szaboszabolcs

Milyen gazdaságélénkítő forrásokhoz lehet hozzájutni?

2020. május 26. - szabolcsblog

Az utóbbi napokban többen kerestek az ügyben, hogy milyen állami forrásokhoz juthatnak a vállalkozások, hiszen a hirdetésekben ott szerepel a kamatmentes hitel ígérete, de a bankoknál ezt nem érik el. A már korábban is rendelkezésre álló, valamint az új támogatási formákról összeszedtem a legfontosabb tudnivalókat, de előzetesen érdemes tudni, hogy a rendelkezésre álló támogatások nagyobb része vagy tőkeprogram (amikor a tulajdonosi jogok egy részét át kell adni), vagy hitelhez kapcsolódó kezességvállalás (ami tehát nem hitel, és ráadásul ennek is díja van). A kisebb része konkrétan hitelprogram, de többségében az is kamatfizetési kötelezettséggel. Az egyetlen kamatmentes hitel csak akkor vehető igénybe, ha az technológiai fejlesztéssel jár. Ezen kívül ott van még az állami bértámogatás, de az csak 3 hónapra igényelhető, és saját forrást igényel. Szóval kicsit bonyolult, de igyekeztem összeszedni a részleteket. Az első ránézésre is látszik, hogy igazából ez nem a mikro- és kisvállalkozások megmentéséről szól.

Bértámogatás:

A kormányhivatalon keresztül lehet igényelni állami bértámogatást. A jelenlegi rendszerben bármelyik magyarországi székhellyel és adószámmal rendelkező cég igényelhet ezt, az állam pedig 3 hónapig, a 2 és 6 óra közötti előzetesen már lecsökkentett munkaidőben dolgozó munkavállalók nettó bérének 70 %-át fizeti ki közvetlenül a munkavállalónak, a munkáltató ezen időszak + 1 hónap alatt nem küldheti el a dolgozókat (és a fennmaradó 30 %-ot + a járulékokat is a munkáltató fizeti). A cég székhelye szerint illetékes kormányhivatalhoz kell a kérelmet beküldeni elektronikusan, minden egyes munkavállalóra külön kitöltve, illetve tartozik még a kérelemhez egy nyilatkozat, hogy a munkavállalónak nincs olyan hozzátartozója, aki a támogatással kapcsolatos döntési folyamatban részt vesz, illetve egy személyes adatok kezeléséről szóló nyilatkozat is szükséges. Mindhárom nyomtatvány hozzáférhető a munka.hu oldalon, a sikeres pályázók esetében a munkavállaló is készít és csatol egy rövid nyilatkozatot, amelyben leírja, miért kéri a támogatást (itt fizet adót, a továbbiakban is itt vannak tervei, stb.). A kormányhivatal 8 munkanapon belül dönt, egyszer van hiánypótlási lehetőség.

 kormanyhivatal.jpg

Hitelek:

a, az MFB Krízis Hitelt mikro- és kisvállalkozások kérhetik, többek között általános beruházási célokra, forgóeszközre, likvidítás finanszírozásra. 1-150 millió forint közötti összeg igényelhető 2,5 százalékos kamatra, és csak pénzügyi közvetítőn keresztül igényelhető. A közvetítők listája: ArteusCredit Zártkörűen Működő Részvénytársaság, Arthur Bergmann Hungary Pénzügyi Zártkörűen Működő Részvénytársaság, ÁHPV Faktoring és Pénzügyi Szolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság, BaranyaCredit Pénzügyi Zártkörűen Működő Részvénytársaság, BG Finance Zártkörűen Működő Részvénytársaság, CARION Finanszírozási Centrum Zártkörűen Működő Részvénytársaság, Central Finance Zártkörűen Működő Részvénytársaság, CITY-FAKTOR Pénzügyi Szolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság, Corrigia Pénzügyi Szolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság, DEBT-INVEST Pénzügyi Szolgáltató és Befektetési Zártkörű Részvénytársaság, Első Hitelkapu Pénzügyi Zártkörűen Működő Részvénytársaság, EPZ Emerald Pénzügyi Zártkörűen Működő Részvénytársaság, EUROTRADE CAPITAL Pénzügyi Szolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság, Financial Development Pénzügyi Zártkörűen Működő Részvénytársaság, Green Credit Finance Zártkörűen Működő Részvénytársaság, Hitelpont Pénzügyi Szolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság, InHold Pénzügyi Zártkörűen Működő Részvénytársaság, Magyar-Mikrohitelező Központ Pénzügyi Szolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság, MGV Magyar Gazdaság- és Vállalkozásfejlesztő Zártkörűen Működő Részvénytársaság, Pannon 2005 Faktor és Hitel Zártkörűen Működő Részvénytársaság, Pannon Finance Pénzügyi Szolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság, PannonHitel Pénzügyi Zártkörűen Működő Részvénytársaság

b, Az MFB Versenyképességi Hitelprogramban közepes- és nagyvállalkozások vehetnek részt, a pénzt pedig beruházásra, forgóeszköz finanszírozására, hitelkiváltásra és akvizícióra, azaz részesedés vásárlás finanszírozására is fordíthatják. Piaci kamatozású hitel, részben állami kezességvállalással (melynek szintén van költsége). Ez az MFB-nél és hitelintézetnél is igénylehető. Jelenleg a Budapest Bank az egyetlen, ami csatlakozott a programhoz.

c, A KKV Technológiai Hitelprogramot mikro-, kis- és közepes vállalkozások igényelhetik, és eszközbeszerzésre, korszerű termék- és szolgáltatásfejlesztési képesség megteremtésére, bővítés támogatására fordíthatják. Tehát ez kifejezetten technológiai fejlesztésre vehető igénybe. A hitel összege 1-150 millió forint között lehet, kell hozzá saját forrás is, de 25 millió forintig kezdő vállalkozások is igénybe vehetik. Ez az egy, ami kamatmentes változat.

 

bank.jpg

 

Tőkejuttatás:

A hiteleken túl tőkéhez is hozzá lehet jutni a Hiventuresen keresztül. Akinek cége van, az pontosan tudja, hogy ez nem hitel, így elsőbbségi tulajdonosi jogokat kell átadni a tőkét biztosító cégnek. Ennek részletei már nagyon bonyolultak, így akit ez érdekel, az megtalálja a Hiventures honlapján. Alapvetően a következő programok vannak:

a, A KKV Mentő Tőkeprogram Alacsony fedezetű KKV-knak áll rendelkezése, és tartozások rendezésére, következő hónapok negatív működési cash-flow-jának fedezésére, fennálló esedékes hitel- és kamattartozás törlesztésére használható.

b, A Startup Mentő Tőkeprogramban Fedezettel nem rendelkező innovatív cégek, már a kockázati tőkealapok portfoliójában lévő startup vállalkozások gyors finanszírozása oldható meg

c, a Krízis Tőkeprogram I. KKV-k és/vagy nagyvállalatok részére lett kialakítva, célja a reorganizáció és restruktúrálás elősegítése, vállalat- és ingatlanfelvásárlás finanszírozása, beruházás vagy fejlesztés.

d, a Krízis Tőkeprogram II. KKV-k és/vagy nagyvállalatok részére lett kialakítva, mégpedig olyan olyan beruházások, valamint vállalat- és ingatlanfelvásárlások finanszírozására, amely nem, vagy nem teljes mértékben oldható meg hitelből

hiventures.jpg

Garancia:

Harmadik csomagként pedig állami garanciavállalást lehet igényelni. Az állami kezességvállalásnak díja van, ami éves szinten nagyjából a 0,25-2% közötti sávban mozog. A feltételrendszer igen bonyolult, a részleteivel kapcsolatosan érdemes felkeresni a Garantiqa honlapját.

a, a Krízis Garanciaprogram KKV-k és nagyvállalatok részére nyújt garanciát, ami folyószámlahitelekhez, forgóeszköz- és beruházási hitelekhez nyújt kezességet.

b, az MFB Vis Maior Garanciaprogram a KKV-k és nagyvállalatok részére, nyújt 1 milliárd forinttól kezességet.

logo-garantiqa-hitelgarancia-zrt.jpg

Osztatlan közös tulajdonú földje, zárkerti ingatlana van? Akkor most figyeljen, mert törvénymódosítás készül!

Az osztatlan közös tulajdonú földek sok problémát okoznak Magyarországon. Problémát okoz a mezőgazdaságilag hasznosított termőföldeken (hiszen sokszor nem lehet elérni a tulajdonosok egy részét, akivel haszonbérleti szerződést lehetne kötni), valamint a zártkerti ingatlanok esetében is. Ez utóbbiak esetében sokszor azért nem történt meg a törvényes határidőig (2017. december 31-ig) az átminősítés, mert a tulajdonosok egy része nem volt elérhető, így nem tudott nyilatkozni. Az osztatlan tulajdonú földek problémáinak kezelése tehát egyrészt a mezőgazdasági termelés szempontjából is fontos, másrészt a zártkerti ingatlanokban élők életének megkönnyítése miatt is. A tulajdonosok egy részének elérhetetlensége miatt ugyanis ma nehézkes még az érintett földek adás-vétele is, illetve sok olyan gazdálkodó van, aki bérlőként kihasználja a rendezetlen helyzetet (vagyis a tulajdonosok egy részének elérhetetlenségét, vagy egyszerű érdektelenségét).

osztatlan1.jpg

Jelen módosítás az erdő- és mezőgazdasági hasznosítású földekre, valamint a tanyákra terjed ki. A törvény erejénél fogva megosztással megszűnne az osztatlan közös tulajdon, és mindenki automatikusan be lenne jelentve tulajdonsoként a saját nevére kialakított ingatlanon. Egy egyszerűsített eljárással oldanák ez meg, vagyis a telekalakítási szabályokat esetükben nem kell alkalmazni (ez elég bonyolult eljárás egyébként, hiszen földmérőt kell fogadni, nyilatkoznia kell az illetékes jegyzőnek, hogy nem ellenzi, be kell nyújtani egy kérvényt a földhivatalhoz, majd azt hosszú hónapok után bírálják el, emelkedik jogerőre, és jegyzik be a telekkönyvbe, ráadásul mindez sok pénzbe is kerül). Magát a megosztást bármelyik tulajdonos kezdeményezheti, bár néhány kivételes esetben el kell majd utasítani a kérelmet (széljegyzet van a tulajdoni lapon, tulajdonátruházás van folyamatban stb.). Az eljárás díja: 15000 forint.

A megosztás kezdeményezőjének írásban tájékoztatni kell a többi tulajdonostársat, de ha azok elérhetetlenek, akkor ez mellőzhető. Ez a nagy újdonság ebben a törvényben, mert korábban az elérhetetlen tulajdonostársak miatt szinte semmit sem lehetett elintézni. További újítás, hogy ha valakinek a születési ideje óta eltelt 120 év, az automatikusan elérhetetlennek veszik majd. Értelemszerűen az elért tulajdonostársak között egy hivatalos egyezséggel kell megerősíteni az ingatlanmegosztás módját (egy osztóprogrammal alakítják majd ki informatikusok az új telekrészeket). Ehhez a tulajdonosok egyszerű többsége szükséges, és aki elérhetetlen, azt úgy kell venni, hogy hozzájárult. Ez is nagyban megkönnyíti és meggyorsítja majd az eljárás lefolytatását. Ha ugyanazok a tulajdonosok több parcellában is tulajdonosok egyszerre, akkor kvázi tagosításban is megállapodhatnak, így a földcsere bonyolult szabályait figyelmen kívül hagyva tudják nagyobb tagokban kiméretni a tulajdonukat.

A kialakított új ingatlanokhoz természetesen szolgalmi jog jár az oda vezető út tekintetében, bár erről egyezséget is lehet kötni az eljárás során. Szóval az új földek mindenképpen megközelíthetők lesznek.

Egy rizikós része van ennek a szabályzásnak: az újonnan kialakított ingatlan szőlő, kert, gyümölcsös, nádas esetében nem lehet kisebb 3000 nm-nél, erdő és művelés alól kivont területek esetén 10000 nm-nél, illetve zárkerti ingatlanoknál 1500 nm-nél. Ahol ez nem valósítható meg, ott ún. bekebelezést kell alkalmazni, vagyis a tulajdonosok megegyezhetnek arról, hogy lemondanak más javára, hogy egy kézben kialakuljon a minimális terület. Ha többen szeretnének bekebelezni tulajdonrészt, akkor azt kapja meg, aki többet ajánl. Ha senki nem akarja bekebelezni, akkor az kapja meg kötelezően, aki kezdeményezte az egész eljárást. Ha a tulajdonos nem elérhető, akkor a pénz letétbe kerül. Ha az ingatlan teljes területe nem éri el a minimálisan előírt területeket, akkor bármelyik tulajdonostárs kezdeményezheti a bekebelezést. Ha többen is kérik, akkor az ingatlant legnagyobb mértékben használó kapja meg. Ha több azonos mértékű használója van az ingatlannak, akkor a nagyobb tulajdoni hányadú kapja meg. Ha több hasonló tulajdoni hányadú tulajdonos van, akkor a legfiatalabb kapja meg. Értelemszerűen a bekebelezett föld értékét az értékbecslési szakvélemény alapján ki kell fizetni. Ha nem elérhető más tulajdonostárs, akkor letétbe kell helyezni.  Gyakorlati értelemben tehát az jár jól, aki kezdeményezi az egész eljárást, és egyébként is a legnagyobb használója az osztatlan földnek. De egyben a nem elérhető tulajdonosok miatt kialakult lehetetlen helyzetet rendezi a javaslat, bár teret adhat az ügyeskedésre is. Persze ezt kivédeni nem nagyon lehet. Azért igyekszik ennek elejét venni a jogalkotó: csak olyan tulajdonostárs kaphat önálló tulajdont, aki legalább három éve tulajdonos az osztatlan közös földben, vagy örökölt, vagy közeli hozzátartozótól vásárolt.

osztatlan3.jpg

Végül pedig hagy egy érdekes kiskaput a törvény azzal, hogy az eljárás akadályoztatása esetén lehetőséget ad az állami kisajátításra. Vagyis ha valamelyik tulajdonos kezdeményezi az eljárást, de 2 év alatt nem zajlik le, vagy a tulajdonosok száma meghaladja a százat (illetve ha 30 főnél több tulajdonos van, és a tulajdonosok számának és a földterület nagyságának hányadosa 1-nél kisebb), akkor kezdeményezni lehet majd az állami kisajátítást. Magyarul a legnehezebb helyzetben, gyakorlatilag nem osztható földek állami tulajdonba kerülnek át, pontosabban a Nemzeti Földalapba kerül.

Mi legyen az érettségivel járvány idején?

szerzők: Mendrey László, Szabó Szabolcs

Egyre fokozódik a koronavírus járvány, s egyre nehezebbé válik mindennapi életünk. Nincsenek ezzel másképp sem az iskolák, sem pedig azok, akik használják - akiket mi iskolapolgároknak nevezünk. A digitális oktatás távolról sem diadalmenet, viszont az eddigieknél is nagyobb erőfeszítésre, s ebből egyenesen következően még több, sokkal több idő felhasználására készteti/kényszeríti a pedagógusokat, szülőket, diákokat. Folyamatosak a tanítók, tanárok jelzései, hogy rengeteg idejüket veszi el az órákra készülés, a feladatok összeállítása, azok ellenőrzése, a kapcsolattartás a szülőkkel, diákokkal. Mindez jócskán meghaladja a 22-26-32 órás munkavégzésről szóló elvárást. Az okos telefonoknak hála, számtalan pedagógus fekszik és kel telefonnal a kezében. Nem könnyebb a diákok helyzete sem, nem ritka, hogy általános iskolás(!) tanulók töltenek rendszeresen napi 8-10 órát a monitor előtt. Nem, nem azért, mert játszanak, csetelnek, vagy „bandáznak”, hanem mert feladataikat oldják meg…

erettsegi-bizonyitvany.png

Most talán a legnehezebb helyzetben az érettségire készülők vannak. Életük első – további pályájukat nagyban meghatározó – vizsgájára készülnek, ami amúgy is nagy para. Olyan, sosemvolt helyzetben teszik ezt, melyben nincs iskolarendszerű oktatás, nincs közvetlen, „face to face” kapcsolat a társakkal, pedagógusokkal. Elvileg közel (az internet az én barátom) ugyanakkor nagyon távol a segítség. Eddigi életük legnagyobb kihívására készülve magukra maradtak.

A kormányzat felelőssége ebben a helyzetben megkerülhetetlen. Egyértelműen, s lehetőleg néhány napon belül közölni kell, hogy mire számíthat, s mire készüljön a sok tízezer maturandus.

Annak segítése érdekében, hogy az oktatási kormányzat meghozza a megfelelő döntést, osztjuk meg, javaslatainkat velük és a nyilvánossággal. Véleményünk szerint a kormánynak kezdeményezni kell az érettségi rendjének átdolgozását, mert a jelenlegi helyzetben nincs lehetőség az írásbelik megtartására, s a szóbelik lebonyolítása is erősen kétséges. Ezért megfontolásra javasoljuk az alábbiakat:

  1. Az érettségin elérhető pontok kiszámítására tegyen javaslatot az OH, vagy az EMMI. Magunk részéről elfogadhatónak tartjuk, hogy a középiskolai tanévek (9., 10. és 11. tanév) végén, és a 12. tanév félévében – a továbbtanulás szempontjából releváns tárgyakból – elért eredményeket vegyék figyelembe, és így állapítsák meg a felsőoktatásba bejutáshoz szükséges pontszámokat.
  2. Amennyiben ez valamiért nem elfogadható a kormány számára, akkor sajnos csak az a megoldás marad, hogy törölni kell a 2020 tavaszán esedékes érettségit, s azt át kell tenni az őszi időszakra. Akkorra minden bizonnyal lecseng a járvány és az érettségik biztonsággal lebonyolíthatók. Pótérettségik megtartását még a naptári év vége előtt biztosítsák.
  3. A második megoldás persze azzal jár, hogy egyszeri kivételes alkalommal, a felsőoktatásban csak keresztféléves képzést lenne érdemes indítani. Ebbe az őszi érettségi időszakot valamilyen ok miatt nem teljesítők is be tudnának kapcsolódni. Persze ez meg a felsőoktatás rendjét borítaná fel hosszú évekre, ezért is erősen megfontolandó az első javaslatunk!
  4. Az érettségit követő felsőfokú szakképzésben továbbtanulni kívánók számára az első megoldásnak van csak értelme.

 

Az érettségi kérdésével azonos jelentőségű probléma a Nemzeti alaptanterv bevezetésének ügye is. Arról a Nat-ról beszélünk, melynek társadalmi, szakmai egyeztetésen átesett utolsó verzióját 2019-ben a Takaró Mihály által vezetett munkacsoport jelentősen átdolgozott, s melynek bevezetésével kapcsolatban a szakmai, diák és szülői szervezetek túlnyomó többsége tiltakozását fejezte ki. Mindezeket figyelmen kívül hagyva adták ki az erre épülő kerettanterveket, s várják el az iskoláktól, hogy azok figyelembevételével módosítsák helyi tanterveiket, majd ezekre alapozva rendeljék meg a következő tanév tankönyveit, munkafüzeteit. Mivel a koronavírus okozta veszélyhelyzetben az iskolarendszerű oktatást felváltotta a digitális tanrend, nincs se mód se lehetőség, de idő sem, a helyi tantervek átdolgozására. Ezért:

  1. Kezdeményezzük a Nat bevezetésének elhalasztását/felfüggesztését, mert: az alaptantervi egyeztetésekhez viszonyítva sem zajlott le a kerettantervekkel kapcsolatban semmilyen szakmai vita.
  2. A pedagógusok számára a megváltozott oktatási rend kialakítása és működtetése (gyakorlatilag mindenféle segítség nélkül) mérhetetlen mennyiségű túlmunkát igényelt/s igényel folyamatosan.
  3. Nincs lehetőség szakmai egyeztetésre, közös álláspont kialakítására, munkaközösségi és tantestületi szinten sem. Elképzelhetetlen, hogy ilyen körülmények között megfelelő szintű szakmai anyagok készüljenek az új Nat kapcsán.
  4. Normál esetben erre a két napból álló tavaszi szünetben kellene előkészülni, majd ezt követően az iskolákban kerülne sor ezek összecsiszolására, elfogadására, s ezek ismeretében a tankönyvrendelésekre. Mivel ezekre nincs mód, a következő tanév elkezdése komoly szakmai akadályokba ütközik.

A koronavírus járvány eddig nem tapasztalt kihívások elé állít mindannyiunkat. Elképesztő a döntéshozók felelőssége az ország jelene és jövője kérdésében. Mindez hatványozottan érvényes a „kiművelt emberfők”, a „szellem napvilága” esetében, ezért ajánljuk javaslatainkat a kormány figyelmébe. Bízunk benne, hogy a közös felelősségvállalás kötelezettsége felülkerekedik a pártpolitikai hiúságon.

 

A szerzők: Mendrey László (A PDSZ volt elnöke), Szabó Szabolcs (országgyűlési képviselő)

Nyílt levél a magyar gazdasági elit tagjainak

Tisztelt magyar nagyvállalkozók!

A Magyarországon is egyre gyorsabban terjedő koronavírus-járvány mindannyiunkat új helyzet elé állít, melynek kezelésében az Önök szolidaritása kulcsfontosságú lehet. A magyar társadalomnak most szüksége van az Önök anyagi támogatására, az egészségügyi ellátórendszernek szüksége van a felajánlásaikra, a munkavállalóinak pedig szüksége van a munkahelyükre és a jövedelmükre.

Az elmúlt években Önök jelentős állami és uniós támogatásokat vehettek igénybe, sok vállalkozás kapott jelentős állami megrendeléseket, minek eredményeképp igen nagy nyereségre tudtak szert tenni. Most arra kérem Önöket, hogy ebből juttassanak forrásokat a koronavírus-járvány okozta károk kezelésére. Külföldön már nagyon sok példát láttunk az elmúlt hetekben arra, hogy a társadalom leggazdagabb tagjai jelentős pénzbeli vagy természetbeni felajánlásokat tettek, gondoljunk a cseh Petr Keller-re, a kínai Jack Ma-ra, vagy magára Bill Gates-re, csak hogy a legismertebb neveket soroljam. Ilyesmire itthon még csak elvétve látunk példát. Most eljött az ideje az adakozásnak, az önkéntes felajánlásnak. A következő lehetőségeket ajánlom a figyelmükbe:

  • A szállodával vagy munkásszállóval rendelkező vállalkozások fel tudják ajánlani az épületeiket abból a célból, hogy igény szerint el tudjuk különíteni a fertőzött polgártársainkat. Ezen kívül ezek a szállások arra is alkalmasak, hogy a koronavírus ellen küzdő egészségügyi dolgozók számára szolgáljanak ideiglenes lakhelyül, hiszen sok orvos és ápoló okkal tart attól, hogy hazaviszi a vírust, és megfertőzi a családtagjait.
  • Az egészségügynek és a magyar lakosságnak nagy szüksége van védőfelszerelésre, drága orvostechnikai eszközre, gyógyszerre. Kapcsolataikat felhasználva vásároljanak maszkot, védőruhát, antivirális szereket, lélegeztető gépeket, és azokat térítésmentesen adják át a kórházaknak, egészségügyi intézményeknek.
  • A következő hetekben sok segítségre szoruló polgártársunk kényszerül majd otthon tölteni a napjait, márpedig az ő ellátásukat nem feltétlenül tudja zökkenőmentesen megoldani a települési önkormányzat, hiszen erre nincs elegendő pénzük, nincs elegendő járművük, nincs elegendő alkalmazottjuk. Ajánlják fel logisztikai kapacitásukat a telephelyük szerint illetékes települési önkormányzatnak, így segítve a rászoruló családokat, különös tekintettel az idősekre. Élelmiszercsomagok összekészítésével és elosztásával is tudnak segíteni.
  • Világszerte megsínyli a gazdaság a koronavírus-járványt, várhatóan Magyarországon is jelentős gazdasági visszaeséssel kell számolnunk. Önök jelenleg sok magyar munkavállalót foglalkoztatnak, és az ő rendszeres havi jövedelmükön múlik a magyar családok egy jelentős részének megélhetése, gazdasági stabilitása. Garantálják, hogy a kereslet visszaesése miatt a következő hónapokban nem bocsátanak el egyetlen munkavállalót sem.
  • A magyar kulturális élet szó szerint befagyott, hiszen nem lehet például színházi előadásokat, író-olvasó találkozókat tartani, kiállításokat szervezni. A magyar művészek egy jelentős részének rövid időn belül napi megélhetési problémái lesznek, a magyar kulturális intézmények fennmaradása vált bizonytalanná. Támogassák a művészeket, támogassák a magánszínházakat, egyéb magyar kulturális magánintézményeket!
  • A magyar oktatás nehéz időszak elé néz, hiszen át kell állniuk a digitális oktatásra. Ehhez azonban sok pedagógusnak, de még több gyereknek nem áll rendelkezésére megfelelő technikai eszköz. Vásároljanak laptopokat és számítógépeket részükre, támogassák őket a mobilinternet-elérés megteremtésével, amennyiben lakhelyükön nincs bekötve a vezetékes internet.

Magyarország sokat adott Önöknek az elmúlt években, most az ország kér Önöktől! Az egész ország számít a segítségükre!

 

szabo_szabolcs-jo-parlamenti_kep.PNG

Beszéljünk világosan az úgynevezett börtönbizniszről

A Fidesz a gyöngyöspatai cigányok mellett az általa „börtönbiznisznek” nevezett ügyek szereplőit is beemelte a gyűlöletkampányukba, és így a lassan induló propagandakonzultációnak is részesei lesznek. Egészen elképesztő, hogy a Fidesz által generált problémáért a Fidesz az ellenzéket, az ügyvédeket, a strasbourgi bíróságot, "Brüsszelt" akarja felelősség tenni. (Az már csak apró érdekesség, hogy az Országgyűlés által ma tárgyalt javaslat már a nemzeti konzultáció eredményeire hivatkozik, de hát hagyjuk is az ilyen apróságokat). Na de akkor nézzük a részleteket. 

Mi ez az egész történet? 

Nagyon egyszerű az ügy. A büntetés-végrehajtási intézmények rettentően túlzsúfoltak, nagyjából 130 embert tartunk bezárva 100 embernek fenntartott helyen. Ebből következik, hogy gyakorlatilag egymás hegyén-hátán fekszenek az emberek. Önmagában ezért még persze nem jár semmiféle kártérítés, de mutatja, hogy nagy problémák vannak. A magyar Alkotmány (bocsánat, Alaptörvény) is kimondja, hogy a fogvatartottakat úgy kell elhelyezni, hogy ne sérüljön az emberi méltósághoz való joguk. Kimondja azt is az Alaptörvény, hogy ha túlzsúfoltság alakul ki a büntetés-végrehajtási intézményekben, akkor az megalázó bánásmódnak minősül. Mondom, ezt a Fidesz által elfogadott Alaptörvény mondja ki!

alaptorveny.jpg

Schmitt Pál és az ő Alaptörvényük (forrás: kormány.hu)

Tehát ha egy félszobányi területre bezárnak 6-8 embert, ha a matracaik tele vannak ágyi poloskával, ha nem jutnak rendszeres időközönként napfényhez, akkor bizony az nem elfogadható. A normális börtönviszonyok kialakítása ráadásul a társadalom érdeke is, mert csak az olyan elítélt integrálható vissza a társadalomba a büntetés letelte után, aki emberként bántak a börtönben. És persze a normális körülmények a büntetés-végrehajtásban dolgozók munkáját is nagyban segítik, hiszen sokkal kezelhetőbbek lesznek a fogvatartottak. Tehát vannak emberek, akik azért vannak bezárva, mert megsértették mások jogait, így elítélték őket. Eddig stimmt. Viszont a nem elfogadható fogva tartási állapotok miatt sérülnek az ő jogaik is, ezért joguk van kártérítési pert indítani. Tehát kártérítésről beszélünk, nem jutalomról, ahogy a Fideszesek beszélnek erről. A saját Alaptörvényükből levezethető alapvető jogról beszélünk.

Miként jutnak a kártérítéshez?

Szóval elindult néhány kártérítés perek sok évvel ezelőtt, de a magyar bíróságok nem ítéltek meg kártérítést. Arra hivatkoztak, hogy objektív okok miatt nem tudják megfelelő körülmények között „tartani” a rabokat, hiszen nem lehet kevésbé zsúfolt helyre tenni őket a zsúfoltság miatt.  Ráadásul 2010 után a Fidesz szigorúbb büntetési rendszert alakított ki, így még a korábbiaknál is többen kerültek börtönbe. Mivel extrém módon megnőtt a zsúfoltság, ezért az elítéltek tömegesen kezdtek a strasbourgi bírósághoz fordulni (Figyelem! Az Európai Emberi Jogok Bírósága nem EU-s intézmény, szóval itt nem kellene "brüsszelezni"!). a strasbourgi bíróságnak viszonylag hamar elege lett az ilyen ügyekből (joggal), és egy 2015-ös határozatában arra kötelezte a kormányt, hogy dolgozzon ki akciótervet a börtönzsúfoltság csökkentésére, és dolgozza ki a kártérítések fizetésének feltételrendszerét. A strasbourgi bíróság a következőket mondta ki ezzel kapcsolatban: akkor kell kártérítést adni a fogvatartottaknak, ha a fogva tartás fizikai körülményei annyira rosszak, hogy az azokból eredő szenvedés és megaláztatás túlmutat a minden szabadságvesztésben szükségszerűen benne foglalt szenvedésen és megaláztatáson. A technikai részleteket Magyarországra bízta.

 

zsufoltsag2.jpg

Egészen extrém zsúfoltság is előfordul (forrás: 24.hu)

Az akciótervet ki is dolgozta a kormány, és alapvetően a börtönépítést írták bele. (lehetett volna erősíteni a házi őrizetet, lehetett volna másféle büntetési tételeket megerősíteni, de ők ezt választották). 2019 év végéig azonban a beígért 5 új börtönből, valamint 3000 férőhelyből nem lett szinte semmi. Másrészt kidolgozták a kártalanítás rendszerét is. A Fideszes törvénymódosítás után ha egy rab nem érzi megfelelően a körülményeket (és ezt bizonyítani is tudja), akkor kérvényezheti a börtönparancsnoktól az áthelyezést. Mivel ezt nem tudja teljesíteni a parancsnok (hiszen nem építették meg az új börtönöket), ezért jogosult lesz kártérítésre. A 2016-ban elfogadott törvénymódosítás (Figyelem! 2016-ban már 6 éve a Fidesz kormányzott!) azt mondja ki, hogy a „jogszabályban előírt élettér biztosításának hiánya és az ehhez esetlegesen kapcsolódó más, a kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmába ütköző elhelyezési körülmény, különösen az illemhely elkülönítésének a hiánya, a nem megfelelő szellőztetés, világítás, fűtés vagy rovarirtás (a továbbiakban együtt: alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények) által előidézett sérelem miatt. A kártalanítás minden egyes, az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények között eltöltött nap után jár. A kártalanítás megfizetésére az állam köteles.” Tehát ezt a Fidesz írta bele a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló törvénybe ( 10/A. § *  (1)). Azt is ők írták bele, hogy minden egyes nap után legalább 1200, és legfeljebb 1600 forint kártalanítás jár. Azt is ők írták bele, hogy az igény benyújtására a fogvatartott és annak jogi képviselője is jogosul, egy erre a célra rendszeresített nyomtatvány kitöltésével. No és persze azt is beleírták a Fideszesek, hogy ha maga a fogvatartott tartozik sérelemdíjjal a korábbi áldozatának (vagy annak hozzátartozóinak), illetve gyerektartási kötelezettsége van, akkor ezt a pénzt nem kaphatja meg, hanem a sérelemdíjra, illetve gyerektartásra jogosult kapja meg. Tehát az sem igaz, hogy az áldozat nem kap semmit, míg a fogvatartott pénzt kap.

És akkor a slusszpoén! Én arra is emlékszem, hogy ezt a szabályozást anno nagyon jónak tartotta a Fidesz a parlamenti vitában, és nem reagáltak arra az ellenzéki felvetésre, hogy az általuk bevezetni kívánt szabályozás a kártérítési kifizetések elszabadulásához vezethet, ha nem építenek gyorsan új férőhelyeket, vagy nem preferálják a házi őrizetet a kisebb súlyú ügyekben. Meg mernék esküdni, hogy a mai vitában felszólaló (és másokat hibáztató) Völner Pál a 2016-ban pont azokat a módosításokat védte bőszen, ami miatt most ez az egész kialakult. Nem hallgattak a problémákat akkor jelző ellenzéki kollégákra, de most ránk mutogatnak. Mert szerintük nekünk a börtöntöltelékek jogai fontosabbak az igazságérzetnél... meg hasonló marhaságokat mondanak. Tényleg egészen elképesztő ez a pofátlanság.

vollnerpal.jpeg

Völner Pál megvédte és megszavazta az új kártérítési szabályt 2016-ban, most pedig ellenzéki által támogatott és védelmezett börtönbizniszként beszél minderről (forrás: 444.hu)

Legyen tisztába vele mindenki, hogy ez az egész problémahalmaz nem a strasbourgi bíróság miatt van, nem az ellenzéki képviselők miatt van, nem a fogvatartottak miatt van, nem a fogvatartottak jogi képviselője miatt van, nem Soros miatt van. A börtönbüntetésre ítéltek száma a Fidesz új büntetéspolitikája miatt ugrott meg. Az automatikus kártalanítási szabályrendszert a Fidesz vezette be, az új börtönöket a Fidesz nem építette meg. Mert stadionokra voltak százmilliárdok, de néhány börtönre nem akard pár 10 milliárd.

Hát ezért alakult ki ez a helyzet. És most persze kommunikációs trükközéssel megpróbálják másra kenni a felelősséget. Ezért mondom azt, hogy a Fidesz nem kormányoz, hanem kommunikációs kampányokat folytat, aminek célja a hatalom megőrzése. Ennyi.

 

Most akkor kap vagy nem kap Budapest uniós forrásokat 2020 után?

Az utóbbi napokban vezető hír volt, hogy a kormány kizárná Budapestet (és a vidéki ellenzéki vezetésű nagyvárosokat) a következő tervezési ciklusból (2021-27). Érdemes ennek kapcsán áttekinteni, hogy mit érdemes tudni erről a kérdésről, mit lenne érdemes tenni területfejlesztési szempontból nézve, és mire számíthat Budapest és a megyeszékhelyek.

Kicsit messziről kell indítanom, hogy jól meg lehessen érteni a kérdést. Az uniós források egy igen jelentős része azt a célt szolgálja, hogy az ország fejlettsége és versenyképessége közelíteni tudjon az uniós átlaghoz, másrészt ezzel párhuzamosan az országon belüli területi egyenlőtlenségek is mérséklődjenek. Magyarul a fejlett és a kevésbé fejlett régiók közötti különbségek (pl. Közép-magyarországi régió vs. Dél-alföldi régió) csökkenjenek. Elméleti szempontból két megközelítése létezik ennek a területfejlesztésben:

1, Adjuk oda a támogatást a legkevésbé fejlett térségeknek, és akkor azok majd a támogatások révén felpörgő gazdasági növekedésük miatt szépen fokozatosan közelítenek a fejlett térségekhez.

2, Adjuk oda a forrásokat az egyébként is fejlett központoknak, és az ott felpörgő fejlődés majd kisugárzik a környezetükben található kevésbé fejlett térségekre.

Mind a két megoldás mellett és ellene is vannak érvek, vagyis ez alapvetően szakmai alapon nem eldönthető kérdés, inkább hitvita. Az viszont kétségtelen tény, hogy bármelyiket is választja egy ország, az csak akkor fog működni, ha van mögötte szakmai munka. Én magam azt gondolom erről, hogy célszerűbb a kevésbé fejlett térségekbe koncentrálni a forrásokat, de ez számos megoldandó problémát vet fel: nevezetesen ez területfejlesztési szempontból nézve sokkal nehezebb, több munkát és szakértelmet igénylő megoldás, hiszen hiába adok támogatásokat olyan térségeknek, ahol nincs olyan érdemi potenciál, amit az oda juttatott pénzzel ki lehet teljesíteni. Magyarul önmagában a pénz nem old meg semmit, ahhoz olyan szolgáltatásokat, olyan humánerőforrás fejlesztést kell társítani, ami segíteni fog feltárni a térségben még rejtve megbúvó lehetőségeket. Ez nagyon bonyolult és összetett szakmai munka, amit ha nem végzünk el, akkor az ablakon öntjük ki a pénzt (lásd a főterek felújítását, szökőkutak építését, templomok felújítást, amire bőven láttunk példát 2004 óta). Természetesen nem gondolom azt, hogy akkor a legfejlettebb centrumok akkor ne kapjanak semmit, de a források nagyobb részét biztosan nem oda kell koncentrálni. Mivel ezt a szakmai jellegű munkát a mindenkori magyar politika igyekezett megspórolni az utóbbi évtizedekben, ezért kialakult egy olyan gyakorlat, melynek a lényege a támogatások egyenletes szétterítése, hogy mindenki hozzájusson valamilyen forráshoz, mert a rövid távú politikai céloknak (lásd választási kampányokban használható színes-szagos kiadványok tömege az uniós támogatású fejlesztésekről) ez felel meg. Magyarul voltaképpen az előzőekben vázolt két lehetőség helyett inkább egy harmadikat választottak, és pótcselekvést végeztek a mindenkori magyar kormányok, nem pedig területfejlesztést. Az uniós csatlakozás után a magyar költségvetésből támogatott területfejlesztési célú fejlesztések ráadásul nagyon gyorsan eljelentéktelenedtek majd megszűntek, így maradtak az uniós támogatású projektek. 2004 óta én érdemben egy olyan példát tudok, amikor volt arra érdemi szándék és akarat (no meg persze szakmai háttér) ahhoz, hogy valamelyes kitörjünk ebből az ördögi körből, nevezetesen az LHH program kidolgozásakor. Ennek keretében kijelölték az ún. leghátrányosabb helyzetű kistérségek körét (azon legkevésbé fejlett kistérségeket jelentette ez a kör, ahol összességében maximum 1 millió ember, vagyis az ország lakosságának tizede él), és ide koncentráltak (ahogy ők nevezték dedikáltak) érdemi, összességében jóval 100 milliárd forint feletti forrásokat. Ez a magyar viszonyok között egy igen jelentős összeg volt akkoriban. Sajnos végül a kitűzött célok csak részben valósultak meg, amiben a polgármesterek egy részének opportunista hozzáállása (nevezetesen hogy mindenki kapjon valamit, ráadásul a nagyobb települések erősebb érdekérvényesítő képessége miatt főleg a nagyobb települések), másrészt a Fidesz minden korábbi kezdeményezést negligáló hozzáállása miatt (ami 2010 előtt indult az „gyurcsányista”, tehát rossz) is szerepet játszott. Mindenesetre a Bajnai nevéhez köthető LHH program után a területfejlesztés végképp kivesző „állatfajta” Magyarországon. Ehelyett kifejezetten arra koncentrált az Orbán kormány, hogy mindenhova jusson egy kis támogatást, oszt jó napot!

Fontos röviden áttekinteni azt is a probléma megértéséhez, hogy miként osztják az uniós támogatásokat. Az nem úgy történik, hogy egy nagy zsákban megkapjuk a pénzt, és az szabadon költhetjük. Nagyon leegyszerűsítve arról van szó, hogy az EU meghatároz bizonyos fejlesztési irányokat, az egyes tagállamok pedig maguk döntik el, hogy az adott ország esetében mire koncentrálnak, és hogy milyen ún. operatív programokban fogalmazzák meg a fejlesztési célkitűzéseiket. (Most arról nem is beszélve, hogy a pénz az állam utólag kapja meg az uniótól, de most ebbe nem menjünk bele). Magyarország a jelenlegi fejlesztési ciklusra (2014-20) az alábbi operatív programokat határozta meg a rendelkezésre álló mintegy 12 ezer milliárd forintnyi támogatás felhasználására:

 

 

A mi szempontunkból most a két kivastagított operatív program az érdekes, vagyis a TOP és a VEKOP. A VEKOP alapvetően Budapest és Pest megye fejlesztéséről szólt (kb. 450 millió euró), míg a TOP az ország összes többi területéről (kb. 3400 millió euró). Ez egyébként már önmagában visszalépés volt, mert az eggyel korábbi tervezési ciklusban (2007-13 között) még minden régiónak volt önálló operatív programja, ami legalább a látszat szintjén utalt arra, hogy cél a területfejlesztési szempontok érvényesítése. És akkor itt most ki kell térnünk még egy fontos részletre: az a helyzet, hogy az uniós támogatások egy jelentős része nem használható fel az ún. nem konvergencia régióban. Magyarul azokban a térségekben, ahol az uniós átlaghoz képest túl magas az egy főre jutó GDP (magyarul uniós viszonylatban is fejlett), oda nem lehet bizonyos forrásokat vinni. Ez nem vonatkozik minden uniós támogatásra, de azért a nagyobb részük kifejezetten csak olyan régióban használható fel, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el az unió átlagának a 75%-át. Magyarul a Közép-magyarországi régió (Budapest és Pest megye) ezekből eleve kiesik (persze vannak speciális kifutó támogatások, de ebbe most ne menjünk bele). Ezért sokszor felmerült már az is, hogy válasszuk szét Budapestet és Pest megyét, mert akkor legalább Pest megye hozzájuthatna az ilyen forrásokhoz, bár a pest megyei adatok is olyan mértékben javultak az utóbbi másfél évtizedben, hogy ennek is csak korlátozott lehetőségei lehetnek már csak 2021-27 között. Szakmai körökben ez a vita régóta folyik, és igazából mindkettő mellett és ellene is vannak racionális érvek. Magyarul alátámasztható a Közép-magyarországi régió egyben tartása, valamint Budapest és Pest megye szétválasztása is.

egyforejutogdpregiok.jpg

 

Harmadrészt pedig érdemes még tudni azt is, hogy volt több olyan uniós kezdeményezés is, melynek az volt a fő célja, hogy ne a nemzeti kormányok döntsenek kizárólag saját hatáskörben a támogatások elosztásáról, hanem abban kapjanak szerepet a helyi közösségek is. Ezt a célt szolgálta a LEADER, majd később a CLLD, de Magyarországon ezek szépen lassan elhaltak, vagy be sem indultak. A jószándékú megközelítése ennek az, hogy a kormány nem akarta megreszkírozni, hogy büntetést kapjon a helyi közösségek által nem szabályszerűen kezelt források felhasználása miatt. A rossz(abb) szándékú megközelítése pedig az, hogy a kormány maga akarta eldönteni a saját preferenciái szerint, hogy ki és mennyi pénzt kap.

Nagyon röviden és tömören ezek az előzmények, és akkor nézzük meg, hogy mi várható 2021-27 között, és mi ez a kirobbant vita. Először is tudni kell azt, hogy a most készülő költségvetési tervek szerint Magyarország várhatóan kevesebb pénzt fog kapni, 2021-27 között, mint a mostani 7 éves tervezési ciklusban. A viták és az alkudozások még folynak, de a jelenlegi állás szerint kb. negyedével kevesebb pénz áll majd rendelkezésre. Másrészt a magyar kormánynak már most prezentálnia kell azt, hogy nagyjából miként, milyen operatív programok keretében tervezi elkölteni a támogatásokat. Az ITM-ből most kikerült tervezet szerint nagyon leegyszerűsödne az operatív programok struktúrája, hiszen mindössze 3 OP lenne (konyhanyelvre lefordítva):

  • Versenyképes Gazdaság Operatív Program
  • Versenyképes Infrastruktúra Operatív Program
  • Megújuló Humán Erőforrás Operatív Program

Látható tehát, hogy a végképp eltűnne a területiség az operatív programok struktúrájában. Cserébe viszont az szerepel a munkaközi anyagban, hogy az egyes operatív programok célkitűzéseit integrálva kijelölnek majd területi célokat. Nevezetesen kijelölnének fejlesztendő régiókat, meghatároznák a legkevésbé fejlett és így támogatandó települések körét, kiemelten támogatnák a vidéki térségek kisvárosainak fejlesztését, meghatároznák a turisztikai és örökségvédelmi szempontból fejlesztendő térségek körét, valamint Budapest is megjelenne a területi célitűzések között. Magyarul tehát az operatív programok közül kerülne ki Budapest (és úgy általában a területi szemlélet). Ennek lehet az a veszélye, hogy mivel nem jelent érdemi kötöttséget a mindenkori kormány számára, ezért saját kénye-kedve szerint dönt a források területi szempontú csoportosításánál, magyarul akár teljesen önkényesen is kihagyhat és bevezet bárkit és bármit. Ráadásul a megismert munkaközi anyagban csak a kedvezményezett települések, valamint a turisztikai és örökségvédelmi területi lehatárolásra látunk előzetes térképet, a többi esetében semmiféle konkrétum nem szerepel. Az alábbi két térképet tartalmazza a Jávor Benedek által nyilvánosságra hozott anyag:

 javorbenceabrak.jpg

A kedvezményezett települések területi eloszlásáról azt tudom mondani, hogy igen nagy az átfedés a korábban kormányhatározatokban megnevezett leghátrányosabb helyzetű, illetve hátrányos helyzetű kistérségek településeivel, vagyis ezzel szerintem nincs gond. A turisztikai és örökségvédelmi célterületek lehatárolása sem újdonság (bár én ezeket mindig is önkényesnek éreztem). A többiről azonban nem tudunk semmit. Tehát nem arról van szó, hogy Budapest és az ellenzéki vezetésű megyeszékhelyek elve kimaradtak volna az anyagból, hanem inkább az a probléma, hogy az operatív programok struktúrájából tűnik el a területiség, ami ugyan az integrált megoldások között újra megjelenik, de az ötből mindössze két célkitűzés esetében látunk konkrétumokat, Budapestnél településnek a nevén kívül az égvilágon semmit. És bizony az elmúlt hónapok történései alapján elkezd mocorogni a kisördög, hogy a Fidesz talán majd most jól megbünteti a fővárost és az ellenzéki megyeszékhelyeket a források elosztásánál. A címben feltett kérdésre tehát azt a választ tudom adni, hogy nem tudjuk a választ. Márpedig ha nem tudunk konkrétan igent mondani, akkor az szerintem már baj. Azt meg csak halkan teszem hozzá, hogy ennek a tervezési folyamatnak teljes nyilvánosság mellett kellene végbemenni, az összes szerepelővel folytatott párbeszéd mellett.

Masszív cigányellenességbe fordult a Fidesz kommunikációja

Úgy látszik nem működik már elég hatékonyan a migránsellenes Fideszes kommunikáció, így keresni kezdték azt a társadalmi csoportot, aki ellene hatékonyabban lehet hergelni az embereket. Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy ennyire képesek csak a Fidesz kommunikációs gurui, azt meg különösen veszélyesnek tartom, hogy a cigányok kerültek a fókuszba. Ha ezen a trekken marad Orbán és a Fidesz, akkor sokkal nagyobb és mélyrehatóbb károkat fognak okozni, mint amit az elmúlt években a „migránsellenes” kampány okozott.

Mi történt? Nem is oly régen kezdte el Horváth László (aki valamiért csak „Horváth Laci”-ként nevezi magát a hivatalos Facebook oldalán) heves megyei Fideszes képviselő, aki a gyöngyöspatai iskolai szegregációs per kapcsán kezdett el valótlanságokat terjeszteni. Azt állította, hogy bele fog rokkanni a település, ha ki kell fizetnie a jogerős döntés miatt a szegregált iskolába kényszerített cigányoknak megítélt 100 millió forintot.

horvathgyongyospata2.jpg

Horváth "Laci" első bejegyzése a témában (Forrás: Horváth "Laci" Facebook oldala)

Ugye ebben nem volt igaz, hogy Gyöngyöspatának kell ezt kifizetni (hiszen a tankerület – és így az EMMI – egyetemleges felelősségét állapította meg a másodfokú bíróság), nem volt igaz, hogy a Kúria tárgyalta volna a felülvizsgálati kérelmet és ítéletet hozott volna (hiszen arra majd csak a tavasszal kerül sor leghamarabb), és nem mellesleg megtévesztette az embereket abból a szempontból is, amikor Gyöngyöspata 40 milliós éves bevételéről beszélt (hiszen Gyöngyöspata éves költségvetése 931 millió forint volt 2019-ben, a 40 millió forint csupán a költségvetés bevételi oldalának kis részért kitevő helyi adóbevétel volt). Ráadásul tudvalévő volt az is, hogy a felülvizsgálati kérelem miatt nem fogják kérni a jogerősen megítélt kártérítés kifizetését, nehogy a Kúria esetlegesen más irányú döntése után vissza kelljen fizetni a pénzt a helyi cigányoknak. És persze ezeket a hazugságokat és csúsztatásokat ellenőrzés  nélkül vette át a kormányzati propaganda.

Így indult tehát az ügy, és ekkor még azt gondolhatta az ember, hogy egy buta Fideszes képviselő buta akciójáról van szó. De tévedtünk. Orbán évindító sajtótájékoztatóján kiderült, hogy ez egy előkészített kommunikációs fogás lehetett, hiszen Orbán dobta be a kommunikációs atombombát: nem igazságos munka nélkül fizetni a cigányoknak, mert azért nem dolgoztak meg. Puff neki, az áldozat a hibás!

orbangyongyospata2.jpg

Orbán Viktor sajtótájékoztatójáról videó is készült a Facebookra (Forrás: a Fidesz Facebook oldala)

Ilyen alpári cigányozást még az egykori MIÉP vezetői is megirigyeltek volna. A helyzet ugyanis az, hogy Orbán állításával szemben a bíróság azt mondta ki, hogy szegregálták a cigány gyerekeket, és ezzel számszerűsíthető, forintosítható károkat okoztak nekik. A rosszabb körülmények között tanuló, egyes foglalkozásokból kizárt, alacsonyabb színvonalú oktatáshoz jutó gyerekek ugyanis ezzel egy életre hátrányba kerültek. Tehát mintegy 60 embernek ítéletek meg mintegy 100 millió forintot azért, mert egy életre megkárosították őket. Ez ugye fejenként jelképes összeg! Azt meg csak én teszem hozzá, hogy az iskolai szegregációról szóló kutatások szerint a szegregált oktatás az adott közösség minden tagjának károkat okoz, mert a nap végén mindenki rosszabbul fog járni, még a „védeni” kívánt társadalmi csoport tagjai is. Szóval a bíróság egyszerűen csak kimondta azt, amit a társadalomkutatók régóta mondanak: az iskolai szegregáció rossz! Egy felelős kormányfő ezután azon kezd el dolgozni, hogy miként lehet visszaszorítani az iskolai szegregációt, és hogy miként lehet mérsékelni az okozott károkat. Például elgondolkozna azon, hogy az iskolai szegregáció kialakulását jelző rendszer épít ki. Például elgondolkozik azon, hogy újraindítja az Országos Oktatási Integrációs Hálózatot és az Integrációs Pedagógiai Programot. Például átgondolja, hogy milyen mérhetetlen károkat okozott az iskolai szegregáció terén az egyházi iskolák működése a jelenlegi formában. Például elkezdik tanulmányozni a külföldi és hazai jó gyakorlatokat (van azért ilyen is, nem is kevés). Ehelyett Orbán az áldozatokat kezdi el hibáztatni, mert munka nélkül kapják a pénzt. Hát erre mondom azt, hogy ez egy végtelenül cinikus és alpári cigányozás. És az egész mögött egy hideg, számító kommunikációs megfontolás van: kell az ellenségkép a Fidesz kommunikációs paneljének működéséhez, márpedig a „migránsozás” láthatóan egyre kevésbé működik.

Miért fog ez nagy károkat okozni? Azért, mert itt egy olyan társadalmi csoport tagjairól beszélünk, akik évszázadok óta velünk élnek, minden nap találkozhatunk velük, ergo könnyen meg lehet őket találni, ha rá akarunk mutatni az összes problémák „felelőseire”. Az így felkorbácsolt indulatok is sokkal egyszerűbben és direktebben tudnak lecsapódni rajtuk, hiszen a „migránsokkal” szemben itt vannak az ország minden részén, nem pedig csak a televízióban mutogatott emberek. Ráadásul van még néhány olyan civil szervezet, akik az állam helyett érdemben próbálnak segíteni a cigányoknak, de most azok is célkeresztbe fognak kerülnek. Eddig is sorosozták őket, de most már „cigánysimogatók” is lesznek. Ne legyen igazam, de mindez az ilyen ún. jó gyakorlatok végleges felszámolódásához fog vezetni. És ezután végképp nem marad semmi és senki ebben az országban, ami és aki segítené a cigányokat. Marad a Farkas Flórián-féle zavarosban halászás, valamint a kijelölt baráti szervezetek áltevékenységének a támogatása. És mindennek nem csak a cigányok fogják meginni a levét, mert ez az egész magyar társadalmat mérgezi meg, ez mindenkinek rossz lesz, aki ebben az országban él. Ezt kellene felfogni Orbánnak, de láthatóan egyszerűbb a cigányozás. És persze lehet majd az „elemzők” részéről hivatkozni arra, hogy Orbán a jó politikus, mert ő érzi a magyar néplelket. Eh!? A társadalomban mélyen gyökerező cigányellenességre rájátszani, azt tudatosan szítani nem erény. Ez bűn!

Fenntartható módon kellene emelni a pedagógusok bérét!

Rétvári Bence (államtitkár, EMMI) bejelentése szerint jövőre 30%-kal megemelik a pedagógusok fizetését. Mondjuk az egyelőre nem világos, hogy ez naptári évben, vagy tanévben értendő, de hát kicsire nem adunk. Az mindenképpen örvendetes, hogy az EMMI vezetése végre felismerte, hogy tarthatatlan az, ami a pedagógusok bérével történt, s ezen változtatni kell. Magyarázzuk már évek óta, hogy a vetítési alap minimálbértől történt elszakítása óta elinflálódott a korábbi, eleve nem tökéletesen végrehajtott emelés hatása. Félő azonban, hogy a most tervezett emelés hatása is el fog tűnni néhány év alatt, hasonlóan a Meggyesi kormány, majd a második Orbán kormány által végrehajtott emeléshez. Ráadásul az egységesen végrehajtott emelés a pedagógus bérrendszer legnagyobb problémáit nem képes kezelni. Miért?

  1. Ha csak egy fix százalékos emelést hajtanak végre, és a részletszabályokon nem változtatnak, akkor az emelés villámgyorsan elinflálódik, mint ahogy történt ez a 2002-es közalkalmazotti bérrendezéssel, majd a 2013-as bérelemeléssel.
  2. A differenciálás nélkül végrehajtott emelés nem oldja meg a pályakezdők pályán tartásának problémáját sem, így a más most is vészesen elöregedett pedagógus pályán még kevesebb lesz a fiatal. A következő 15-20 évben pedagógusok tízezrei fognak nyugdíjba menni, és egyszerűen nem látszik a megoldás a pótlásukra.
  3. Hiába emelik meg most egy lépésben 30 %-kal a pedagógusok fizetését, ha a minimálbér és a szakmai bérminimum emelésével a jelenlegi helyzet gyorsan újra ki fog alakulni. A szakmai bérminimum ugyanis most gyakorlatilag azonos a pályakezdő tanárok bérével.
  4. A legalább 10 éve pályán lévők kollégák bére jelenleg 150-180.000 forinttal kevesebb, mint a hasonló korban lévő, nem pedagógus diplomával rendelkező kortársaiké.

A félreértések kedvéért célszerű tisztázni, hogy itt nem valamiféle kötelező feladatnak vett elégedetlenségről van szó. A Varkey Foundation a közelmúltban publikálta a Global Teacher Status Index 2018 című kiadványát, melyben egy 35 országban, köztük Magyarországon elvégzett kutatás eredményeit publikálták. A felmérés eredménye az, hogy Magyarországon a tanári pályán elérhető bér, valamint a pályán dogozók esetében elvárt minimális bér között óriási szakadék tátong.

 

https://www.portfolio.hu/img/upload/2018/12/fizetesek-fair-fizetesek-20181205.png

Forrás: Global Teacher Status Index 2018

A felmérés szerint másfélszer akkora fizetést gondolnának tisztességes bérnek a magyarok, mint amit most megkapnak a magyar pedagógusok. Magyarul nem érzik megbecsült hivatásnak, és ezért nem is nagyon ajánlanák a magyarok a gyerekeiknek, hogy a tanári pályát válasszák. És ezt az emberek pontosan érzékelik, hiszen a felmérésben részt vevő 35 ország közül az egy főre jutó GDP-t figyelembe véve a 33. legrosszabb fizetést kapják a magyar pedagógusok!

https://www.portfolio.hu/img/upload/2018/12/tanarok-fizetese-20181205.png

Forrás: Global Teacher Status Index 2018

Az előző problémákat figyelembe vége kicsit máshogy kellene megközelíteni a bérfeszültség rendezését. Az alábbiak megvalósítására lenne szükség:

  1. Az értékvesztés elkerülése érdekében a 30% bevezetésekor a pedagógusok bérét meghatározó vetítési alapot a mindenkori minimálbérhez kell kötni. Ezzel megakadályoznánk a béremelés hatásának elinflálódását, így megelőznénk ezt a ciklikusan visszatérő problémát.
  2. A tanárképzésből kikerülők számára a pályán tartáshoz nem elegendő a 30%-os emelés, nekik végzettségük fokától (főiskola/egyetem) és diplomájuk minőségétől függően minimum 30, maximum 60%-os emelés szükséges a jelenlegi kezdő (gyakornoki) bérhez képest. Amennyiben megszerzik a minősítést a ped.1-be, onnan kezdve az ő bérük is legyen a minimálbérhez kötve!
  3. Át kell alakítani a pedagógusminősítési rendszert! A jelenlegi eljárásnak ugyanis nincs köze a pedagógus szakmai tevékenység minőségéhez, sokkal inkább az adminisztrációs és önmenedzselési képességek meglétét „díjazza”. Sokkal nagyobb teret kell kapnia a „pedagógiai hozzáadott érték” vizsgálatának és elismerésének.
  4. Vissza kell állítani azt a rendszert, mely fixálja a pedagógusok kötelező óráinak számát, és azt viszonylag gyorsan le kell vinni 20-22 órára. Az ezt meghaladó munkavégzést (magyarul túlórát) minden esetben ki kell fizetni! Ezzel további plusz bérhez juthatnak a pedagógusok.
  5. Kiemelt jelentőségűnek tartom, hogy a nyári tanítási szünetben hagyjunk lehetőséget a pedagógusoknak a regenerálódásra. Ennek megfelelően ne kényszerítsük a pedagógusokat a nyári táborok szervezésére és lebonyolítására. Inkább a pedagógusok és családtagjaik számára tegyük lehetővé, hogy megfizethető áron tudjanak legalább 1 hétig nyaralni, pihenni. Ezért minden pedagógusnak plusz juttatásként biztosítanunk a nyaralási hozzájárulást. Nem pályázati formában, mint ahogy az most az Erzsébet-program keretében történik, hanem automatikusan.

Végezze a dolgát rendesen, vagy mondjon le!

Nyílt levél Pósán Lászlónak, a Kulturális bizottság elnökének

 

Tisztelt Elnök Úr!

Hosszú hónapok óta húzódik az MTA és a kormány közötti vita. Előbb a tavaly nyáron elfogadott költségvetési törvény révén vontak el majdnem 30 milliárdot a Magyar Tudományos Akadémiától, majd az utóbbi időben a kutatóintézeti hálózat kiszervezéséről folytak „tárgyalások” az MTA és a kutatásért felelős Palkovics László miniszter között.

Persze mint az MTA elnöke által az MTA kutatóintézeteiben dolgozó kollégáknak írt levélből tudjuk, ez nem tárgyalás volt, hanem zsarolással egybekötött ultimátum átnyújtása. Az MTA tárgyalódelegációja azért ment csak bele a szándéknyilatkozat aláírásába, mert Palkovics László közölte: a kutatóintézeti hálózat leválasztása nem lehet vita tárgya, azt mindenképpen leválasztják. Oszt jó napot! Ráadásul tényként kezelendő, hogy Palkovics László még a tavaly október 4-i kormányhatározatban (1481/2018. (X. 4.)) szereplő határidőket sem tartja be, hiszen már rég le kellett volna tennie az asztalra egy kész koncepciót, amit egyeztetnie kellett volna az MTA tárgyalódelegációjával. Pontosan tudjuk azonban, hogy Palkovics László semmiféle érdemi koncepciót nem készített és így nem mutatott be az MTA vezetésének.

Teljesen egyértelmű, hogy itt nem pusztán az MTA kutatóintézeti hálózatának szervezeti kérdéséről van szó, hanem a magyar kutatás-fejlesztés hosszú távú jövőjéről, a kutatás-fejlesztés szabadságáról. A kutatás-fejlesztés ugyanis nem működhet jól egy országban, ha a kutatók egy meghatározó részért bizonytalanságban tartják.

Újból felhívnám Elnök úr figyelmét arra, hogy immár hónapok óta nem kapja meg az MTA a kutatóintézet működtetéséhez szükséges forrásokat, márpedig így nem lehet sem felelősségteljesen, sem hatékonyan dolgozni egy kutatóintézetben. Ezt egyetemi oktatóként és kutatóként Önnek is pontosan tudnia kell, így a Kulturális bizottság elnökeként kötelessége lenne ezt a témát a Kulturális bizottság napirendjére venni. A bizottság ellenzéki tagjai már többször javasolták Önnek és a bizottság fideszes tagjainak ezt. Én magam is kezdeményeztem ezt a Kulturális bizottság ülésein nem egyszer. Önök azonban annyira félnek a témától, hogy még az MTA által készített 2015-16. évi beszámolót sem hajlandók tárgyalni a bizottságban, pedig az már egy éve ott fekszik a bizottság előtt, és erre kötelezi Önt, és a bizottságot a törvény!

A téma napirendre vételével kapcsolatos javaslatainkat pedig folyamatosan azzal söprik le az asztalról, hogy ezzel csak zavarnánk az MTA és az ITM közötti tárgyalásokat (sic!). Miközben pont az lenne a szakbizottság dolga, hogy egy ilyen kiemelt fontosságú ügyet érdemi módon tárgyaljon. Ehelyett az Ön által vezetett bizottság jóformán csak az Országgyűlés elé benyújtott törvények tárgysorozatba vételi eljárásával, a részletes viták lefolytatásával, valamint néhány, a bizottsághoz utalt beszámoló tárgyalásával foglalkozott az Ön elnöksége alatt, minden más szakmai munkát elhanyagolt. Az elmúlt fél évben mindössze egy olyan napirendi pont volt, ami ettől eltért, nevezeten a Steindl Imre Programmal kapcsolatos bemutató és vita lefolytatása. Miközben én magam többször javasoltam, hogy beszéljünk már végre a Nemzeti Alaptanterv tervezett módosításáról, vagy éppen az MTA körüli botrányos kormányzati tervekről. Ezt azonban önök nem voltak hajlandók megtenni.  

Tisztelt Elnök Úr!

Az Országgyűlés Kulturális bizottságának nevesített feladatai vannak, így többek között a magyar tudománnyal, a kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos ügyekkel kell foglalkoznia. Ha ön nem hajlandó eleget tenni a kötelességének, és nem hajlandó érdemi munkát végezni a bizottság elnökeként, akkor inkább mondjon le! Az Országgyűlés Kulturális bizottsága nem papucs orrán pamutbojt. A bizottság azért létezik, hogy ott szakpolitikai munka folyjék. Erre az ellenzéki képviselők készen állnak, Ön azonban szabotálja a munkát.  

dr. Szabó Szabolcs

országgyűlési képviselő, a Kulturális bizottság tagja

 

posan.jpg

(Pósán László, Fidesz)

 

Ebből így nem lesz demográfiai fordulat....

„Az emberiség megszokta a szegénységet s nem is tud másként; erőteljes egyéniségek aztán időnként megmagyarázzák neki, hogy időszerűen milyen célból szegény, s ezt legtöbbször hálásan el is hiszi; de ez aztán miden. Bölcselmi szempontból teljesen közönyös, hogy az emberek egy új termelési rend kialakításának reményében viselik-e a szegénység szenvedéseit, vagy egyszerűen azért, hogy egy bank vagy iparvállalat nagyobb osztalékot fizessen, vagy vallási parancsra, vagy valamilyen romantikus és ködös jelszó szolgálatában, mint szabadság vagy gyarmatosítás, vagy gyufatröszt”

(Márai Sándor: A szegények iskolája)

 

Orbán Viktor a Fideszesek szerint nagyívű, sőt egyenesen történelmi bejelentéseket tette a családtámogatási rendszer átalakítása kapcsán. A bejelentett hét pont azonban nem tekinthető sem jelentősnek, sem történelminek, sem érdeminek. Az intézkedések ugyanis nem jól célzottak, nem hatékonyak, így azoknak érdemi hatással sem lesz a születésszámra. Az egész intézkedéscsomag sokkal inkább csak kommunikációs trükk.

Először is érdemes egy kis demográfiai ismertetéssel kezdeni, mert sok embernek van zavar a fejében. Alapvetően négy tényező befolyásolja azt, hogy egy adott országban miként alakul a népesség száma: a születések, a halálozások, a bevándorlás és a kivándorlás. Amikor egy ország demográfiai folyamatait vizsgáljuk, akkor mindig ezt a négy tényezőt vizsgáljuk, jellemzően népességszámhoz viszonyítva a születések, halálozások, bevándorlók és kivándorlók számát. Ezeket a tényezőket figyelembe véve adható meg az, hogy ez adott területen miként alakul a tényleges népességszám. Magyarországon ennek az értéke már az 1980-as évek eleje óta negatív. Persze mindez nem volt előzmények nélküli, hiszen már az 1960-as években 2,1 alá csökkent a teljes termékenységi arányszám értéke (a teljes termékenységi arányszám azt mutatja, hogy egy nő hány gyereket szülne élete során az adott évre jellemző születési gyakoriság mellett). Az akkori politikai vezetés is igyekezett beleavatkozni ebbe, érzékelve a problémát. Egyrészt a születések számát akarta ösztönözni a több hullámban bevezetett családtámogatási intézkedésekkel (lásd OTP gyerekek), de csak azt érte el, hogy az egyébként is tervezett 2-3 gyereket gyorsan bevállalták a családok, mert ugye senki sem bízik abban, hogy a nagyvonalú támogatások sokáig érvényben lesznek.

panel.jpg

Lakótelep építés az 1970-es években. Ekkor úgy változtatták meg a lakáskiutalás rendjét, hogy a nagyobb, de szegényebb családok jussanak lakáshoz. Ezen kívül a kedvezményes kölcsön bevezetése segítette a szegényebb családokat

.

Ennek eredményeként 1975-ben az élveszületések száma felugrott 194 ezerre, majd ezt követően hirtelen beszakadt, és 1985-ben már csak 130 ezer gyerek született. De ezt követően sem javult a helyzet, így tendenciáját tekintve egy folyamatos csökkenéssel értük el a mai 90 ezer körüli éves élveszületési számot. Magyarul a nagy összegű és nagy értékű támogatások ellenére sem sikerült tartós születésszám emelkedést elérni, sőt a későbbiekben csak folyamatos nyomáskényszert helyezett az államra a szinte évről-évre hullámzó számú gyerekek ellátásának a megszervezése. Ennek volt a következmények, hogy pl. az én gyerekkoromban nem volt elég hely az iskolákban (hiszen sok gyerek került be hirtelen az iskolákába, így teljesen „normálisak” voltak a 35 fős osztálylétszámok), míg pár évvel később meg mindenhol üresen álltak az időközben rohammunkában felhúzott osztálytermek, mert akkor meg drasztikusan lecsökkent a gyerekszám (és „normálisak” voltak a 25 fős osztálylétszámok). Az ilyen példák miatt szokták azt mondani a demográfusok, hogy az élveszületések számának hullámzását okozó intézkedések biztosan nem jók. Olyan módon érdemes ösztönözni a gyerekvállalást, amelyek tartósan, és folyamatosan biztosítják a gyerekvállalási kedv növekedését. Ezek pedig miden bizonnyal nem a kampányszerűen megígért támogatások folyósításában merülnek ki. Főleg nem olyan támogatások folyósításában, melyek csak a társadalom egy kisebb részért érintik, ráadásul kifejezetten nem a támogatásra rászorulókat. Mert a kormány által bejelentett intézkedések csak egy nagyon szűk kör privilégiumává teszi a gyerekvállalást ösztönző támogatásokat. Azok a családok, ahol tényleg fontos lenne az gyerekek fejlődése és életminősége szempontjából a támogatás, semmit sem fognak látni ezekből a támogatásokból. Egyszerűen meg kellene célozni ezt a tényleg rászoruló társadalmi csoportot, de erről majd később.

A másik fontos tényező, a halálozások számának alakulása. Például az előbb már általam vizsgált időszakban katasztrofális mértékben növekedett: 1975-ben 131 ezer, 1984-ben 147 ezer ember halt meg az országban. Ennek a következménye, hogy a születéskor várható élettartam nálunk nagyon alacsony volt akkor is, és nagyon alacsony most is nemzetközi viszonylatban. Egészen elképesztő módon a rendszerváltozás időszakában alacsonyabb volt a férfiak születéskor várható élettartama, mint az 1960-as években.

 

szulhal.png

Születési és halálozási arányszámok változása Magyarországon, (1950-2010)

Magyarul nagyon kevés gyerek születik, de cserébe gyorsan meghalunk meg. Főleg a férfiak. Az első és legfontosabb az lenne, hogy a megszületettek esetében kellene gyorsan és intenzíven növelni a születéskor várható élettartamot, vagyis minél tovább életben tartani azokat, akik legalább megszülettek. Ha ezt megtennénk, akkor ezzel már jelentősen mérsékelni tudnánk a népességfogyás ütemét. Egyszerűen jobb egészségügyi ellátásra, hatékonyabb prevencióra van szükség. Ezért elképesztően káros, hogy százszámra hiányoznak a háziorvosok, hogy egyre-másra zárnak be komplett kórházi osztályok, hogy lassan akkor kap csak rendes orvosi ellátást valaki, ha szerencséje van, vagy ha fizet érte egy magánkórházban.

magankorhazhelyett.png

magankorhaz.jpg

Egy állami és egy magánkórház (Fotó: index)

Végül pedig ott van a vándorlási mérleg, ami 2004 után folyamatosan váltott át negatívba. Ma már mintegy fél millió magyar állampolgár él külföldön (elsősorban más EU tagállamban), és bizony az ott született és/vagy felnevelkedett gyerek egy jelentős része soha nem fog már hazajönni. Ezek a gyerek (akik egyébként jórészt szerepelnek a magyar születési statisztikákban, hiszen a szülei magyarok, és többnyire az állandó lakcímük is megvan) nagyon fognak hiányozni a következő évtizedekben. Manapság minden hatodik magyar állampolgárságú gyerek külföldön születik. Nagyon fog hiányozni az általuk befizetett adó akkor, amikor például az én korosztályom elkezd nyugdíjba menni. Mert a Fidesz teljesen értelmetlen módon szétverte a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszert, és visszatértünk a tisztán felosztó-kirovó rendszerhez. Vagyis nem gyűjtögetik a pénzt a számlájukon az emberek nyugdíjas korukra, hanem az adott pillanatban dolgozó munkavállalók (és a munkáltatóik) által befizetett pénzt osztják szét az adott pillanatban nyugdíjban lévők között. Márpedig ha csökken az adófizetők száma, és drasztikusan nő a nyugdíjasok száma, akkor a felosztó-kirovó rendszer csak jóval alacsonyabb nyugdíjak kifizetését teszi csak lehetővé. Ma ha nyugdíjba megy valaki, akkor átlagosan az utolsó havi fizetésének több mint 80%-a lesz az nyugdíjának összege, míg nekem nagyjából 30-40 százalékot jósolnak!

És akkor most nézzük meg, hogy miért kellene csinálnia, egy előre gondolkodó, a valóságban is kormányzó és nem politikai kommunikációt kormánynak:

  • Olyan módon kellene ösztönözni a gyerekvállalást, hogy az tartósan fennmaradó hatást fejtsen ki. Ezért nem extrém mértékű, de csak kevesek által igényelhető támogatást kell ígérgetni (mert ezek tényleg csak az egyébként is tervezett gyerekek születését hozza időben előre), hanem a rászorulókat jobban célzó, a társadalom szélesebb rétegeit érintő, a többség által elérhető módon kell bevezetni. Ha autóra ígérnek milliókat, akkor senki nem fogja azt elhinni, hogy 10 év múlva is lesz majd ilyen osztogatás. Ha tízmilliókat ígérnek hitelre meg vissza nem térítendő támogatásra, akkor senki nem fogja elhinni, hogy ez így lesz 10 év múlva is. Ezért kell markánsan emelni a családi pótlékot, hiszen annak a fennmaradásában joggal bízhat az ember.
  • Nagyon fontos az ilyen támogatásoknál, hogy azoknak próbáljunk segíteni, akik rászorultak Mert nem a társadalom egy kisebb részének extra fogyasztást kell finanszírozni állami forrásból, hanem mindenki számára biztostani kell egy elfogadható, normális életszínvonalat. Ezért kell például a nem megfelelő lakáskörülmények között élők lakhatásának támogatására fordítani az állami forrásokat a felső középosztály lakásvásárlásának megfinanszírozása helyett. Ezért kell például inkább lakásfelújításra, illetve lakásbővítésre támogatást adni, valamint bérlakásokat építeni.
  • Másrészt érdemes lenne végre elgondolkozni azon, hogy mit csinálnak jól azon országokban, melyek velünk nagyjából hasonló fejlettségi szinten vannak, de mégis sokkal jobbak a teljes termékenységi arányszám mutatói. A konkrét példák tanulmányozása során könnyen le lehetne vonni a tanulságot, miszerint a munkaerőpiac felől közelítve lehet a leginkább segíteni a gyerekvállalást. Minden nemzetközi példa azt mutatja, hogy ott lehet javítani a mutatószámokat, ahol a szülés után a nők viszonylag gyorsan vissza tudnak menni a munkaerőpiacra részmunkaidőben foglalkoztatva. A gyes 3. éve alatt például lehente ingyenes munkaerőpiaci reintegrációs szolgáltatásokat biztosítani a még otthon lévő szülőnek, így segíthetnék a visszailleszkedését. Nem mellesleg pedig kellene egy jó ellátórendszer a csecsemők és kisgyerekek napközbeni ellátására (bölcsőde és óvoda kapacitás növelése), és mondjuk ingyenessé kellene tenni a bölcsődei ellátást. Vagy épp’ adókedvezményekkel támogatni kell a családi napközik elterjedését, vagy az au pairek alkalmazását. Nem mellesleg pedig el kellene tényleg gondolkozni az apahónapok bevezetésén, amit az Együtt már évekkel ezelőtt is mondott.
  • Végül pedig egyszerűen elengedhetetlen, hogy gyorsan és markánsan javítsunk az elkeserítő értéket mutató mortalitási mutatószámainkon. El kell érnünk, hogy aki egyszer már megszületett, az annyi ideig élhessen, mint a fejlett országokban szokás. A mostani egészségügyi ellátás kritikán aluli, és ezt mindenki láthatja, tapasztalhatja. Még egy Fidesz szimpatizáns is elismerheti ezt, ha egy kicsit leveszi a szemellenzőt, és szétnéz a saját rokoni és ismerettségi körében. Bőven találkozhat elrettentő példákkal a mai Magyarország egészségügyi ellátórendszeréről.

Mindezt csak azért írtam le, mert a Fideszesek előszeretettel hangoztatják, hogy ellenzéki oldalon nincs se elképzelés, se ötlet, meg hogy köpni-nyelni sem tudnak a fantasztikus csomag bejelentése után. Jelentem van ötlet, van elképzelés. Meg van bátorság is ahhoz, hogy a most bejelentett intézkedéseknek nem igazán lesznek pozitív hatásai a demográfiai folyamatokra.