Tegnap este volt Soroksáron az Önkormányzat által szervezett 48-as ünnepi megemlékezés. Eddig mindig örömmel vettem részt a soroksári programokon, mert mindenki képes volt félretenni a pártpolitikai kommunikációs paneleket, és tényleg normális módon ünnepeltünk. Közösen. Jó hangulatban. Itt nem volt szokás a Csepelen Németh Szilárd által meghonosított gyalázkodás és mocskolódás. Ezt rúgta fel ma Orbán Gyöngyi, a Fidesz soroksári alpolgármestere. Az ünnepi beszédében ugyanis hosszú perceken keresztül migránsozott. Azt még megértettem volna, ha egy fél mondatban megemlíti az menekülteket, mert gondolom nehéz lehet kitérni a Fidesz központilag kiadott utasításai előtt. Ismert az ukáz: migránsozni kell, oszt jó napot! Az viszont gyomorforgató volt, ahogy ezt teljesen abszurd módon túltolta, akárcsak Balog Zoltán azt a bizonyos biciklit. Csak sorolta és sorolta a Fidesz idegengyűlölő kommunikációs paneljeit. Hosszasan értekezett arról, hogy az általa bevándorlónak nevezett emberek miként veszélyeztetik az országot. Nem is a tartalommal akarok most vitatkozni – azt már megtettem elégszer –, legfeljebb a kulturált ünneplés eddig mindenki által betartott szabályaira hívnám fel az alpolgármester asszony figyelmét. Ráadásul illene ismerni Soroksár történelmét is. Tudvalévő ugyanis, hogy a mai Soroksárt sváb betelepülők alapították a 18. században. Soroksár nekik és leszármazottaiknak köszönheti a létét, a kultúráját, a hagyományait, a szokásait. Mindezt ráadásul féltve őrzik a mai napig. Annak ellenére, hogy sajnos több ezer soroksári svábot telepítettek ki a második világháború után. Tegnap este ezekbe a svábokba rúgott bele egy jó nagyon Orbán Gyöngyi. Ezen kívül pedig egyszerűen meggyalázta a 48-as hősök emlékét. Ezek az emberek a szabadságért, a függetlenségért szálltak szembe az osztrák és orosz sereggel. Az akkori magyar katonák között is bizony igen nagy számban voltak jelen nem magyarok. Olyan katonákról beszélünk, akik vagy Európa más országaiból siettek gyorsan a segítségünkre, vagy közvetlen felmenőik jöttek bevándorlóként az országba. Olyan tábornokokról szoktunk megemlékezni például, mint Bem József, Damjanich János, Leiningen-Westerburg Károly, Knézich Károly. Sokuk még magyarul sem tudott, de bátran harcoltak Magyarországért. Értünk. Értem. Én erre akarok emlékezni március 15-én, és nem otromba migránsozással akarok megemlékezni ezekről a hősökről. Ezért döntöttem úgy pár perc után, hogy nem hallgatom az első sorból Orbán Gyöngyi beszédét elfogadhatatlan tartalmú és stílusú beszédét, hanem inkább hátrébb húzódok a nézők közé. Az én nevemet és arcomat ne mossa össze senki ezzel a gyalázattal. Orbán Gyöngyi meg számoljon el a lelkiismeretével belátása szerint. Mindenesetre helyette is kérem a 48-as hősök, meg a soroksári svábok bocsánatát ezért a gyalázatért.
