1.069.200 forint, ennyire büntetett most meg Kövér László. Persze ez anyagi szempontból nem állít kezelhetetlen helyzet elé, kibírom, ha egy hónapig nem kapok fizetést. Remélem a bank sem fog problémázni a hiteltörlesztés miatt. A devizahitelesek jelentős része persze ennél sokkal többet szenvedett az elmúlt években, így voltaképpen még emiatt sem verem a fenekem a földhöz. Inkább a kérdés morális része ejtett csak gondolkodóba. Kövér nyilván azért szabja ki folyamatosan a büntetéseke (én már nem is tudom, hogy hányadik levonást kapom), mert azt hiszi, hogy ezzel eltántoríthat a munkám lényegétől. Valószínűleg abban a tudatban van Kövér, hogy teljesen normális a viselkedése. Nem forgolódik álmatlanul azért, amiért elvette 38 ember (és így persze sok család) megélhetését egy hónapra.

Az egészről valamiért Sánta Ferenc Ötödik pecsét c. regénye jutott eszembe (Fábri Zoltán azonos című, fantasztikusan jó filmjét talán többen látták, mint ahányan a könyvet olvasták). A regényben teszi fel a kérdést Gyurica a cimboráinak egy egyébként is zaklatott italozás közben, hogy ha újjászületnének, akkor a kényelmes életet élő, de zsarnok Tómóceusz Katatiki, vagy inkább a bántalmazott, elnyomott, megnyomorított, de tiszta lelkű Gyugyu képében tennék-e ezt? Kegyetlen elnyomónak, vagy szenvedő, de legalább semmi rosszért nem felelős embernek jobb-e lenni? Persze a regényből aztán kiderül, hogy mindkét választ el lehet fogadni bizonyos körülmények között. A cimborák (kivéve az őket besúgó Keszei) első nekifutásra semmiképp nem szeretnének Gyugyuk lenni, de amikor a saját életüket is kockáztatva kell dönteniük, akkor már mind inkább a halált választják. A saját életük mentése okán sem tudnak megütni egy megkínzott embert. A kérdést felvető Gyurica választja csak a megalkuvást, de ő sem magáért, hanem a gyerekeiért, illetve a lakásában bújtatott gyerekekért. Szóval az ő döntését is megértem persze valahol.

A lényeg pedig talán ott van, amit az elején is pedzegettem: valószínűleg a Tomóceusz Katatikik nincsenek tisztában azzal, hogy mennyire elfogadhatatlan a viselkedésük, hiszen neki az a normális. Kövérnél is már az a normális, hogy csak büntetésben, rendszabályozásban, elvonásban tud gondolkodni. Fel sem merül benne, hogy ez milyen messze van attól, amit 1989-90 környékén képviselt a Fidesz, mert nem is emlékszik már rá. Ő tehát Tomóceusz Katatikit választotta, de az a különbség közte és Gyurica között, hogy ő nem azért választotta ez, mert így tud menteni valakit vagy valakiket. Neki egyszerűen ez a kényelmesebb, talán még élvezi is.

Persze mondhatjuk azt is, hogy bagatell ügyről van szó, hiszen tényleg nem fog éhen halni egy képviselő sem. Egy dolgot azonban ne felejtsünk el: a hatalom mindig az elsőre bagatellnek tűnő ügyektől fél, mert azokat tudja a legkevésbé kontrollálni. Tipikusan ilyen ez a parlamenti obstrukció is. Első ránézésre nem tűnik nagy dolognak, hiszen december 12-én is simán megszavaztak a Parlamentben mindent, amit akartak. Obstrukció ide vagy oda. A nap végén azonban mégiscsak vesztettek fél millió szavazót. Szóval büntessenek csak meg, én nem adom fel a meggyőződésemet. Egyben szeretném azt hinni magamról, hogy ha majd egyszer fordított szituációban leszünk, akkor nagyvonalúbban, demokratához illő módon tudom majd kezelni a dolgot. Addig is levettem a könyvet a polcomról, hogy elolvassam. Ha mást nem, ennyit elért Kövér.