„Az emberiség megszokta a szegénységet s nem is tud másként; erőteljes egyéniségek aztán időnként megmagyarázzák neki, hogy időszerűen milyen célból szegény, s ezt legtöbbször hálásan el is hiszi; de ez aztán miden. Bölcselmi szempontból teljesen közönyös, hogy az emberek egy új termelési rend kialakításának reményében viselik-e a szegénység szenvedéseit, vagy egyszerűen azért, hogy egy bank vagy iparvállalat nagyobb osztalékot fizessen, vagy vallási parancsra, vagy valamilyen romantikus és ködös jelszó szolgálatában, mint szabadság vagy gyarmatosítás, vagy gyufatröszt”

(Márai Sándor: A szegények iskolája)

Orbán Viktor a Fideszesek szerint nagyívű, sőt egyenesen történelmi bejelentéseket tette a családtámogatási rendszer átalakítása kapcsán. A bejelentett hét pont azonban nem tekinthető sem jelentősnek, sem történelminek, sem érdeminek. Az intézkedések ugyanis nem jól célzottak, nem hatékonyak, így azoknak érdemi hatással sem lesz a születésszámra. Az egész intézkedéscsomag sokkal inkább csak kommunikációs trükk.

Először is érdemes egy kis demográfiai ismertetéssel kezdeni, mert sok embernek van zavar a fejében. Alapvetően négy tényező befolyásolja azt, hogy egy adott országban miként alakul a népesség száma: a születések, a halálozások, a bevándorlás és a kivándorlás. Amikor egy ország demográfiai folyamatait vizsgáljuk, akkor mindig ezt a négy tényezőt vizsgáljuk, jellemzően népességszámhoz viszonyítva a születések, halálozások, bevándorlók és kivándorlók számát. Ezeket a tényezőket figyelembe véve adható meg az, hogy ez adott területen miként alakul a tényleges népességszám. Magyarországon ennek az értéke már az 1980-as évek eleje óta negatív. Persze mindez nem volt előzmények nélküli, hiszen már az 1960-as években 2,1 alá csökkent a teljes termékenységi arányszám értéke (a teljes termékenységi arányszám azt mutatja, hogy egy nő hány gyereket szülne élete során az adott évre jellemző születési gyakoriság mellett). Az akkori politikai vezetés is igyekezett beleavatkozni ebbe, érzékelve a problémát. Egyrészt a születések számát akarta ösztönözni a több hullámban bevezetett családtámogatási intézkedésekkel (lásd OTP gyerekek), de csak azt érte el, hogy az egyébként is tervezett 2-3 gyereket gyorsan bevállalták a családok, mert ugye senki sem bízik abban, hogy a nagyvonalú támogatások sokáig érvényben lesznek.

Lakótelep építés az 1970-es években. Ekkor úgy változtatták meg a lakáskiutalás rendjét, hogy a nagyobb, de szegényebb családok jussanak lakáshoz. Ezen kívül a kedvezményes kölcsön bevezetése segítette a szegényebb családokat

.

Ennek eredményeként 1975-ben az élveszületések száma felugrott 194 ezerre, majd ezt követően hirtelen beszakadt, és 1985-ben már csak 130 ezer gyerek született. De ezt követően sem javult a helyzet, így tendenciáját tekintve egy folyamatos csökkenéssel értük el a mai 90 ezer körüli éves élveszületési számot. Magyarul a nagy összegű és nagy értékű támogatások ellenére sem sikerült tartós születésszám emelkedést elérni, sőt a későbbiekben csak folyamatos nyomáskényszert helyezett az államra a szinte évről-évre hullámzó számú gyerekek ellátásának a megszervezése. Ennek volt a következmények, hogy pl. az én gyerekkoromban nem volt elég hely az iskolákban (hiszen sok gyerek került be hirtelen az iskolákába, így teljesen „normálisak” voltak a 35 fős osztálylétszámok), míg pár évvel később meg mindenhol üresen álltak az időközben rohammunkában felhúzott osztálytermek, mert akkor meg drasztikusan lecsökkent a gyerekszám (és „normálisak” voltak a 25 fős osztálylétszámok). Az ilyen példák miatt szokták azt mondani a demográfusok, hogy az élveszületések számának hullámzását okozó intézkedések biztosan nem jók. Olyan módon érdemes ösztönözni a gyerekvállalást, amelyek tartósan, és folyamatosan biztosítják a gyerekvállalási kedv növekedését. Ezek pedig miden bizonnyal nem a kampányszerűen megígért támogatások folyósításában merülnek ki. Főleg nem olyan támogatások folyósításában, melyek csak a társadalom egy kisebb részért érintik, ráadásul kifejezetten nem a támogatásra rászorulókat. Mert a kormány által bejelentett intézkedések csak egy nagyon szűk kör privilégiumává teszi a gyerekvállalást ösztönző támogatásokat. Azok a családok, ahol tényleg fontos lenne az gyerekek fejlődése és életminősége szempontjából a támogatás, semmit sem fognak látni ezekből a támogatásokból. Egyszerűen meg kellene célozni ezt a tényleg rászoruló társadalmi csoportot, de erről majd később.

A másik fontos tényező, a halálozások számának alakulása. Például az előbb már általam vizsgált időszakban katasztrofális mértékben növekedett: 1975-ben 131 ezer, 1984-ben 147 ezer ember halt meg az országban. Ennek a következménye, hogy a születéskor várható élettartam nálunk nagyon alacsony volt akkor is, és nagyon alacsony most is nemzetközi viszonylatban. Egészen elképesztő módon a rendszerváltozás időszakában alacsonyabb volt a férfiak születéskor várható élettartama, mint az 1960-as években.

Születési és halálozási arányszámok változása Magyarországon, (1950-2010)

Magyarul nagyon kevés gyerek születik, de cserébe gyorsan meghalunk meg. Főleg a férfiak. Az első és legfontosabb az lenne, hogy a megszületettek esetében kellene gyorsan és intenzíven növelni a születéskor várható élettartamot, vagyis minél tovább életben tartani azokat, akik legalább megszülettek. Ha ezt megtennénk, akkor ezzel már jelentősen mérsékelni tudnánk a népességfogyás ütemét. Egyszerűen jobb egészségügyi ellátásra, hatékonyabb prevencióra van szükség. Ezért elképesztően káros, hogy százszámra hiányoznak a háziorvosok, hogy egyre-másra zárnak be komplett kórházi osztályok, hogy lassan akkor kap csak rendes orvosi ellátást valaki, ha szerencséje van, vagy ha fizet érte egy magánkórházban.

Egy állami és egy magánkórház (Fotó: index)

Végül pedig ott van a vándorlási mérleg, ami 2004 után folyamatosan váltott át negatívba. Ma már mintegy fél millió magyar állampolgár él külföldön (elsősorban más EU tagállamban), és bizony az ott született és/vagy felnevelkedett gyerek egy jelentős része soha nem fog már hazajönni. Ezek a gyerek (akik egyébként jórészt szerepelnek a magyar születési statisztikákban, hiszen a szülei magyarok, és többnyire az állandó lakcímük is megvan) nagyon fognak hiányozni a következő évtizedekben. Manapság minden hatodik magyar állampolgárságú gyerek külföldön születik. Nagyon fog hiányozni az általuk befizetett adó akkor, amikor például az én korosztályom elkezd nyugdíjba menni. Mert a Fidesz teljesen értelmetlen módon szétverte a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszert, és visszatértünk a tisztán felosztó-kirovó rendszerhez. Vagyis nem gyűjtögetik a pénzt a számlájukon az emberek nyugdíjas korukra, hanem az adott pillanatban dolgozó munkavállalók (és a munkáltatóik) által befizetett pénzt osztják szét az adott pillanatban nyugdíjban lévők között. Márpedig ha csökken az adófizetők száma, és drasztikusan nő a nyugdíjasok száma, akkor a felosztó-kirovó rendszer csak jóval alacsonyabb nyugdíjak kifizetését teszi csak lehetővé. Ma ha nyugdíjba megy valaki, akkor átlagosan az utolsó havi fizetésének több mint 80%-a lesz az nyugdíjának összege, míg nekem nagyjából 30-40 százalékot jósolnak!

És akkor most nézzük meg, hogy miért kellene csinálnia, egy előre gondolkodó, a valóságban is kormányzó és nem politikai kommunikációt kormánynak:

• Olyan módon kellene ösztönözni a gyerekvállalást, hogy az tartósan fennmaradó hatást fejtsen ki. Ezért nem extrém mértékű, de csak kevesek által igényelhető támogatást kell ígérgetni (mert ezek tényleg csak az egyébként is tervezett gyerekek születését hozza időben előre), hanem a rászorulókat jobban célzó, a társadalom szélesebb rétegeit érintő, a többség által elérhető módon kell bevezetni. Ha autóra ígérnek milliókat, akkor senki nem fogja azt elhinni, hogy 10 év múlva is lesz majd ilyen osztogatás. Ha tízmilliókat ígérnek hitelre meg vissza nem térítendő támogatásra, akkor senki nem fogja elhinni, hogy ez így lesz 10 év múlva is. Ezért kell markánsan emelni a családi pótlékot, hiszen annak a fennmaradásában joggal bízhat az ember.
• Nagyon fontos az ilyen támogatásoknál, hogy azoknak próbáljunk segíteni, akik rászorultak Mert nem a társadalom egy kisebb részének extra fogyasztást kell finanszírozni állami forrásból, hanem mindenki számára biztostani kell egy elfogadható, normális életszínvonalat. Ezért kell például a nem megfelelő lakáskörülmények között élők lakhatásának támogatására fordítani az állami forrásokat a felső középosztály lakásvásárlásának megfinanszírozása helyett. Ezért kell például inkább lakásfelújításra, illetve lakásbővítésre támogatást adni, valamint bérlakásokat építeni.
• Másrészt érdemes lenne végre elgondolkozni azon, hogy mit csinálnak jól azon országokban, melyek velünk nagyjából hasonló fejlettségi szinten vannak, de mégis sokkal jobbak a teljes termékenységi arányszám mutatói. A konkrét példák tanulmányozása során könnyen le lehetne vonni a tanulságot, miszerint a munkaerőpiac felől közelítve lehet a leginkább segíteni a gyerekvállalást. Minden nemzetközi példa azt mutatja, hogy ott lehet javítani a mutatószámokat, ahol a szülés után a nők viszonylag gyorsan vissza tudnak menni a munkaerőpiacra részmunkaidőben foglalkoztatva. A gyes 3. éve alatt például lehente ingyenes munkaerőpiaci reintegrációs szolgáltatásokat biztosítani a még otthon lévő szülőnek, így segíthetnék a visszailleszkedését. Nem mellesleg pedig kellene egy jó ellátórendszer a csecsemők és kisgyerekek napközbeni ellátására (bölcsőde és óvoda kapacitás növelése), és mondjuk ingyenessé kellene tenni a bölcsődei ellátást. Vagy épp’ adókedvezményekkel támogatni kell a családi napközik elterjedését, vagy az au pairek alkalmazását. Nem mellesleg pedig el kellene tényleg gondolkozni az apahónapok bevezetésén, amit az Együtt már évekkel ezelőtt is mondott.
• Végül pedig egyszerűen elengedhetetlen, hogy gyorsan és markánsan javítsunk az elkeserítő értéket mutató mortalitási mutatószámainkon. El kell érnünk, hogy aki egyszer már megszületett, az annyi ideig élhessen, mint a fejlett országokban szokás. A mostani egészségügyi ellátás kritikán aluli, és ezt mindenki láthatja, tapasztalhatja. Még egy Fidesz szimpatizáns is elismerheti ezt, ha egy kicsit leveszi a szemellenzőt, és szétnéz a saját rokoni és ismerettségi körében. Bőven találkozhat elrettentő példákkal a mai Magyarország egészségügyi ellátórendszeréről.

Mindezt csak azért írtam le, mert a Fideszesek előszeretettel hangoztatják, hogy ellenzéki oldalon nincs se elképzelés, se ötlet, meg hogy köpni-nyelni sem tudnak a fantasztikus csomag bejelentése után. Jelentem van ötlet, van elképzelés. Meg van bátorság is ahhoz, hogy a most bejelentett intézkedéseknek nem igazán lesznek pozitív hatásai a demográfiai folyamatokra.