni az elmúlt években, illetve képviselni tudtuk a csepeliek és soroksáriak érdekeit. Az Együtt elnökségének tudtával és a véleményük kikérésével nekem most egy olyan frakciót kell találnom, amely befogad, és amely részeként erősen és határozottan tudom képviselni a jövőben is a választóim érdekeit, egyben pedig küzdeni tudok a NER ellen. Frakciótagként például több felszólalási vagy interpellálási lehetőségem lesz. Elhihetik, hogy nem könnyű a helyzetem. Itt Csepelen és Soroksáron is sokan szavaztak rám a legkülönbözőbb pártok szimpatizánsaiként, és egyszerre nem tudok megfelelni 23,5 ezer ember akaratának. Tisztában vagyok azzal is, hogy lesznek akik nem értik, hogy mi történik. Bármelyik frakcióba is ülök be, a többi párt szimpatizánsai felteszik majd a kérdést: miért nem a mi pártunk frakciójába ültél? Erre csak azt tudom mondani, hogy csak egy irányba indulhatok el. Döntenem kell. Engem egy dolog motivál a döntésnél: az Együttben vallott értékekhez legközelebb álló párt frakciójával tudjak együtt dolgozni Csepelért és Soroksárért. Olyan párt frakciójának tudok csak tagja lenni, amelyik visszaléptette a jelöltjét a javamra, hiszen mi közösen nyertük meg a választást Csepelen és Soroksáron. Olyan párt frakcióját tudom csak választani, amelyik tagjaként hozzájárulhatok annak az új pólusnak a kiépítéséhez, ami az Együtt célja volt hosszú ideje. Engem nem mozgat sem a fizetés, sem a pozíció. Csak a csepeli és a soroksári választók, meg az ország sorsa érdekel. Kis türelmet kérek még mindenkitől, amíg a jövőmről felelősen nyilatkozni tudok. Most még zárnunk kell a kampányt, illetve egyeztetni kell a jogi és technikai részleteket. Rövidesen mindenről tájékoztatni fogom a választóimat. Elhihetik, hogy nem vagyok egyszerű helyzetben, mint ahogy az ország is válaszút előtt áll. Most sok fontos döntést kell meghoznom, és lehetőleg jó döntést kell hoznom. Ehhez szükség van a lelki békére, valamint az alapos önvizsgálatra. Egy valamit azonban ne felejtsenek el: én pont ugyan az a baloldali gondolkodású ember maradok, aki eddig is voltam. Én pont azt fogom csinálni, amit korábban is tettem, és amit a kampányban ígértem. Csepelen és Soroksáron pedig mindig szükség lesz még sok olyan emberre, akik  ebben támogatnak és erősítenek, mert csak közösen lehetünk hatékonyak és sikeresek. Csak így folytathatjuk együtt Csepelért és Soroksárért!

 

 

Ezt jól kifőzte Németh Szilárd, avagy így kell lenyúlni a helyi médiát

Egészen elképesztő, ahogy a Csepeli Hírmondó nevű, állítólagos önkormányzati lap beállt Németh Szilárd kampányába. Azt már megszoktuk, hogy évek óta majdnem minden oldalon ő szerepel az önkormányzat által kiadott újságban - pedig közjogilag semmi köze Szilárdnak Csepelhez, lévén elvesztette a 2014-es választást - , de amit a január 25-i számban műveltek, az már arcpirító kategória: egész oldalas cikket jelentettek meg, melyben Németh Szilárd főz! És mindezt a csepeli adófizetők pénzén kiadott újságban, ahol az ellenzéki politikusok csak akkor szerepelnek, ha éppen penetráns módon gyalázzák őket, vagy személyesen buziz le Németh Szilárd (lásd itt).

nszfoz.jpg

(Csepeli Hírmondó, 2018. január 25., 18. oldal)

Persze van több furcsaság is a Csepeli Hírmondónál. Érdekes, hogy az egyébként kéthetente megjelenő lap a választásokat megelőző hónapokban hirtelen heti rendszerességgel kerül a postaládákba. És erre megszavaztak plusz néhány tízmilliót. Mi ez, ha nem szabálytalan kampányfinanszírozás? A csepelhirek.blog.hu derítette ki, hogy a lap szerkesztésében részt vesz a Fideszes csepeli polgármester kommunikációs tanácsadója, aki havi 450 ezer forintért szervez olyan sajtótájékoztatókat, amire meghívja saját magát a Csepeli Hírmondó szerkesztőjeként. Mellette meg penetráns hazugságokat ír rendszeresen a lapba.

Végül pedig emeljük ki, hogy a Csepeli Hírmondó természetesen nem adott le árjegyzéket az ÁSZ-nak, így a választási kampányban nem lehet majd politikai hirdetéseket közzé tenni a lapban, hanem majd nézhetjük, ahogy Németh Szilárd főz, kutyát simogat, fél kézzel rezsit csökkent, meg legyőzi Sorost. Arról persze egy sor sincs, hogy mi van a magánalapítványának megszavazott milliárdokkal, hogy miért engedtek be 20 ezer embert letelepedési kötvénnyel, hogy tízmilliókat költenek Szilárd utasítására ízléstelen szobrokra, melyeket valahogy mindig a Szilárd haverjának számító szobrász készít, hogy Tiborcz, Mészáros és a többiek szétlopják az országot.

Az már csak apró adalék, hogy a 17. választókerület másik részében, Soroksáron, épp’ a héten puccsolták meg az önkormányzati lapot (Soroksári Hírlap), és a korábbi főszerkesztő helyett a Fideszes képviselők jóvoltából kineveztek egy új főszerkesztőt. Persze ott sem adtak le árjegyzéket az ASZ felé, így ott is majd Németh Szilárdot olvashatják és láthatják a választók. Ez is mutatja, hogy mennyire nem érvényesül az „egyenlő pályák, egyelő esélyek” elv. A helyi médiában csak Szilárd van a pályán, mert mindenkit kilökdösött.

Apró adalék, hogy a többi együttes politikustól is hasonlókat hallok. Csepelhez és Soroksárhoz hasonlóan nem jelentkezett be az ÁSZ-hoz a hirdetési árakkal. Baranyi Kriszta nem tud hirdetést feladni Ferencvárosban, Lövei Csaba ugyan így járt Nyíregyházán, Vargha Nóra hirdetései nem jelenhetnek meg a Csomád, Csömör, Dunakeszi, Erdőkertes, Fót, Göd, Veresegyház önkormányzati kiadású lapjaiban, Kerepesi Tibor hirdetéseit nem olvashatja majd senki a kaposvári helyi lapban. És tovább már nem is folytattam a gyűjtést, mert úgy látszik elég egyértelmű a dolog.

Hát így működik Orbánisztán, ezt tényleg jól kifőzték Szilárdék!

Ui: Azt még nem is írtam, hogy tavaly decemberben úgy döntött a Fideszes többségű képviselőtestület, hogy újraindítják az általuk tönkretett helyi televíziót. A hírek szerint Szilárd utasításba adta, hogy február végén üzemelnie kell.

Megint arcátlanul hazudik a Csepeli Hírmondó!

Az elmúlt 7 évben már hozzászokhattunk, hogy a Csepeli Hírmondót Németh Szilárd (korábbi csepeli polgármester) és Borbély Lénárd (jelenlegi polgármester) egyszerű Fideszes pártlappá silányította. Amit most műveltek, azt azonban már George Orwell is megirigyelhetné, hiszen nem egyszerűséggel megváltoztatták a múltat. Magyarul simán hazudtak egy akkorát, hogy a fal adja a másikat.

Miről is van szó?

Az e heti Csepeli „éljen sokáig Németh Szilárd” Hírmondóban megjelent egy beszámoló a legutóbbi csepeli közmeghallgatásról, „Dr. Szabó szóra sem méltatta a csepelieket” címmel. A kommunista időket idéző – nagy bátran persze név nélkül megjelentetett – úgynevezett beszámolónak ugyanis egyszerűen semmi köze nincs a valósághoz. A cikkben leírtakkal ellentétben itt szó sem volt közmeghallgatásról. Az egésznek az volt a célja, hogy Németh Szilárd, illetve az általa bábként rángatott, nemrég ittas vezetés bűncselekménye miatt elítélt Borbély Lénárd beszéljen, a „köz” meg hallgasson.

kozmeghallgatas.jpg

Ennek megfelelően a rendezvényen Borbély Lénárd egy laza másfél órás előadással nyitott. A két iskolai tanóra hosszát kitevő ömlengés utolsó fél órájában a közönség soraiban ülők már erősen morgolódtak, hogy mikor lehet már végre kérdezni, mert ők azért jöttek. Ekkor már a környezetemben ülők velem beszélgettek, mert legalább én válaszoltam ott helyben a kérdésekre, meg szót tudtunk váltani a csepeli ügyekről. Borbély a 90 perces előadása után kérdezte meg tőlem, hogy akkor én akarok-e hozzászólni? Ekkor jeleztem, hogy nem venném el az időt a csepeliek elől, akik kérdezni szeretnének a város vezetőitől, ráadásul én azért jöttem, hogy meghallgassam a lakosok által felvetett problémákat, én nem a saját hangomat akarom hallgatni. Ezt követően Németh Szilárd beszélt újabb negyed órát – miközben továbbra sincs semmi köze Csepelhez, de ez a helyi Fideszt nem zavarja - , majd végül jöttek a kérdések és a válaszok. Illetve csak kérdések, mert érdemi válasz nem nagyon hangzott el. Láthatóan Háros régóta rendezetlen ügye, valamint a helyi adók kérdésköre érdekelte leginkább a megjelenteket, de sem Borbély, sem Szilárd nem tudott érdemi válaszokat adni, ezért masszív kommunistázásba csapott át a fórum. Borbély pedig rendszerint csak azt mondta, hogy ő mindössze aláírja a helyben született döntéseket, a részleteket nem ismeri. Ezen kívül folyamatosan azért kellett magyarázkodnia, hogy miért nem jutnak be a hivatalába a fogadó óráira a csepeliek. Borbély egyébként gyorsan megunta a dolgot, és nagyon hihetetlen gyorsasággal lezárta a kérdéseket: közölte, hogy sajnos a teremben rövidesen kezdődik egy zenekari próba, így ott nem maradhat senki. Akkor miért beszéltek Szilárddal annyit? Azért, mert nem akartak kérdésekre válaszolni. Azért, mert őket nem a csepeliek véleménye érdekli, hanem csak a saját hangjukat szeretik hallgatni. Azért, mert egyszerűen rúgni akartak egyet az ellenzéken.

nemethszilardmeghallgatas.png

 

Az egész közmeghallgatási színjáték alatt – ellentétben a Csepeli Hírmondóban megfogalmazottakkal - mindössze egy hölgy szólított meg engem egy kérdéssel a Csepel SC ügyében, de ekkor már szóba se került, hogy én erre az egy kérdésre válaszolhassak. Ezért amikor Németh Szilárd mintegy 10 perces beszéddel lezárta a csepeli önkormányzati (!) rendezvényt, akkor én odamentem a nekem kérdést feltevő hölgyhöz, és hosszasan beszélgettünk a Csepel SC ügyéről, majd már a Radnóti előtt újabb 20 percet beszélgettem az ott maradt fórumozókkal. Szóval az egészen botrányos úgynevezett „közmeghallgatáson” érdemben csak egy politikussal tudtak beszélni az emberek, velem. Borbély meg Németh Szilárd pedig Fideszes nagygyűléssé silányította az egyébként törvény szerint kötelezően évente megtartandó közmeghallgatást.

Megjegyzem azt is, hogy hozzám hasonlóan a csepeli ellenzéki önkormányzati képviselők sem kaptak szót a hozzájuk intézett kérdések megválaszolására. Takács Krisztián (MSZP) például többszöri jelzésre sem kapott arra lehetőséget, hogy válaszoljon a Csepel SC és a Csepel FC ügyében elhangzott hozzászólásokra.

Szóval aki itt nem hallgatta meg a csepelieket, az Borbély Lénárd volt, aki a törvényben megfogalmazott kötelezettsége helyett egyszerű pártgyűlést szervezett Csepelen a Fidesz alelnökének (Németh Szilárd) a részvételével, akinek meg semmi köze Csepelhez, lévén csúnyán elbukta a 2014-es választást. És egyébként így lesz egy 2018-ban is. Mert a csepeliek nem vevők az ilyen arcátlan politikusokra.

Aki viszont a legarcátlanabbul viselkedik, azt a Csepeli Hírmondó, amelyik egészen elképesztő módon hazudik. Felelőssé teszem ezért a lapot kiadó Csepeli Városkép Kft. ügyvezetőjét (Vida István), valamint a lap főszerkesztőjét (Máger Judit). Ez a két ember nem csak a magyar újságírás, hanem a magyar demokrácia szégyene is.

 

Ps. Mint társadalomkutatónak azért is égett az arcom a közmeghallgatáson, mert Borbély Lénárd a másfél órás előadásában egy közvéleménykutatás eredményeit is „értékelte”. Ezt biztosan nem kellett volna, mert egyértelműen kiderült, hogy sem az elvégzett kutatás módszertanát nem ismeri (és nem is érti), sem a közvéleménykutatás eredményét nem tudja szakszerűen értékelni és értelmezni. Akkor meg miért beszél erről fél órát?