Magyarországon a politika úgy vonult ki a média területéről, hogy törvényileg szabályozott módon bent maradt. Ennek is a következménye, hogy 1998 óta soha nem volt olyan kilátástalan a helyzet a magyar közmédiában, mint ma. Az MTVA-ból eltűntek a professzionális hírszerkesztők, újságírók. Fiatal, gyakorlatlan riporternövendékek lepték el a Kunigunda utcai épület folyosóit, hogy a „megújult” M1 csatornán és a teljes közmédiában a kontraszelektált, de politikailag elkötelezett, jobboldali szerkesztők saját képükre formálják őket, megtanulják azokat a kormánypropaganda által előírt szófordulatokat, szerkesztési elveket, amely a kormányzat részéről elvárás. Talán emlékszik még mindenki Németh Balázs ámokfutására, amikor híreket magyarázott (akit beadványom nyomán a Médiatanácsnál el is marasztalták), vagy épp’ a híreket kreatívan kezelő (illetve az index.hu-val szemben elvesztett pere után kimondható: hírhamisító) Papp Dániel esetére. A televízió és a rádió hírműsoraiban 70-80 százalékos a kormányzati megszólalások aránya. Magyarországon a miniszterelnök az Magyar Rádió 180 perc c. műsorában két hetenként péntek reggel lehetőséget kap arra, hogy fél órán keresztül szóljon az ő népéhez. Szerencsére kritikus kérdés vagy más zavaró tényező nem fordul elő a műsorban. Az MTVA hírműsoraiban csak ritkán hallani ellenzéki véleményt. Ezt már nem csak az ellenzék mondja, de a Velencei Bizottság írásba is adta, de az NMHH jelentései is megerősítik. Mindezek okán én a továbbiakban inkább állami médiának nevezném ezt a romhalmazt, mert nem sok köze van a közszolgáltatáshoz. Mindezt erősítik azok a válaszok is, amiket az MTVA illetékes osztálya készít a közérdekű adatigénylések kapcsán. Ilyen arcátlan és pökhendi stílusban eddig Magyarországon közpénzből gazdálkodó szervezet kommunikációs osztálya nem mert szólni az állampolgárokhoz, civil szervezetekhez, újságírókhoz, pártokhoz. Mondjuk később felállt az MNB kommunikációs stábja, és éles verseny alakult ki közöttük.
Cserébe a lojalitásért az MTVA 80 milliárdnyi adóforintból gazdálkodhat. Csakhogy úgy tűnik, ez az összeg sem elég. De akkor mire megy el a pénz? 80 milliárd forint nagyon sok pénz! Ennek ellenére már tavaly nyáron is Orbán Viktornak kellett saját kezűleg rendelkeznie a Forma 1-es Magyar Nagydíj jogdíjairól. A kormány az általános kormányzati vésztartalék terhére adott 527 millió forintot a közvetítésével összefüggő jogdíjakra a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumon keresztül a Hungaroring Sport Zrt.-nek, mert az MTVA nem tudta kigazdálkodni éves költségvetésének fél százalékát! Az Együtt már akkor írásbeli kérdéssel fordult a miniszterelnökhöz, hogy vajon miként gazdálkodik az adófizetők pénzéből eltartott állami média, ha egy ilyen tétel kifizetéséhez a miniszterelnöknek kell sürgősen intézkednie?
Mindez persze nem volt elég, így tavaly télen egyértelművé vált, hogy az állami média átalakítja a csatornakínálatát. Ennek apropóján 2015 január 7-én közérdekű adatigényléssel fordultam Szabó László Zsolthoz, az MTVA akkori vezérigazgatójához. Arra voltam kíváncsi, vajon készítettek-e előzetes piaci elemzések arra vonatkozóan, hogy az új csatornákra egyáltalán van-e igény? A közmédia fenntartójának válasza így szólt: „A közmédia alapvető köztájékoztatási és egyéb nélkülözhetetlen közszolgálati feladatait elsődlegesen nem a bevétel maximalizálás érdekében vagy arra tekintettel fejti ki. Ennek okán a közszolgálati televíziózáshoz kapcsolódó piaci elemzések hasznavehetősége megkérdőjelezhető, illetve egy ilyen anyag jelentős fenntartásokkal lenne csak értelmezhető a közszolgálati médiaszolgáltatás tekintetében” Ezek szerint 80 milliárd közpénz elköltéséhez nem kellenek se nézettségi elemzések, se piaci elemzések. Oszt jó napot!
Februárban aztán arról szóltak a hírek, hogy az MTVA megvált 177 munkatársától, mert racionalizálni kívánta a költségeket (magyarul megszorításokat hajtott végre). Ennek ellenére új embereket vett fel az új műsorstruktúrára hivatkozva, akik „kiemelt multimédiás újságíró” státuszt kaptak, többek között Áder János köztársasági elnök fia is. A szakszervezetek szerint a munkáltatóval folytatott tárgyalásokon kiderült, hogy a 177 dolgozó leépítésével az MTVA – korábbi állítása ellenére – nem spórol, sőt, az új dolgozók felvételével kiadásai vélhetően tovább nőttek. Szintén a tél folyamán az Átlátszó.hu számolt be arról, hogy mennyire jól kifizetődő blogolni a közmédia által indított öt tematikus blogján. A nyilvánosságra hozott szerződések szerint Lánczi Tamás (Századvég) például havi bruttó 380 ezer forintot kap, mint bloggazda, ezen felül pedig a posztokért - nem pontosított összegű - egyedi díjazásban részesül. Prőhle Gergely helyettes államtitkár és Szita Károly polgármester egyaránt bruttó 250 ezer forintot kap fixen azért, mert összefogja saját blogját, de mindketten plusz pénzt vehetnek fel, ha posztokat is írnak. Cser-Palkovics András székesfehérvári, Páva Zsolt pécsi és Kriza Ákos miskolci fideszes polgármester is kapnak honoráriumot, de azt, hogy ők pontosan mennyit kapnak, nem közölte az MTVA, csak annyi derült ki, hogy egyedi elbírálás alapján járó fizetést vehetnek fel. A korrektség kedvéért azért meg kell említeni, hogy van egy ember, aki ingyen végzi a munkát: Schmidt Mária a Terror Háza Múzeum igazgatója.
80 milliárd nagyon sok pénz! Az MTVA mint oly sokszor, most ismét bajban van! Információink szerint az M1 átszervezése és az M4 elindítása annyira megterhelte az MTVA büdzséjét, hogy a közmédia finanszírozási gondokkal küzd. A folyosói pletykák szerint Szabó László Zsolt lemondása is ennek volt a következménye. A történet hátteréhez tartozik, hogy az MTVA 2012-ben 63 milliárd forint értékű hitelt vett fel négy banktól, hogy megvehesse a Kunigunda utcai székházat, és kiválthassa korábbi hiteleit. A törlesztést tavaly októberben kellett megkezdeniük, de erre nem nagyon van pénzük. A forráskeresés közben merülhetett fel logikusan a legegyszerűbb megoldás: el kell passzolni pár ingatlant. A székházak és a közmédia tulajdonában lévő épületek eladásának, értékesítésének gondolata az összes eddigi kormány fantáziáját megmozgatta. Vaszily Miklós megbízott vezérigazgató most szeretné, ha hitelei kiváltására az államkincstár átvenné több tízmilliárdos ingatlanvagyona egy részét. Több mint negyven ingatlanról beszélünk. Van azonban egy kis gond: a Mttv.137./A. § (3)-(4) bekezdése szerint ugyanis (3) a rábízott vagyon [ti. az az állami vagyonrész, amelynek tekintetében az MTVA tulajdonosi jogokat gyakorol] elsődleges rendeltetése a közszolgálati médiaszolgáltatás és a hírügynökségi szolgáltatás, mint közfeladat ellátásának elősegítése. (4) A vagyongazdálkodás elsődleges célja a vagyon hatékony működtetése, állagának védelme, értékének megőrzése, illetve gyarapítása a (3) bekezdésben meghatározott közfeladat ellátásának biztosítása érdekében. Lefordítva: a rábízott vagyonnak nem az a célja, hogy a közmédia működését finanszírozni lehessen az eladogatásával (bár egyébként a jogszabály lehetővé teszi különösen a más állami szervnek történő akadálytalan tulajdonátadást – külső szereplőnek ez jóval nehezebb lenne). A szolgáltatónak a rábízott vagyon hasznosításával közszolgálati tartalmat kellene előállítania. Különösen botrányos az, hogy mindez úgy merült fel, hogy a még egyébként arcátlanul magas 80 milliárd forintos büdzsé sem elég a működés fedezésére, és ezért olyan ikonikus épületeknek lehet új tulajdonosa, mint a Bródy Sándor utcai székház, vagy a Nap-hegyen álló MTI-központ.
80 milliárd nagyon sok pénz! Ezért is érthetetlen vagy inkább érthető, hogy ez év júniusában az Országgyűlés költségvetési bizottságában a kormánytöbbség támogatta azt a módosítót, ami két területen is kivette a közbeszerzési törvény hatálya alól a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapot. A közmédiát üzemeltető MTVA-nak így nem kell közbeszereztetni sem a műsorokat, sem a műsorok előállításához szükséges eszközöket. Csak hogy a bőségszaru nem feneketlen, és ezt a Fidesz-KDNP kormánynak, valamint az MTVA-nak is tudnia kell. Mert a bőségszarut a magyar adófizetők nehezen megkeresett pénze tölti meg. Sajnos azonban az állami média mindig is a kormány, a politika eszköze marad, amíg nem változik meg a finanszírozás struktúrája, és nem alkotunk új médiatörvényt. Amíg ez nem lesz, addig az MTVA is csak Habony művek marad. Amíg nem válik ketté az állam és média, amíg az állami televízió és rádió a mindenkori kormányzati erők strukturálisan kiszolgáltatott szócsövei, addig nem létezik szólásszabadság ezen intézményekben. Ez persze vonatkozik a gazdálkodására és a tartalom előállításra is. Na de a gazdálkodásról majd a következő bejegyzésben, mert van néhány érdekesség a külsős cégek megbízási szerződéseinél is.