szaboszabolcs

szaboszabolcs

Még egyszer az L. Simon ügy margójára

2023. november 12. - szabolcsblog

Sokan meglepődtek, sokan felháborodtak L. Simon kirúgása miatt, pedig a valóságban a hosszú évek óta folyó, és egyre keményebb eszközöket felvonultató kultúrharc egyik újabb ütközetről van szó. Az oldalak kijelölése ebben a kultúrharcban már sok évvel ezelőtt megtörtént, és tényleg csak a harci műveletek fokozódó hevességének, ami esetenként meglepi az embert. És nem csak szimbolikusan jelezték a frontvonalakat, hanem exkavátorokkal álltak neki kanyon mélységűvé mélyíteni a lövészárkokat, nehogy át akarjon azon kelni bárki is. És egyben világosan nevesítették is az érintetteket. Egyértelműen megüzenték: mindenki tanulja meg, hogy hol a helye! És bizony L. Simon is már sok évvel ezelőtt megkapta a maga címkéjét a saját oldalától. Aki szokott ezzel a témával foglalkozni, annak ismerős lehet Szakács Árpád neve. Nevezett időszakos főideológus élen járt a frontvonalak mélyítésében, és a harcoló felek kijelölésében, és ő a saját oldalukon is elkezdte a rendrakást. Legemlékezetesebb ügye talán a Prőhle Gergely elleni támadása volt a Kassák tárlat ügyében, aminek eredményeként pár hónapon belül Prőhlét ki is rúgták a PIM éléről (helyette jött Demeter Szilárd, de róla majd később). De ha alaposabban elolvassuk Szakács cikksorozatának ezen elemét (Szakács Árpád: Visszasírja a vörösterrort a ballib értelmiség. Kinek a kulturális diktatúrája? IX. rész, Magyar Idők, 2018. július 13.), akkor abban bizony L. Simonról is kimondja az ítéletet már 5 évvel ezelőtt. Csak idő kérdése volt, hogy mikor kerül sorra. Ebben a kultúrharcban ugyanis nincs mismásolás, nincs árkok (illetve kanyonok) feletti átnyúlás. Egyre inkább világossá válhat mindenki számára, hogy az ő szemükben van két teljesen elkülönítendő oldal, és vagy ide tartozol, vagy oda. A saját oldalon nincs kikacsintás, nincs kritizálás, nincs értelmiségi érzékenykedés, nincs polgári jófiúskodás. Aki pedig nincs csak és kizárólag velük, az nincs. Kész, ennyi. Tessék világosan oldalt választani! A túloldalon meg lehet kussolni, ha bármihez is akarnak még esetleg állami forrást kapni. Akinek nem tetszik, az készíthet filmet pl. szlovák forrásból.

És akkor ígértem, hogy pár mondat elejéig még visszatérek a közelmúlt és napjaink kultúrharcosaira. Sokan gondolták azt az elmúlt években, hogy egyes emberek csak a magánvéleményüket írják le, és néha még futóbolondnak is titulálták az érintetteket. Valójában azonban már Szakács Árpád is a saját közegének pontos ismeretében írta meg szentenciáit, és így az általa kijelölt törésvonalak teljesen valósak (és az sem véletlen történetünk szempontjából, hogy nevezett főideológus aktuálisan épp’ a Mi Hazánk környékén motorozik). A napjainkban is mozgó fideszes kultúrharcosok pedig már vérprofin, anyagi és szellemi erőforrással a kezükben dolgozzák ki mindennek az ideológiai hátterét, képzik hozzá a saját harcosokat, és rohamléptekben valósítják meg gyakorlatban is a kulturális térnyerést. Profin és könyörtelenül. Egyes kulturális ágazatokban olyan szintű már a fideszes térnyerés, hogy azt csak a vak nem látja (pl. a könyves szakmában, a filmes szakmában). De ami még ennél is megdöbbentőbb, hogy mennyire felgyorsultak az események. Ma már nem kell három hónap egy kirúgáshoz, mint anno Prőhle esetében, L. Simon esetében ehhez elég volt pár nap. Persze napjaink kultúrharcos tábornokai között is vannak olyanok, akik nem elég kemények már a háború egy ilyen előrehaladott fázisában, így tőlük is rövid úton megszabadul majd a rendszer, és jönnek a még náluk is vonalasabb, náluk is profibb, náluk is könyörtelenebb emberek. De már csak ilyen a kultúrharc megvalósulása a gyakorlatban.

És akkor zárásként idéznék a napjaink kultúrharcát meghatározó boszorkánykonyhából:

A 20. században, mintegy száz éven keresztül változatos formában vívott progresszív kultúrharc után Magyarországon nemcsak politikai, hanem szellemi értelemben is fordul a szél. A posztkommunizmus 1990 és 2010 között tartó időszaka után konzervatív korszakváltásra nyílik esély. Ez immár nemcsak pártpolitikai, hanem kultúrpolitikai irányváltást is jelent. A politikai dominanciához kulturális hegemónia dukál. A 21. század második-harmadik évtizedében kapnak esélyt a nemzeti-konzervatív erők arra, hogy a száz évig meghatározó baloldali-liberális kulturális hegemóniának véget vessenek. Ebben nyer történelmi jelentőséget a jobboldali pártpolitika és a nemzeti értelmiség természetes szövetsége.” (https://www.xxiszazadintezet.hu/tag/kulturharc/)

Az egyetemek alapítványi kiszervezéséről

Szögezzük le, hogy nem teljesen normális, hogy 19 előterjesztést tárgyalunk egy kalap alatt. Értem én, hogy így sok szempontból egyszerűbb és gyorsabb lezavarni a parlamenti vitát, csak épp’ semmi értelme. Mert nem lehet egy hozzászólásban, egy vitában 19 törvényt részletesen elemezni, és részletesen elmondani, hogy mi a probléma velük, vagy épp’ mi a jó bennük. Még a majdnem egy kaptafára épülő egyetemi kiszervezésekről szóló javaslatok esetében sem lehet ezt megtenni, hiszen azok egyrészt nem pont ugyan olyan tartalmúak (van ahol a fenntartó alapítvány is kap ingatlanvagyont, van ahol nem. Van ahol üzletrészt vagy részvényt kap a fenntartó alapítvány, van ahol nem. Van ahol egyházi fenntartásba adják az egyetemet, van ahol alapítvány kapja. Van ahol labdarúgó akadémiát és stadiont is kap a fenntartó alapítvány, van ahol nem.). Ráadásul minden egyet felsőoktatási intézmény estében érdemes lenne részletesen végigvenni, hogy pontosan miként is történt ez az „önkéntes” jelentkezése. Mert azért valljuk be őszintén, hogy ez sok helyen suttyomban történt, amit az egyetemi polgárság (ami az egyetemen dolgozó és tanuló emberek közösségét jelenti) nem igazán tudott véleményezni. Szóval azt az érvet, hogy ezt az egyetemek kérték, és itt önkéntes dologról van szó, felejtsük el. Mert nem igaz. Az egyetemi polgárság sehol nem nyilatkozott úgy, hogy ők ezt szeretnék. No, pláne a konkrét kiszervezési javaslat is a minisztériumból jött. Ez dokumentálható. Tehát tény. Vagyis volt egy minisztériumi javaslat, amit a rektorok és a kancellárok elvittek a szenátusok, meg a kari vezetők elé, és letették az asztalra. Néhol prezentálták ezt csak úgy, hogy van egy ilyen javaslat, és gondolkodjunk el ezen. Máshol meg kerek perec közölték: ez fog történni. És pont.  Tehát: az ötlet az ITM-ből jött, a javaslatot az ITM dolgozta ki, a szenátusok csak utólag bólintottak rá erre. És ugye tudjuk, hogy van olyan eset, amikor azt szeretné az ember, amiről megtudja, hogy ő azt szeretné.

  • És akkor itt jelzem – kicsit előre ugorva a gondolatmenetemben - , hogy egy kormányváltás után az első feladatunk azt lesz majd a felsőoktatás terén, hogy a kiszervezett egyetemek egyetemi polgárságát meg fogjuk kérdezni: ők mit is szeretnének pontosan? És szerintem tudunk majd olyan javaslatot tenni, és az alapján olyan kompromisszumos megoldást közösen kidolgozni, hogy a most kiszervezett egyetemi közösségek vissza akarnak majd térni az állami fenntartásba. Vagy keresünk egy harmadik megoldást.

szeged.jpg

Na de vissza az eredeti kezdő gondolatomhoz, miszerint nem lehet 19 előterjesztést egyszerre tárgyalni. Azt már kiveséztem, hogy az egyetemi kiszervezésekre készült javaslatok is igen eltérőek. Ezektől pedig teljes mértékben eltérnek a nem felsőoktatási feladatokat ellátó új vagyonkezelő alapítványok ügye. Ezeknek végképp eltérő lesz a feladatuk, a céljuk, teljesen más a tulajdonukba adott vagyonelemek köre. Egyszerűen nem lehet egy vitában ezeket egységesen kezelni. Mi köze van egymáshoz pl. a MOL menedzsment hátsójának védelmére létrehozni kívánt MOL-Új Európa Alapítványnak, a sok ezer hektáron gazdálkodó Mezőhegyesi Ménesbirokot tulajdonba kapó Jövő Nemzedék Földje Alapítványnak, meg mondjuk a piliscsabai kiürült egyetemi campust tulajdonba kapó Makovecz Campus Alapítványnak? Az égvilágon semmi. No pláne teljesen más történet az, amit a Felsőoktatási salátatörvénybe írtak bele, miszerint a Thália Színház Nonprofit Kft-t megkapja a Millenáris Alapítvány.

Összefoglalva: ennek a vitának így, ebben a formában az égvilágon semmi értelme nincs.

Feltehetjük a kérdést, hogy miért csinálják ezt pontosan?

Egy dolog biztosan kijelentkező: nem azért, amit a kormánypárti képviselők, meg az előterjesztő el szokott mondani. Értelemszerűen az egyetemek esetében szó nincs arról, hogy itt valamiféle haladó nyugati hagyományt vennénk át, és alkalmaznánk. Ilyen típusú állami alapítványok, amiknek a kuratóriumába saját magukat és többségében a haverjaikat nevezik ki, nincs sehol. És olyan sincs, hogy annyi egyetem marad állami fenntartásban, amit egy óvodás is meg tud számolni. Mert egészen pontosan 6 – azaz hat – állami felsőoktatási intézmény marad, és közülük is csak kettő számít érdemi méretű egyetemnek. Az ELTE és a BME. És az sem igaz, hogy itt valamiféle amerikai, vagy nyugat-európai modellt vennénk át. Megnéztem: Az USA-ban 4300 felsőoktatási intézmény van, ebből 1600 állami egyetem (tehát az intézmények kb. 40%-a) míg 2700 magánegyetem. A hallgatóknak pedig kb. a háromnegyede jár állami intézménybe. Nálunk az átszervezés megkezdése előtt 29 állami egyetem volt, és kb. 35 magánegyetem. A hallgatóknak pedig kb. a 90%-a volt állami egyetemi hallgató, és 10%-a nem állami. Most Na most ez borul fel, és a döntő többség nem állami egyetemi hallgató lesz a folyamat végén.  Vagyis az átszervezés előtt nagyjából ugyan az volt az intézmények megoszlása fenntartó szerint, mint az USA-ban. Most lesz teljesen más. Arról nem is beszélve, hogy a legjobb magánegyetemet, a CEU-t, pont önök üldözték el. (Cserébe meg most hoznak ide egy kínai állami egyetemet, annyi állami forrásból, amit egy évben kap a teljes magyar felsőoktatás). És azt is szövegezzük le, hogy az amerikai magánegyetemek boardjai (kvázi kuratóriumok) teljesen más logika alapján állnak össze. Ott nem párt nevezi ki őket, nem a saját tagjait és haverjait ülteti be oda.

A következő felmerülő érv, hogy így jobb lesz az egyetemek anyagi helyzete, valamint könnyebb a gazdálkodásuk

Az a nagy helyzet, hogy azt a plusz pénzt, amit most odaadnak a kiszervezett alapítványoknak, azt nyugodtan odaadhatták volna állami fenntartású egyetemként is az intézményeknek. A fizetések emelését akkor is meg lehetett volna adni, ha maradnak állami egyetemek. Az egyetemek gazdálkodását is ésszerűbben meg lehetett volna szervezni úgy, hogy állami fenntartású egyetemek maradnak. Ezt az egyetemek egyébként hosszú évek óta kérték egyébként. Ezt tényleg kérték. Hogy hagyják őket gazdálkodni, és adjanak pénzt nekik béremelésre, ingatlangfenntartásra! De ők nem arra gondolat, hogy dobják őket oda fideszes kuratóriumoknak!

 

A másik felmerülő érv, hogy majd most mennyire autonómok lesznek az egyetemek

A valóságban az egyetemi autonómiát már hosszú évek óta építik le (egyesek szerint már hosszú évek óta nem is értelmezhető). Most az alapítványok kuratóriumai kapnak végtelen autonómiát, oda pedig a saját politikusaikat meg a haverjaikat ültetik be döntő többségbe (néhány dísznek oda állított ember kivételével), akiket aztán be is betonoznak. Az egyetemek költségvetéséről és SZMSZ-ről is a kuratóriumok döntenek majd. Azt pedig értelmezni sem lehet, hogy Nacsa Lőrinc szerint a kuratóriumot és az egyetemet nem lehet elválasztani egymástól, ezért szerinte nem lehet értelmezni azt, hogy a kuratórium kap autonómiát. A valóságban ugyanis a fenntartó alapítvány kuratóriuma nem része az egyetemi közösségnek, ezért az ő autonómiájuknak az égvilágon semmi köze nincs az egyetemhez.

 

Mi a fő probléma? Az, hogy a fideszes kinevezettek törvénycsomag révén bebetonozzák magukat az egyetemeket fenntartó alapítványok kuratóriumaiba

Eddig csupán lehetőség volt az, hogy az alapítói jogokat az alapító átadja a kuratóriumnak, mostantól ez kötelező lesz. Amiről aztán le sem mondhatnak, át sem adhatják. Magyarul a kuratórium tagjain kívül az égvilágon senki nem szólhat majd bele, hogy ők mit csinálnak. A szenátusok szemét meg kiszúrják azzal, hogy a felügyelőbizottságba delegálhatnak egy tagot. Hát már elnézést, de ezt az egyetemi polgárság arcul csapása. Ezt nem lehet máshogy értelmezni.

Arról meg nem is beszélve, hogy most jöttek rá csak arra, hogy az alapítványi funkcionáriusok estében nem stimmelnek az összeférhetetlenségi szabályok. Mert sokfelé lelkesen felvették a havi magas tiszteletdíjat (ami egy egyetemi professzori fizetésnél is jóval magasabb a legtöbb esteben), de az nem jutott eszükbe, hogy egy polgármester estében ez nem teljesen törvényes. Lásd például a kecskeméti polgármester estét, aki a Neumann János Egyetemet fenntartó alapítvány felügyelőbizottságának a tajga lett 1,6 milliós havi fizetésért, csak éppen ezt nem tehette volna meg a törvények szerint. Na ezt most majd törvényesítik.

És azt is jegyezzük meg, hogy más módon is igyekeznek bebetonozni az alapítványokba saját magukat. Korábban már az alaptörvény módosításával is próbálták levédeni a kuratóriumok bebetonozását, most pedig a finanszírozását próbálják kétharmados törvénnyel fixálni. Azt csinálják ugyanis, hogy a 15-20 éves finanszírozási és stratégiai szerződéseket (melyek megkötésének lehetőségét már korábban beleírták a törvénybe) betonozzák be kétharmados törvénnyel. Vagyis ezek után az illetékes miniszter köt majd egy 20 éves szerződést, és a következő 20 éveben bármelyik kormány ettől el akarna térni egyoldalúan, akkor az alapítvány bírósághoz fordulhat, de a per alatt ideiglenes intézkedéssel kötelezni kell a bíróságnak a finanszírozás fenntartását. Magyarul azt akarják elérni, hogy a fideszes politikusokból, meg a többségében fideszes sleppből álló kuratóriumtól még a pénzt se lehessen elvenni.

felsz.jpg

Az előzőekben felvázolt problémák miatt mondom azt, hogy ez így nem megy! Persze, most ezt meg fogják szavazni, de azért ne gondolják, hogy ezt hagyni fogjuk. Nem fogjuk finanszírozni azt egy kormányváltás után, hogy a kiszervezett állami vagyon felett sajátjukként rendelkezzenek, és nem fogjuk finanszírozni ezeket az alapítványokat. Pénzt majd az egyetemek fognak kapni. Teljesen mindegy, hogy mit írnak bele ezekbe a törvényekbe, mert ezt a törvényesített lenyúlást nem fogjuk elfogadni. És mint a legelején mondtam: minden kiszervezett egyetem esetében az egyetemi polgárságot fogjuk közvetlenül megkérdezni arról, hogy ők mit szeretnének. És szerintem tudunk majd olyan ajánlatot fogunk tenni, ami után tényleg önként fogják azt mondani, hogy vissza akarnak majd jönni állami fenntartásba.

Összefoglalva: az az egész előterjesztés csomag tárgyalhatatlan, elfogadhatatlan. Annyira rossz és káros, hogy még arra sem érdemes, hogy módosító javaslatot nyújtson be hozzá az ember. Egy dolgot lehet csinálni: nemmel szavazni rá. A kormányváltás után pedig majd rendet kell tenni a felsőoktatásban. A nem felsőoktatási intézményeket fenntartó alapítványok vagyonát pedig egyszerűen államosítani kell majd, és pont.

Milyen gazdaságélénkítő forrásokhoz lehet hozzájutni?

Az utóbbi napokban többen kerestek az ügyben, hogy milyen állami forrásokhoz juthatnak a vállalkozások, hiszen a hirdetésekben ott szerepel a kamatmentes hitel ígérete, de a bankoknál ezt nem érik el. A már korábban is rendelkezésre álló, valamint az új támogatási formákról összeszedtem a legfontosabb tudnivalókat, de előzetesen érdemes tudni, hogy a rendelkezésre álló támogatások nagyobb része vagy tőkeprogram (amikor a tulajdonosi jogok egy részét át kell adni), vagy hitelhez kapcsolódó kezességvállalás (ami tehát nem hitel, és ráadásul ennek is díja van). A kisebb része konkrétan hitelprogram, de többségében az is kamatfizetési kötelezettséggel. Az egyetlen kamatmentes hitel csak akkor vehető igénybe, ha az technológiai fejlesztéssel jár. Ezen kívül ott van még az állami bértámogatás, de az csak 3 hónapra igényelhető, és saját forrást igényel. Szóval kicsit bonyolult, de igyekeztem összeszedni a részleteket. Az első ránézésre is látszik, hogy igazából ez nem a mikro- és kisvállalkozások megmentéséről szól.

Bértámogatás:

A kormányhivatalon keresztül lehet igényelni állami bértámogatást. A jelenlegi rendszerben bármelyik magyarországi székhellyel és adószámmal rendelkező cég igényelhet ezt, az állam pedig 3 hónapig, a 2 és 6 óra közötti előzetesen már lecsökkentett munkaidőben dolgozó munkavállalók nettó bérének 70 %-át fizeti ki közvetlenül a munkavállalónak, a munkáltató ezen időszak + 1 hónap alatt nem küldheti el a dolgozókat (és a fennmaradó 30 %-ot + a járulékokat is a munkáltató fizeti). A cég székhelye szerint illetékes kormányhivatalhoz kell a kérelmet beküldeni elektronikusan, minden egyes munkavállalóra külön kitöltve, illetve tartozik még a kérelemhez egy nyilatkozat, hogy a munkavállalónak nincs olyan hozzátartozója, aki a támogatással kapcsolatos döntési folyamatban részt vesz, illetve egy személyes adatok kezeléséről szóló nyilatkozat is szükséges. Mindhárom nyomtatvány hozzáférhető a munka.hu oldalon, a sikeres pályázók esetében a munkavállaló is készít és csatol egy rövid nyilatkozatot, amelyben leírja, miért kéri a támogatást (itt fizet adót, a továbbiakban is itt vannak tervei, stb.). A kormányhivatal 8 munkanapon belül dönt, egyszer van hiánypótlási lehetőség.

 kormanyhivatal.jpg

Hitelek:

a, az MFB Krízis Hitelt mikro- és kisvállalkozások kérhetik, többek között általános beruházási célokra, forgóeszközre, likvidítás finanszírozásra. 1-150 millió forint közötti összeg igényelhető 2,5 százalékos kamatra, és csak pénzügyi közvetítőn keresztül igényelhető. A közvetítők listája: ArteusCredit Zártkörűen Működő Részvénytársaság, Arthur Bergmann Hungary Pénzügyi Zártkörűen Működő Részvénytársaság, ÁHPV Faktoring és Pénzügyi Szolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság, BaranyaCredit Pénzügyi Zártkörűen Működő Részvénytársaság, BG Finance Zártkörűen Működő Részvénytársaság, CARION Finanszírozási Centrum Zártkörűen Működő Részvénytársaság, Central Finance Zártkörűen Működő Részvénytársaság, CITY-FAKTOR Pénzügyi Szolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság, Corrigia Pénzügyi Szolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság, DEBT-INVEST Pénzügyi Szolgáltató és Befektetési Zártkörű Részvénytársaság, Első Hitelkapu Pénzügyi Zártkörűen Működő Részvénytársaság, EPZ Emerald Pénzügyi Zártkörűen Működő Részvénytársaság, EUROTRADE CAPITAL Pénzügyi Szolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság, Financial Development Pénzügyi Zártkörűen Működő Részvénytársaság, Green Credit Finance Zártkörűen Működő Részvénytársaság, Hitelpont Pénzügyi Szolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság, InHold Pénzügyi Zártkörűen Működő Részvénytársaság, Magyar-Mikrohitelező Központ Pénzügyi Szolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság, MGV Magyar Gazdaság- és Vállalkozásfejlesztő Zártkörűen Működő Részvénytársaság, Pannon 2005 Faktor és Hitel Zártkörűen Működő Részvénytársaság, Pannon Finance Pénzügyi Szolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság, PannonHitel Pénzügyi Zártkörűen Működő Részvénytársaság

b, Az MFB Versenyképességi Hitelprogramban közepes- és nagyvállalkozások vehetnek részt, a pénzt pedig beruházásra, forgóeszköz finanszírozására, hitelkiváltásra és akvizícióra, azaz részesedés vásárlás finanszírozására is fordíthatják. Piaci kamatozású hitel, részben állami kezességvállalással (melynek szintén van költsége). Ez az MFB-nél és hitelintézetnél is igénylehető. Jelenleg a Budapest Bank az egyetlen, ami csatlakozott a programhoz.

c, A KKV Technológiai Hitelprogramot mikro-, kis- és közepes vállalkozások igényelhetik, és eszközbeszerzésre, korszerű termék- és szolgáltatásfejlesztési képesség megteremtésére, bővítés támogatására fordíthatják. Tehát ez kifejezetten technológiai fejlesztésre vehető igénybe. A hitel összege 1-150 millió forint között lehet, kell hozzá saját forrás is, de 25 millió forintig kezdő vállalkozások is igénybe vehetik. Ez az egy, ami kamatmentes változat.

 

bank.jpg

 

Tőkejuttatás:

A hiteleken túl tőkéhez is hozzá lehet jutni a Hiventuresen keresztül. Akinek cége van, az pontosan tudja, hogy ez nem hitel, így elsőbbségi tulajdonosi jogokat kell átadni a tőkét biztosító cégnek. Ennek részletei már nagyon bonyolultak, így akit ez érdekel, az megtalálja a Hiventures honlapján. Alapvetően a következő programok vannak:

a, A KKV Mentő Tőkeprogram Alacsony fedezetű KKV-knak áll rendelkezése, és tartozások rendezésére, következő hónapok negatív működési cash-flow-jának fedezésére, fennálló esedékes hitel- és kamattartozás törlesztésére használható.

b, A Startup Mentő Tőkeprogramban Fedezettel nem rendelkező innovatív cégek, már a kockázati tőkealapok portfoliójában lévő startup vállalkozások gyors finanszírozása oldható meg

c, a Krízis Tőkeprogram I. KKV-k és/vagy nagyvállalatok részére lett kialakítva, célja a reorganizáció és restruktúrálás elősegítése, vállalat- és ingatlanfelvásárlás finanszírozása, beruházás vagy fejlesztés.

d, a Krízis Tőkeprogram II. KKV-k és/vagy nagyvállalatok részére lett kialakítva, mégpedig olyan olyan beruházások, valamint vállalat- és ingatlanfelvásárlások finanszírozására, amely nem, vagy nem teljes mértékben oldható meg hitelből

hiventures.jpg

Garancia:

Harmadik csomagként pedig állami garanciavállalást lehet igényelni. Az állami kezességvállalásnak díja van, ami éves szinten nagyjából a 0,25-2% közötti sávban mozog. A feltételrendszer igen bonyolult, a részleteivel kapcsolatosan érdemes felkeresni a Garantiqa honlapját.

a, a Krízis Garanciaprogram KKV-k és nagyvállalatok részére nyújt garanciát, ami folyószámlahitelekhez, forgóeszköz- és beruházási hitelekhez nyújt kezességet.

b, az MFB Vis Maior Garanciaprogram a KKV-k és nagyvállalatok részére, nyújt 1 milliárd forinttól kezességet.

logo-garantiqa-hitelgarancia-zrt.jpg

Osztatlan közös tulajdonú földje, zárkerti ingatlana van? Akkor most figyeljen, mert törvénymódosítás készül!

Az osztatlan közös tulajdonú földek sok problémát okoznak Magyarországon. Problémát okoz a mezőgazdaságilag hasznosított termőföldeken (hiszen sokszor nem lehet elérni a tulajdonosok egy részét, akivel haszonbérleti szerződést lehetne kötni), valamint a zártkerti ingatlanok esetében is. Ez utóbbiak esetében sokszor azért nem történt meg a törvényes határidőig (2017. december 31-ig) az átminősítés, mert a tulajdonosok egy része nem volt elérhető, így nem tudott nyilatkozni. Az osztatlan tulajdonú földek problémáinak kezelése tehát egyrészt a mezőgazdasági termelés szempontjából is fontos, másrészt a zártkerti ingatlanokban élők életének megkönnyítése miatt is. A tulajdonosok egy részének elérhetetlensége miatt ugyanis ma nehézkes még az érintett földek adás-vétele is, illetve sok olyan gazdálkodó van, aki bérlőként kihasználja a rendezetlen helyzetet (vagyis a tulajdonosok egy részének elérhetetlenségét, vagy egyszerű érdektelenségét).

osztatlan1.jpg

Jelen módosítás az erdő- és mezőgazdasági hasznosítású földekre, valamint a tanyákra terjed ki. A törvény erejénél fogva megosztással megszűnne az osztatlan közös tulajdon, és mindenki automatikusan be lenne jelentve tulajdonsoként a saját nevére kialakított ingatlanon. Egy egyszerűsített eljárással oldanák ez meg, vagyis a telekalakítási szabályokat esetükben nem kell alkalmazni (ez elég bonyolult eljárás egyébként, hiszen földmérőt kell fogadni, nyilatkoznia kell az illetékes jegyzőnek, hogy nem ellenzi, be kell nyújtani egy kérvényt a földhivatalhoz, majd azt hosszú hónapok után bírálják el, emelkedik jogerőre, és jegyzik be a telekkönyvbe, ráadásul mindez sok pénzbe is kerül). Magát a megosztást bármelyik tulajdonos kezdeményezheti, bár néhány kivételes esetben el kell majd utasítani a kérelmet (széljegyzet van a tulajdoni lapon, tulajdonátruházás van folyamatban stb.). Az eljárás díja: 15000 forint.

A megosztás kezdeményezőjének írásban tájékoztatni kell a többi tulajdonostársat, de ha azok elérhetetlenek, akkor ez mellőzhető. Ez a nagy újdonság ebben a törvényben, mert korábban az elérhetetlen tulajdonostársak miatt szinte semmit sem lehetett elintézni. További újítás, hogy ha valakinek a születési ideje óta eltelt 120 év, az automatikusan elérhetetlennek veszik majd. Értelemszerűen az elért tulajdonostársak között egy hivatalos egyezséggel kell megerősíteni az ingatlanmegosztás módját (egy osztóprogrammal alakítják majd ki informatikusok az új telekrészeket). Ehhez a tulajdonosok egyszerű többsége szükséges, és aki elérhetetlen, azt úgy kell venni, hogy hozzájárult. Ez is nagyban megkönnyíti és meggyorsítja majd az eljárás lefolytatását. Ha ugyanazok a tulajdonosok több parcellában is tulajdonosok egyszerre, akkor kvázi tagosításban is megállapodhatnak, így a földcsere bonyolult szabályait figyelmen kívül hagyva tudják nagyobb tagokban kiméretni a tulajdonukat.

A kialakított új ingatlanokhoz természetesen szolgalmi jog jár az oda vezető út tekintetében, bár erről egyezséget is lehet kötni az eljárás során. Szóval az új földek mindenképpen megközelíthetők lesznek.

Egy rizikós része van ennek a szabályzásnak: az újonnan kialakított ingatlan szőlő, kert, gyümölcsös, nádas esetében nem lehet kisebb 3000 nm-nél, erdő és művelés alól kivont területek esetén 10000 nm-nél, illetve zárkerti ingatlanoknál 1500 nm-nél. Ahol ez nem valósítható meg, ott ún. bekebelezést kell alkalmazni, vagyis a tulajdonosok megegyezhetnek arról, hogy lemondanak más javára, hogy egy kézben kialakuljon a minimális terület. Ha többen szeretnének bekebelezni tulajdonrészt, akkor azt kapja meg, aki többet ajánl. Ha senki nem akarja bekebelezni, akkor az kapja meg kötelezően, aki kezdeményezte az egész eljárást. Ha a tulajdonos nem elérhető, akkor a pénz letétbe kerül. Ha az ingatlan teljes területe nem éri el a minimálisan előírt területeket, akkor bármelyik tulajdonostárs kezdeményezheti a bekebelezést. Ha többen is kérik, akkor az ingatlant legnagyobb mértékben használó kapja meg. Ha több azonos mértékű használója van az ingatlannak, akkor a nagyobb tulajdoni hányadú kapja meg. Ha több hasonló tulajdoni hányadú tulajdonos van, akkor a legfiatalabb kapja meg. Értelemszerűen a bekebelezett föld értékét az értékbecslési szakvélemény alapján ki kell fizetni. Ha nem elérhető más tulajdonostárs, akkor letétbe kell helyezni.  Gyakorlati értelemben tehát az jár jól, aki kezdeményezi az egész eljárást, és egyébként is a legnagyobb használója az osztatlan földnek. De egyben a nem elérhető tulajdonosok miatt kialakult lehetetlen helyzetet rendezi a javaslat, bár teret adhat az ügyeskedésre is. Persze ezt kivédeni nem nagyon lehet. Azért igyekszik ennek elejét venni a jogalkotó: csak olyan tulajdonostárs kaphat önálló tulajdont, aki legalább három éve tulajdonos az osztatlan közös földben, vagy örökölt, vagy közeli hozzátartozótól vásárolt.

osztatlan3.jpg

Végül pedig hagy egy érdekes kiskaput a törvény azzal, hogy az eljárás akadályoztatása esetén lehetőséget ad az állami kisajátításra. Vagyis ha valamelyik tulajdonos kezdeményezi az eljárást, de 2 év alatt nem zajlik le, vagy a tulajdonosok száma meghaladja a százat (illetve ha 30 főnél több tulajdonos van, és a tulajdonosok számának és a földterület nagyságának hányadosa 1-nél kisebb), akkor kezdeményezni lehet majd az állami kisajátítást. Magyarul a legnehezebb helyzetben, gyakorlatilag nem osztható földek állami tulajdonba kerülnek át, pontosabban a Nemzeti Földalapba kerül.

Mi legyen az érettségivel járvány idején?

szerzők: Mendrey László, Szabó Szabolcs

Egyre fokozódik a koronavírus járvány, s egyre nehezebbé válik mindennapi életünk. Nincsenek ezzel másképp sem az iskolák, sem pedig azok, akik használják - akiket mi iskolapolgároknak nevezünk. A digitális oktatás távolról sem diadalmenet, viszont az eddigieknél is nagyobb erőfeszítésre, s ebből egyenesen következően még több, sokkal több idő felhasználására készteti/kényszeríti a pedagógusokat, szülőket, diákokat. Folyamatosak a tanítók, tanárok jelzései, hogy rengeteg idejüket veszi el az órákra készülés, a feladatok összeállítása, azok ellenőrzése, a kapcsolattartás a szülőkkel, diákokkal. Mindez jócskán meghaladja a 22-26-32 órás munkavégzésről szóló elvárást. Az okos telefonoknak hála, számtalan pedagógus fekszik és kel telefonnal a kezében. Nem könnyebb a diákok helyzete sem, nem ritka, hogy általános iskolás(!) tanulók töltenek rendszeresen napi 8-10 órát a monitor előtt. Nem, nem azért, mert játszanak, csetelnek, vagy „bandáznak”, hanem mert feladataikat oldják meg…

erettsegi-bizonyitvany.png

Most talán a legnehezebb helyzetben az érettségire készülők vannak. Életük első – további pályájukat nagyban meghatározó – vizsgájára készülnek, ami amúgy is nagy para. Olyan, sosemvolt helyzetben teszik ezt, melyben nincs iskolarendszerű oktatás, nincs közvetlen, „face to face” kapcsolat a társakkal, pedagógusokkal. Elvileg közel (az internet az én barátom) ugyanakkor nagyon távol a segítség. Eddigi életük legnagyobb kihívására készülve magukra maradtak.

A kormányzat felelőssége ebben a helyzetben megkerülhetetlen. Egyértelműen, s lehetőleg néhány napon belül közölni kell, hogy mire számíthat, s mire készüljön a sok tízezer maturandus.

Annak segítése érdekében, hogy az oktatási kormányzat meghozza a megfelelő döntést, osztjuk meg, javaslatainkat velük és a nyilvánossággal. Véleményünk szerint a kormánynak kezdeményezni kell az érettségi rendjének átdolgozását, mert a jelenlegi helyzetben nincs lehetőség az írásbelik megtartására, s a szóbelik lebonyolítása is erősen kétséges. Ezért megfontolásra javasoljuk az alábbiakat:

  1. Az érettségin elérhető pontok kiszámítására tegyen javaslatot az OH, vagy az EMMI. Magunk részéről elfogadhatónak tartjuk, hogy a középiskolai tanévek (9., 10. és 11. tanév) végén, és a 12. tanév félévében – a továbbtanulás szempontjából releváns tárgyakból – elért eredményeket vegyék figyelembe, és így állapítsák meg a felsőoktatásba bejutáshoz szükséges pontszámokat.
  2. Amennyiben ez valamiért nem elfogadható a kormány számára, akkor sajnos csak az a megoldás marad, hogy törölni kell a 2020 tavaszán esedékes érettségit, s azt át kell tenni az őszi időszakra. Akkorra minden bizonnyal lecseng a járvány és az érettségik biztonsággal lebonyolíthatók. Pótérettségik megtartását még a naptári év vége előtt biztosítsák.
  3. A második megoldás persze azzal jár, hogy egyszeri kivételes alkalommal, a felsőoktatásban csak keresztféléves képzést lenne érdemes indítani. Ebbe az őszi érettségi időszakot valamilyen ok miatt nem teljesítők is be tudnának kapcsolódni. Persze ez meg a felsőoktatás rendjét borítaná fel hosszú évekre, ezért is erősen megfontolandó az első javaslatunk!
  4. Az érettségit követő felsőfokú szakképzésben továbbtanulni kívánók számára az első megoldásnak van csak értelme.

 

Az érettségi kérdésével azonos jelentőségű probléma a Nemzeti alaptanterv bevezetésének ügye is. Arról a Nat-ról beszélünk, melynek társadalmi, szakmai egyeztetésen átesett utolsó verzióját 2019-ben a Takaró Mihály által vezetett munkacsoport jelentősen átdolgozott, s melynek bevezetésével kapcsolatban a szakmai, diák és szülői szervezetek túlnyomó többsége tiltakozását fejezte ki. Mindezeket figyelmen kívül hagyva adták ki az erre épülő kerettanterveket, s várják el az iskoláktól, hogy azok figyelembevételével módosítsák helyi tanterveiket, majd ezekre alapozva rendeljék meg a következő tanév tankönyveit, munkafüzeteit. Mivel a koronavírus okozta veszélyhelyzetben az iskolarendszerű oktatást felváltotta a digitális tanrend, nincs se mód se lehetőség, de idő sem, a helyi tantervek átdolgozására. Ezért:

  1. Kezdeményezzük a Nat bevezetésének elhalasztását/felfüggesztését, mert: az alaptantervi egyeztetésekhez viszonyítva sem zajlott le a kerettantervekkel kapcsolatban semmilyen szakmai vita.
  2. A pedagógusok számára a megváltozott oktatási rend kialakítása és működtetése (gyakorlatilag mindenféle segítség nélkül) mérhetetlen mennyiségű túlmunkát igényelt/s igényel folyamatosan.
  3. Nincs lehetőség szakmai egyeztetésre, közös álláspont kialakítására, munkaközösségi és tantestületi szinten sem. Elképzelhetetlen, hogy ilyen körülmények között megfelelő szintű szakmai anyagok készüljenek az új Nat kapcsán.
  4. Normál esetben erre a két napból álló tavaszi szünetben kellene előkészülni, majd ezt követően az iskolákban kerülne sor ezek összecsiszolására, elfogadására, s ezek ismeretében a tankönyvrendelésekre. Mivel ezekre nincs mód, a következő tanév elkezdése komoly szakmai akadályokba ütközik.

A koronavírus járvány eddig nem tapasztalt kihívások elé állít mindannyiunkat. Elképesztő a döntéshozók felelőssége az ország jelene és jövője kérdésében. Mindez hatványozottan érvényes a „kiművelt emberfők”, a „szellem napvilága” esetében, ezért ajánljuk javaslatainkat a kormány figyelmébe. Bízunk benne, hogy a közös felelősségvállalás kötelezettsége felülkerekedik a pártpolitikai hiúságon.

 

A szerzők: Mendrey László (A PDSZ volt elnöke), Szabó Szabolcs (országgyűlési képviselő)

Nyílt levél a magyar gazdasági elit tagjainak

Tisztelt magyar nagyvállalkozók!

A Magyarországon is egyre gyorsabban terjedő koronavírus-járvány mindannyiunkat új helyzet elé állít, melynek kezelésében az Önök szolidaritása kulcsfontosságú lehet. A magyar társadalomnak most szüksége van az Önök anyagi támogatására, az egészségügyi ellátórendszernek szüksége van a felajánlásaikra, a munkavállalóinak pedig szüksége van a munkahelyükre és a jövedelmükre.

Az elmúlt években Önök jelentős állami és uniós támogatásokat vehettek igénybe, sok vállalkozás kapott jelentős állami megrendeléseket, minek eredményeképp igen nagy nyereségre tudtak szert tenni. Most arra kérem Önöket, hogy ebből juttassanak forrásokat a koronavírus-járvány okozta károk kezelésére. Külföldön már nagyon sok példát láttunk az elmúlt hetekben arra, hogy a társadalom leggazdagabb tagjai jelentős pénzbeli vagy természetbeni felajánlásokat tettek, gondoljunk a cseh Petr Keller-re, a kínai Jack Ma-ra, vagy magára Bill Gates-re, csak hogy a legismertebb neveket soroljam. Ilyesmire itthon még csak elvétve látunk példát. Most eljött az ideje az adakozásnak, az önkéntes felajánlásnak. A következő lehetőségeket ajánlom a figyelmükbe:

  • A szállodával vagy munkásszállóval rendelkező vállalkozások fel tudják ajánlani az épületeiket abból a célból, hogy igény szerint el tudjuk különíteni a fertőzött polgártársainkat. Ezen kívül ezek a szállások arra is alkalmasak, hogy a koronavírus ellen küzdő egészségügyi dolgozók számára szolgáljanak ideiglenes lakhelyül, hiszen sok orvos és ápoló okkal tart attól, hogy hazaviszi a vírust, és megfertőzi a családtagjait.
  • Az egészségügynek és a magyar lakosságnak nagy szüksége van védőfelszerelésre, drága orvostechnikai eszközre, gyógyszerre. Kapcsolataikat felhasználva vásároljanak maszkot, védőruhát, antivirális szereket, lélegeztető gépeket, és azokat térítésmentesen adják át a kórházaknak, egészségügyi intézményeknek.
  • A következő hetekben sok segítségre szoruló polgártársunk kényszerül majd otthon tölteni a napjait, márpedig az ő ellátásukat nem feltétlenül tudja zökkenőmentesen megoldani a települési önkormányzat, hiszen erre nincs elegendő pénzük, nincs elegendő járművük, nincs elegendő alkalmazottjuk. Ajánlják fel logisztikai kapacitásukat a telephelyük szerint illetékes települési önkormányzatnak, így segítve a rászoruló családokat, különös tekintettel az idősekre. Élelmiszercsomagok összekészítésével és elosztásával is tudnak segíteni.
  • Világszerte megsínyli a gazdaság a koronavírus-járványt, várhatóan Magyarországon is jelentős gazdasági visszaeséssel kell számolnunk. Önök jelenleg sok magyar munkavállalót foglalkoztatnak, és az ő rendszeres havi jövedelmükön múlik a magyar családok egy jelentős részének megélhetése, gazdasági stabilitása. Garantálják, hogy a kereslet visszaesése miatt a következő hónapokban nem bocsátanak el egyetlen munkavállalót sem.
  • A magyar kulturális élet szó szerint befagyott, hiszen nem lehet például színházi előadásokat, író-olvasó találkozókat tartani, kiállításokat szervezni. A magyar művészek egy jelentős részének rövid időn belül napi megélhetési problémái lesznek, a magyar kulturális intézmények fennmaradása vált bizonytalanná. Támogassák a művészeket, támogassák a magánszínházakat, egyéb magyar kulturális magánintézményeket!
  • A magyar oktatás nehéz időszak elé néz, hiszen át kell állniuk a digitális oktatásra. Ehhez azonban sok pedagógusnak, de még több gyereknek nem áll rendelkezésére megfelelő technikai eszköz. Vásároljanak laptopokat és számítógépeket részükre, támogassák őket a mobilinternet-elérés megteremtésével, amennyiben lakhelyükön nincs bekötve a vezetékes internet.

Magyarország sokat adott Önöknek az elmúlt években, most az ország kér Önöktől! Az egész ország számít a segítségükre!

 

szabo_szabolcs-jo-parlamenti_kep.PNG

Beszéljünk világosan az úgynevezett börtönbizniszről

A Fidesz a gyöngyöspatai cigányok mellett az általa „börtönbiznisznek” nevezett ügyek szereplőit is beemelte a gyűlöletkampányukba, és így a lassan induló propagandakonzultációnak is részesei lesznek. Egészen elképesztő, hogy a Fidesz által generált problémáért a Fidesz az ellenzéket, az ügyvédeket, a strasbourgi bíróságot, "Brüsszelt" akarja felelősség tenni. (Az már csak apró érdekesség, hogy az Országgyűlés által ma tárgyalt javaslat már a nemzeti konzultáció eredményeire hivatkozik, de hát hagyjuk is az ilyen apróságokat). Na de akkor nézzük a részleteket. 

Mi ez az egész történet? 

Nagyon egyszerű az ügy. A büntetés-végrehajtási intézmények rettentően túlzsúfoltak, nagyjából 130 embert tartunk bezárva 100 embernek fenntartott helyen. Ebből következik, hogy gyakorlatilag egymás hegyén-hátán fekszenek az emberek. Önmagában ezért még persze nem jár semmiféle kártérítés, de mutatja, hogy nagy problémák vannak. A magyar Alkotmány (bocsánat, Alaptörvény) is kimondja, hogy a fogvatartottakat úgy kell elhelyezni, hogy ne sérüljön az emberi méltósághoz való joguk. Kimondja azt is az Alaptörvény, hogy ha túlzsúfoltság alakul ki a büntetés-végrehajtási intézményekben, akkor az megalázó bánásmódnak minősül. Mondom, ezt a Fidesz által elfogadott Alaptörvény mondja ki!

alaptorveny.jpg

Schmitt Pál és az ő Alaptörvényük (forrás: kormány.hu)

Tehát ha egy félszobányi területre bezárnak 6-8 embert, ha a matracaik tele vannak ágyi poloskával, ha nem jutnak rendszeres időközönként napfényhez, akkor bizony az nem elfogadható. A normális börtönviszonyok kialakítása ráadásul a társadalom érdeke is, mert csak az olyan elítélt integrálható vissza a társadalomba a büntetés letelte után, aki emberként bántak a börtönben. És persze a normális körülmények a büntetés-végrehajtásban dolgozók munkáját is nagyban segítik, hiszen sokkal kezelhetőbbek lesznek a fogvatartottak. Tehát vannak emberek, akik azért vannak bezárva, mert megsértették mások jogait, így elítélték őket. Eddig stimmt. Viszont a nem elfogadható fogva tartási állapotok miatt sérülnek az ő jogaik is, ezért joguk van kártérítési pert indítani. Tehát kártérítésről beszélünk, nem jutalomról, ahogy a Fideszesek beszélnek erről. A saját Alaptörvényükből levezethető alapvető jogról beszélünk.

Miként jutnak a kártérítéshez?

Szóval elindult néhány kártérítés perek sok évvel ezelőtt, de a magyar bíróságok nem ítéltek meg kártérítést. Arra hivatkoztak, hogy objektív okok miatt nem tudják megfelelő körülmények között „tartani” a rabokat, hiszen nem lehet kevésbé zsúfolt helyre tenni őket a zsúfoltság miatt.  Ráadásul 2010 után a Fidesz szigorúbb büntetési rendszert alakított ki, így még a korábbiaknál is többen kerültek börtönbe. Mivel extrém módon megnőtt a zsúfoltság, ezért az elítéltek tömegesen kezdtek a strasbourgi bírósághoz fordulni (Figyelem! Az Európai Emberi Jogok Bírósága nem EU-s intézmény, szóval itt nem kellene "brüsszelezni"!). a strasbourgi bíróságnak viszonylag hamar elege lett az ilyen ügyekből (joggal), és egy 2015-ös határozatában arra kötelezte a kormányt, hogy dolgozzon ki akciótervet a börtönzsúfoltság csökkentésére, és dolgozza ki a kártérítések fizetésének feltételrendszerét. A strasbourgi bíróság a következőket mondta ki ezzel kapcsolatban: akkor kell kártérítést adni a fogvatartottaknak, ha a fogva tartás fizikai körülményei annyira rosszak, hogy az azokból eredő szenvedés és megaláztatás túlmutat a minden szabadságvesztésben szükségszerűen benne foglalt szenvedésen és megaláztatáson. A technikai részleteket Magyarországra bízta.

 

zsufoltsag2.jpg

Egészen extrém zsúfoltság is előfordul (forrás: 24.hu)

Az akciótervet ki is dolgozta a kormány, és alapvetően a börtönépítést írták bele. (lehetett volna erősíteni a házi őrizetet, lehetett volna másféle büntetési tételeket megerősíteni, de ők ezt választották). 2019 év végéig azonban a beígért 5 új börtönből, valamint 3000 férőhelyből nem lett szinte semmi. Másrészt kidolgozták a kártalanítás rendszerét is. A Fideszes törvénymódosítás után ha egy rab nem érzi megfelelően a körülményeket (és ezt bizonyítani is tudja), akkor kérvényezheti a börtönparancsnoktól az áthelyezést. Mivel ezt nem tudja teljesíteni a parancsnok (hiszen nem építették meg az új börtönöket), ezért jogosult lesz kártérítésre. A 2016-ban elfogadott törvénymódosítás (Figyelem! 2016-ban már 6 éve a Fidesz kormányzott!) azt mondja ki, hogy a „jogszabályban előírt élettér biztosításának hiánya és az ehhez esetlegesen kapcsolódó más, a kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmába ütköző elhelyezési körülmény, különösen az illemhely elkülönítésének a hiánya, a nem megfelelő szellőztetés, világítás, fűtés vagy rovarirtás (a továbbiakban együtt: alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények) által előidézett sérelem miatt. A kártalanítás minden egyes, az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények között eltöltött nap után jár. A kártalanítás megfizetésére az állam köteles.” Tehát ezt a Fidesz írta bele a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló törvénybe ( 10/A. § *  (1)). Azt is ők írták bele, hogy minden egyes nap után legalább 1200, és legfeljebb 1600 forint kártalanítás jár. Azt is ők írták bele, hogy az igény benyújtására a fogvatartott és annak jogi képviselője is jogosul, egy erre a célra rendszeresített nyomtatvány kitöltésével. No és persze azt is beleírták a Fideszesek, hogy ha maga a fogvatartott tartozik sérelemdíjjal a korábbi áldozatának (vagy annak hozzátartozóinak), illetve gyerektartási kötelezettsége van, akkor ezt a pénzt nem kaphatja meg, hanem a sérelemdíjra, illetve gyerektartásra jogosult kapja meg. Tehát az sem igaz, hogy az áldozat nem kap semmit, míg a fogvatartott pénzt kap.

És akkor a slusszpoén! Én arra is emlékszem, hogy ezt a szabályozást anno nagyon jónak tartotta a Fidesz a parlamenti vitában, és nem reagáltak arra az ellenzéki felvetésre, hogy az általuk bevezetni kívánt szabályozás a kártérítési kifizetések elszabadulásához vezethet, ha nem építenek gyorsan új férőhelyeket, vagy nem preferálják a házi őrizetet a kisebb súlyú ügyekben. Meg mernék esküdni, hogy a mai vitában felszólaló (és másokat hibáztató) Völner Pál a 2016-ban pont azokat a módosításokat védte bőszen, ami miatt most ez az egész kialakult. Nem hallgattak a problémákat akkor jelző ellenzéki kollégákra, de most ránk mutogatnak. Mert szerintük nekünk a börtöntöltelékek jogai fontosabbak az igazságérzetnél... meg hasonló marhaságokat mondanak. Tényleg egészen elképesztő ez a pofátlanság.

vollnerpal.jpeg

Völner Pál megvédte és megszavazta az új kártérítési szabályt 2016-ban, most pedig ellenzéki által támogatott és védelmezett börtönbizniszként beszél minderről (forrás: 444.hu)

Legyen tisztába vele mindenki, hogy ez az egész problémahalmaz nem a strasbourgi bíróság miatt van, nem az ellenzéki képviselők miatt van, nem a fogvatartottak miatt van, nem a fogvatartottak jogi képviselője miatt van, nem Soros miatt van. A börtönbüntetésre ítéltek száma a Fidesz új büntetéspolitikája miatt ugrott meg. Az automatikus kártalanítási szabályrendszert a Fidesz vezette be, az új börtönöket a Fidesz nem építette meg. Mert stadionokra voltak százmilliárdok, de néhány börtönre nem akard pár 10 milliárd.

Hát ezért alakult ki ez a helyzet. És most persze kommunikációs trükközéssel megpróbálják másra kenni a felelősséget. Ezért mondom azt, hogy a Fidesz nem kormányoz, hanem kommunikációs kampányokat folytat, aminek célja a hatalom megőrzése. Ennyi.

 

Most akkor kap vagy nem kap Budapest uniós forrásokat 2020 után?

Az utóbbi napokban vezető hír volt, hogy a kormány kizárná Budapestet (és a vidéki ellenzéki vezetésű nagyvárosokat) a következő tervezési ciklusból (2021-27). Érdemes ennek kapcsán áttekinteni, hogy mit érdemes tudni erről a kérdésről, mit lenne érdemes tenni területfejlesztési szempontból nézve, és mire számíthat Budapest és a megyeszékhelyek.

Kicsit messziről kell indítanom, hogy jól meg lehessen érteni a kérdést. Az uniós források egy igen jelentős része azt a célt szolgálja, hogy az ország fejlettsége és versenyképessége közelíteni tudjon az uniós átlaghoz, másrészt ezzel párhuzamosan az országon belüli területi egyenlőtlenségek is mérséklődjenek. Magyarul a fejlett és a kevésbé fejlett régiók közötti különbségek (pl. Közép-magyarországi régió vs. Dél-alföldi régió) csökkenjenek. Elméleti szempontból két megközelítése létezik ennek a területfejlesztésben:

1, Adjuk oda a támogatást a legkevésbé fejlett térségeknek, és akkor azok majd a támogatások révén felpörgő gazdasági növekedésük miatt szépen fokozatosan közelítenek a fejlett térségekhez.

2, Adjuk oda a forrásokat az egyébként is fejlett központoknak, és az ott felpörgő fejlődés majd kisugárzik a környezetükben található kevésbé fejlett térségekre.

Mind a két megoldás mellett és ellene is vannak érvek, vagyis ez alapvetően szakmai alapon nem eldönthető kérdés, inkább hitvita. Az viszont kétségtelen tény, hogy bármelyiket is választja egy ország, az csak akkor fog működni, ha van mögötte szakmai munka. Én magam azt gondolom erről, hogy célszerűbb a kevésbé fejlett térségekbe koncentrálni a forrásokat, de ez számos megoldandó problémát vet fel: nevezetesen ez területfejlesztési szempontból nézve sokkal nehezebb, több munkát és szakértelmet igénylő megoldás, hiszen hiába adok támogatásokat olyan térségeknek, ahol nincs olyan érdemi potenciál, amit az oda juttatott pénzzel ki lehet teljesíteni. Magyarul önmagában a pénz nem old meg semmit, ahhoz olyan szolgáltatásokat, olyan humánerőforrás fejlesztést kell társítani, ami segíteni fog feltárni a térségben még rejtve megbúvó lehetőségeket. Ez nagyon bonyolult és összetett szakmai munka, amit ha nem végzünk el, akkor az ablakon öntjük ki a pénzt (lásd a főterek felújítását, szökőkutak építését, templomok felújítást, amire bőven láttunk példát 2004 óta). Természetesen nem gondolom azt, hogy akkor a legfejlettebb centrumok akkor ne kapjanak semmit, de a források nagyobb részét biztosan nem oda kell koncentrálni. Mivel ezt a szakmai jellegű munkát a mindenkori magyar politika igyekezett megspórolni az utóbbi évtizedekben, ezért kialakult egy olyan gyakorlat, melynek a lényege a támogatások egyenletes szétterítése, hogy mindenki hozzájusson valamilyen forráshoz, mert a rövid távú politikai céloknak (lásd választási kampányokban használható színes-szagos kiadványok tömege az uniós támogatású fejlesztésekről) ez felel meg. Magyarul voltaképpen az előzőekben vázolt két lehetőség helyett inkább egy harmadikat választottak, és pótcselekvést végeztek a mindenkori magyar kormányok, nem pedig területfejlesztést. Az uniós csatlakozás után a magyar költségvetésből támogatott területfejlesztési célú fejlesztések ráadásul nagyon gyorsan eljelentéktelenedtek majd megszűntek, így maradtak az uniós támogatású projektek. 2004 óta én érdemben egy olyan példát tudok, amikor volt arra érdemi szándék és akarat (no meg persze szakmai háttér) ahhoz, hogy valamelyes kitörjünk ebből az ördögi körből, nevezetesen az LHH program kidolgozásakor. Ennek keretében kijelölték az ún. leghátrányosabb helyzetű kistérségek körét (azon legkevésbé fejlett kistérségeket jelentette ez a kör, ahol összességében maximum 1 millió ember, vagyis az ország lakosságának tizede él), és ide koncentráltak (ahogy ők nevezték dedikáltak) érdemi, összességében jóval 100 milliárd forint feletti forrásokat. Ez a magyar viszonyok között egy igen jelentős összeg volt akkoriban. Sajnos végül a kitűzött célok csak részben valósultak meg, amiben a polgármesterek egy részének opportunista hozzáállása (nevezetesen hogy mindenki kapjon valamit, ráadásul a nagyobb települések erősebb érdekérvényesítő képessége miatt főleg a nagyobb települések), másrészt a Fidesz minden korábbi kezdeményezést negligáló hozzáállása miatt (ami 2010 előtt indult az „gyurcsányista”, tehát rossz) is szerepet játszott. Mindenesetre a Bajnai nevéhez köthető LHH program után a területfejlesztés végképp kivesző „állatfajta” Magyarországon. Ehelyett kifejezetten arra koncentrált az Orbán kormány, hogy mindenhova jusson egy kis támogatást, oszt jó napot!

Fontos röviden áttekinteni azt is a probléma megértéséhez, hogy miként osztják az uniós támogatásokat. Az nem úgy történik, hogy egy nagy zsákban megkapjuk a pénzt, és az szabadon költhetjük. Nagyon leegyszerűsítve arról van szó, hogy az EU meghatároz bizonyos fejlesztési irányokat, az egyes tagállamok pedig maguk döntik el, hogy az adott ország esetében mire koncentrálnak, és hogy milyen ún. operatív programokban fogalmazzák meg a fejlesztési célkitűzéseiket. (Most arról nem is beszélve, hogy a pénz az állam utólag kapja meg az uniótól, de most ebbe nem menjünk bele). Magyarország a jelenlegi fejlesztési ciklusra (2014-20) az alábbi operatív programokat határozta meg a rendelkezésre álló mintegy 12 ezer milliárd forintnyi támogatás felhasználására:

 

 

A mi szempontunkból most a két kivastagított operatív program az érdekes, vagyis a TOP és a VEKOP. A VEKOP alapvetően Budapest és Pest megye fejlesztéséről szólt (kb. 450 millió euró), míg a TOP az ország összes többi területéről (kb. 3400 millió euró). Ez egyébként már önmagában visszalépés volt, mert az eggyel korábbi tervezési ciklusban (2007-13 között) még minden régiónak volt önálló operatív programja, ami legalább a látszat szintjén utalt arra, hogy cél a területfejlesztési szempontok érvényesítése. És akkor itt most ki kell térnünk még egy fontos részletre: az a helyzet, hogy az uniós támogatások egy jelentős része nem használható fel az ún. nem konvergencia régióban. Magyarul azokban a térségekben, ahol az uniós átlaghoz képest túl magas az egy főre jutó GDP (magyarul uniós viszonylatban is fejlett), oda nem lehet bizonyos forrásokat vinni. Ez nem vonatkozik minden uniós támogatásra, de azért a nagyobb részük kifejezetten csak olyan régióban használható fel, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el az unió átlagának a 75%-át. Magyarul a Közép-magyarországi régió (Budapest és Pest megye) ezekből eleve kiesik (persze vannak speciális kifutó támogatások, de ebbe most ne menjünk bele). Ezért sokszor felmerült már az is, hogy válasszuk szét Budapestet és Pest megyét, mert akkor legalább Pest megye hozzájuthatna az ilyen forrásokhoz, bár a pest megyei adatok is olyan mértékben javultak az utóbbi másfél évtizedben, hogy ennek is csak korlátozott lehetőségei lehetnek már csak 2021-27 között. Szakmai körökben ez a vita régóta folyik, és igazából mindkettő mellett és ellene is vannak racionális érvek. Magyarul alátámasztható a Közép-magyarországi régió egyben tartása, valamint Budapest és Pest megye szétválasztása is.

egyforejutogdpregiok.jpg

 

Harmadrészt pedig érdemes még tudni azt is, hogy volt több olyan uniós kezdeményezés is, melynek az volt a fő célja, hogy ne a nemzeti kormányok döntsenek kizárólag saját hatáskörben a támogatások elosztásáról, hanem abban kapjanak szerepet a helyi közösségek is. Ezt a célt szolgálta a LEADER, majd később a CLLD, de Magyarországon ezek szépen lassan elhaltak, vagy be sem indultak. A jószándékú megközelítése ennek az, hogy a kormány nem akarta megreszkírozni, hogy büntetést kapjon a helyi közösségek által nem szabályszerűen kezelt források felhasználása miatt. A rossz(abb) szándékú megközelítése pedig az, hogy a kormány maga akarta eldönteni a saját preferenciái szerint, hogy ki és mennyi pénzt kap.

Nagyon röviden és tömören ezek az előzmények, és akkor nézzük meg, hogy mi várható 2021-27 között, és mi ez a kirobbant vita. Először is tudni kell azt, hogy a most készülő költségvetési tervek szerint Magyarország várhatóan kevesebb pénzt fog kapni, 2021-27 között, mint a mostani 7 éves tervezési ciklusban. A viták és az alkudozások még folynak, de a jelenlegi állás szerint kb. negyedével kevesebb pénz áll majd rendelkezésre. Másrészt a magyar kormánynak már most prezentálnia kell azt, hogy nagyjából miként, milyen operatív programok keretében tervezi elkölteni a támogatásokat. Az ITM-ből most kikerült tervezet szerint nagyon leegyszerűsödne az operatív programok struktúrája, hiszen mindössze 3 OP lenne (konyhanyelvre lefordítva):

  • Versenyképes Gazdaság Operatív Program
  • Versenyképes Infrastruktúra Operatív Program
  • Megújuló Humán Erőforrás Operatív Program

Látható tehát, hogy a végképp eltűnne a területiség az operatív programok struktúrájában. Cserébe viszont az szerepel a munkaközi anyagban, hogy az egyes operatív programok célkitűzéseit integrálva kijelölnek majd területi célokat. Nevezetesen kijelölnének fejlesztendő régiókat, meghatároznák a legkevésbé fejlett és így támogatandó települések körét, kiemelten támogatnák a vidéki térségek kisvárosainak fejlesztését, meghatároznák a turisztikai és örökségvédelmi szempontból fejlesztendő térségek körét, valamint Budapest is megjelenne a területi célitűzések között. Magyarul tehát az operatív programok közül kerülne ki Budapest (és úgy általában a területi szemlélet). Ennek lehet az a veszélye, hogy mivel nem jelent érdemi kötöttséget a mindenkori kormány számára, ezért saját kénye-kedve szerint dönt a források területi szempontú csoportosításánál, magyarul akár teljesen önkényesen is kihagyhat és bevezet bárkit és bármit. Ráadásul a megismert munkaközi anyagban csak a kedvezményezett települések, valamint a turisztikai és örökségvédelmi területi lehatárolásra látunk előzetes térképet, a többi esetében semmiféle konkrétum nem szerepel. Az alábbi két térképet tartalmazza a Jávor Benedek által nyilvánosságra hozott anyag:

 javorbenceabrak.jpg

A kedvezményezett települések területi eloszlásáról azt tudom mondani, hogy igen nagy az átfedés a korábban kormányhatározatokban megnevezett leghátrányosabb helyzetű, illetve hátrányos helyzetű kistérségek településeivel, vagyis ezzel szerintem nincs gond. A turisztikai és örökségvédelmi célterületek lehatárolása sem újdonság (bár én ezeket mindig is önkényesnek éreztem). A többiről azonban nem tudunk semmit. Tehát nem arról van szó, hogy Budapest és az ellenzéki vezetésű megyeszékhelyek elve kimaradtak volna az anyagból, hanem inkább az a probléma, hogy az operatív programok struktúrájából tűnik el a területiség, ami ugyan az integrált megoldások között újra megjelenik, de az ötből mindössze két célkitűzés esetében látunk konkrétumokat, Budapestnél településnek a nevén kívül az égvilágon semmit. És bizony az elmúlt hónapok történései alapján elkezd mocorogni a kisördög, hogy a Fidesz talán majd most jól megbünteti a fővárost és az ellenzéki megyeszékhelyeket a források elosztásánál. A címben feltett kérdésre tehát azt a választ tudom adni, hogy nem tudjuk a választ. Márpedig ha nem tudunk konkrétan igent mondani, akkor az szerintem már baj. Azt meg csak halkan teszem hozzá, hogy ennek a tervezési folyamatnak teljes nyilvánosság mellett kellene végbemenni, az összes szerepelővel folytatott párbeszéd mellett.

Masszív cigányellenességbe fordult a Fidesz kommunikációja

Úgy látszik nem működik már elég hatékonyan a migránsellenes Fideszes kommunikáció, így keresni kezdték azt a társadalmi csoportot, aki ellene hatékonyabban lehet hergelni az embereket. Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy ennyire képesek csak a Fidesz kommunikációs gurui, azt meg különösen veszélyesnek tartom, hogy a cigányok kerültek a fókuszba. Ha ezen a trekken marad Orbán és a Fidesz, akkor sokkal nagyobb és mélyrehatóbb károkat fognak okozni, mint amit az elmúlt években a „migránsellenes” kampány okozott.

Mi történt? Nem is oly régen kezdte el Horváth László (aki valamiért csak „Horváth Laci”-ként nevezi magát a hivatalos Facebook oldalán) heves megyei Fideszes képviselő, aki a gyöngyöspatai iskolai szegregációs per kapcsán kezdett el valótlanságokat terjeszteni. Azt állította, hogy bele fog rokkanni a település, ha ki kell fizetnie a jogerős döntés miatt a szegregált iskolába kényszerített cigányoknak megítélt 100 millió forintot.

horvathgyongyospata2.jpg

Horváth "Laci" első bejegyzése a témában (Forrás: Horváth "Laci" Facebook oldala)

Ugye ebben nem volt igaz, hogy Gyöngyöspatának kell ezt kifizetni (hiszen a tankerület – és így az EMMI – egyetemleges felelősségét állapította meg a másodfokú bíróság), nem volt igaz, hogy a Kúria tárgyalta volna a felülvizsgálati kérelmet és ítéletet hozott volna (hiszen arra majd csak a tavasszal kerül sor leghamarabb), és nem mellesleg megtévesztette az embereket abból a szempontból is, amikor Gyöngyöspata 40 milliós éves bevételéről beszélt (hiszen Gyöngyöspata éves költségvetése 931 millió forint volt 2019-ben, a 40 millió forint csupán a költségvetés bevételi oldalának kis részért kitevő helyi adóbevétel volt). Ráadásul tudvalévő volt az is, hogy a felülvizsgálati kérelem miatt nem fogják kérni a jogerősen megítélt kártérítés kifizetését, nehogy a Kúria esetlegesen más irányú döntése után vissza kelljen fizetni a pénzt a helyi cigányoknak. És persze ezeket a hazugságokat és csúsztatásokat ellenőrzés  nélkül vette át a kormányzati propaganda.

Így indult tehát az ügy, és ekkor még azt gondolhatta az ember, hogy egy buta Fideszes képviselő buta akciójáról van szó. De tévedtünk. Orbán évindító sajtótájékoztatóján kiderült, hogy ez egy előkészített kommunikációs fogás lehetett, hiszen Orbán dobta be a kommunikációs atombombát: nem igazságos munka nélkül fizetni a cigányoknak, mert azért nem dolgoztak meg. Puff neki, az áldozat a hibás!

orbangyongyospata2.jpg

Orbán Viktor sajtótájékoztatójáról videó is készült a Facebookra (Forrás: a Fidesz Facebook oldala)

Ilyen alpári cigányozást még az egykori MIÉP vezetői is megirigyeltek volna. A helyzet ugyanis az, hogy Orbán állításával szemben a bíróság azt mondta ki, hogy szegregálták a cigány gyerekeket, és ezzel számszerűsíthető, forintosítható károkat okoztak nekik. A rosszabb körülmények között tanuló, egyes foglalkozásokból kizárt, alacsonyabb színvonalú oktatáshoz jutó gyerekek ugyanis ezzel egy életre hátrányba kerültek. Tehát mintegy 60 embernek ítéletek meg mintegy 100 millió forintot azért, mert egy életre megkárosították őket. Ez ugye fejenként jelképes összeg! Azt meg csak én teszem hozzá, hogy az iskolai szegregációról szóló kutatások szerint a szegregált oktatás az adott közösség minden tagjának károkat okoz, mert a nap végén mindenki rosszabbul fog járni, még a „védeni” kívánt társadalmi csoport tagjai is. Szóval a bíróság egyszerűen csak kimondta azt, amit a társadalomkutatók régóta mondanak: az iskolai szegregáció rossz! Egy felelős kormányfő ezután azon kezd el dolgozni, hogy miként lehet visszaszorítani az iskolai szegregációt, és hogy miként lehet mérsékelni az okozott károkat. Például elgondolkozna azon, hogy az iskolai szegregáció kialakulását jelző rendszer épít ki. Például elgondolkozik azon, hogy újraindítja az Országos Oktatási Integrációs Hálózatot és az Integrációs Pedagógiai Programot. Például átgondolja, hogy milyen mérhetetlen károkat okozott az iskolai szegregáció terén az egyházi iskolák működése a jelenlegi formában. Például elkezdik tanulmányozni a külföldi és hazai jó gyakorlatokat (van azért ilyen is, nem is kevés). Ehelyett Orbán az áldozatokat kezdi el hibáztatni, mert munka nélkül kapják a pénzt. Hát erre mondom azt, hogy ez egy végtelenül cinikus és alpári cigányozás. És az egész mögött egy hideg, számító kommunikációs megfontolás van: kell az ellenségkép a Fidesz kommunikációs paneljének működéséhez, márpedig a „migránsozás” láthatóan egyre kevésbé működik.

Miért fog ez nagy károkat okozni? Azért, mert itt egy olyan társadalmi csoport tagjairól beszélünk, akik évszázadok óta velünk élnek, minden nap találkozhatunk velük, ergo könnyen meg lehet őket találni, ha rá akarunk mutatni az összes problémák „felelőseire”. Az így felkorbácsolt indulatok is sokkal egyszerűbben és direktebben tudnak lecsapódni rajtuk, hiszen a „migránsokkal” szemben itt vannak az ország minden részén, nem pedig csak a televízióban mutogatott emberek. Ráadásul van még néhány olyan civil szervezet, akik az állam helyett érdemben próbálnak segíteni a cigányoknak, de most azok is célkeresztbe fognak kerülnek. Eddig is sorosozták őket, de most már „cigánysimogatók” is lesznek. Ne legyen igazam, de mindez az ilyen ún. jó gyakorlatok végleges felszámolódásához fog vezetni. És ezután végképp nem marad semmi és senki ebben az országban, ami és aki segítené a cigányokat. Marad a Farkas Flórián-féle zavarosban halászás, valamint a kijelölt baráti szervezetek áltevékenységének a támogatása. És mindennek nem csak a cigányok fogják meginni a levét, mert ez az egész magyar társadalmat mérgezi meg, ez mindenkinek rossz lesz, aki ebben az országban él. Ezt kellene felfogni Orbánnak, de láthatóan egyszerűbb a cigányozás. És persze lehet majd az „elemzők” részéről hivatkozni arra, hogy Orbán a jó politikus, mert ő érzi a magyar néplelket. Eh!? A társadalomban mélyen gyökerező cigányellenességre rájátszani, azt tudatosan szítani nem erény. Ez bűn!

Fenntartható módon kellene emelni a pedagógusok bérét!

Rétvári Bence (államtitkár, EMMI) bejelentése szerint jövőre 30%-kal megemelik a pedagógusok fizetését. Mondjuk az egyelőre nem világos, hogy ez naptári évben, vagy tanévben értendő, de hát kicsire nem adunk. Az mindenképpen örvendetes, hogy az EMMI vezetése végre felismerte, hogy tarthatatlan az, ami a pedagógusok bérével történt, s ezen változtatni kell. Magyarázzuk már évek óta, hogy a vetítési alap minimálbértől történt elszakítása óta elinflálódott a korábbi, eleve nem tökéletesen végrehajtott emelés hatása. Félő azonban, hogy a most tervezett emelés hatása is el fog tűnni néhány év alatt, hasonlóan a Meggyesi kormány, majd a második Orbán kormány által végrehajtott emeléshez. Ráadásul az egységesen végrehajtott emelés a pedagógus bérrendszer legnagyobb problémáit nem képes kezelni. Miért?

  1. Ha csak egy fix százalékos emelést hajtanak végre, és a részletszabályokon nem változtatnak, akkor az emelés villámgyorsan elinflálódik, mint ahogy történt ez a 2002-es közalkalmazotti bérrendezéssel, majd a 2013-as bérelemeléssel.
  2. A differenciálás nélkül végrehajtott emelés nem oldja meg a pályakezdők pályán tartásának problémáját sem, így a más most is vészesen elöregedett pedagógus pályán még kevesebb lesz a fiatal. A következő 15-20 évben pedagógusok tízezrei fognak nyugdíjba menni, és egyszerűen nem látszik a megoldás a pótlásukra.
  3. Hiába emelik meg most egy lépésben 30 %-kal a pedagógusok fizetését, ha a minimálbér és a szakmai bérminimum emelésével a jelenlegi helyzet gyorsan újra ki fog alakulni. A szakmai bérminimum ugyanis most gyakorlatilag azonos a pályakezdő tanárok bérével.
  4. A legalább 10 éve pályán lévők kollégák bére jelenleg 150-180.000 forinttal kevesebb, mint a hasonló korban lévő, nem pedagógus diplomával rendelkező kortársaiké.

A félreértések kedvéért célszerű tisztázni, hogy itt nem valamiféle kötelező feladatnak vett elégedetlenségről van szó. A Varkey Foundation a közelmúltban publikálta a Global Teacher Status Index 2018 című kiadványát, melyben egy 35 országban, köztük Magyarországon elvégzett kutatás eredményeit publikálták. A felmérés eredménye az, hogy Magyarországon a tanári pályán elérhető bér, valamint a pályán dogozók esetében elvárt minimális bér között óriási szakadék tátong.

 

https://www.portfolio.hu/img/upload/2018/12/fizetesek-fair-fizetesek-20181205.png

Forrás: Global Teacher Status Index 2018

A felmérés szerint másfélszer akkora fizetést gondolnának tisztességes bérnek a magyarok, mint amit most megkapnak a magyar pedagógusok. Magyarul nem érzik megbecsült hivatásnak, és ezért nem is nagyon ajánlanák a magyarok a gyerekeiknek, hogy a tanári pályát válasszák. És ezt az emberek pontosan érzékelik, hiszen a felmérésben részt vevő 35 ország közül az egy főre jutó GDP-t figyelembe véve a 33. legrosszabb fizetést kapják a magyar pedagógusok!

https://www.portfolio.hu/img/upload/2018/12/tanarok-fizetese-20181205.png

Forrás: Global Teacher Status Index 2018

Az előző problémákat figyelembe vége kicsit máshogy kellene megközelíteni a bérfeszültség rendezését. Az alábbiak megvalósítására lenne szükség:

  1. Az értékvesztés elkerülése érdekében a 30% bevezetésekor a pedagógusok bérét meghatározó vetítési alapot a mindenkori minimálbérhez kell kötni. Ezzel megakadályoznánk a béremelés hatásának elinflálódását, így megelőznénk ezt a ciklikusan visszatérő problémát.
  2. A tanárképzésből kikerülők számára a pályán tartáshoz nem elegendő a 30%-os emelés, nekik végzettségük fokától (főiskola/egyetem) és diplomájuk minőségétől függően minimum 30, maximum 60%-os emelés szükséges a jelenlegi kezdő (gyakornoki) bérhez képest. Amennyiben megszerzik a minősítést a ped.1-be, onnan kezdve az ő bérük is legyen a minimálbérhez kötve!
  3. Át kell alakítani a pedagógusminősítési rendszert! A jelenlegi eljárásnak ugyanis nincs köze a pedagógus szakmai tevékenység minőségéhez, sokkal inkább az adminisztrációs és önmenedzselési képességek meglétét „díjazza”. Sokkal nagyobb teret kell kapnia a „pedagógiai hozzáadott érték” vizsgálatának és elismerésének.
  4. Vissza kell állítani azt a rendszert, mely fixálja a pedagógusok kötelező óráinak számát, és azt viszonylag gyorsan le kell vinni 20-22 órára. Az ezt meghaladó munkavégzést (magyarul túlórát) minden esetben ki kell fizetni! Ezzel további plusz bérhez juthatnak a pedagógusok.
  5. Kiemelt jelentőségűnek tartom, hogy a nyári tanítási szünetben hagyjunk lehetőséget a pedagógusoknak a regenerálódásra. Ennek megfelelően ne kényszerítsük a pedagógusokat a nyári táborok szervezésére és lebonyolítására. Inkább a pedagógusok és családtagjaik számára tegyük lehetővé, hogy megfizethető áron tudjanak legalább 1 hétig nyaralni, pihenni. Ezért minden pedagógusnak plusz juttatásként biztosítanunk a nyaralási hozzájárulást. Nem pályázati formában, mint ahogy az most az Erzsébet-program keretében történik, hanem automatikusan.
süti beállítások módosítása