„Jó szerencse, semmi más. Szép és
dicsőséges dolog a hazáért meghalni.
A halál még a menekülő férfit iseléri. Még szebb a hazáért élni.”
Az elmúlt években mindenki számára nyilvánvalóvá válhatott, hogy nagy a baj Magyarországon. Aki ezt nem látja, az egyszerűen vak. Az ország már nem demokratikus alapokon működik, annak irányítását és módszeres kifosztását egy szűk kör menedzseli. A cél egyértelmű: a gazdasági hatalom megszerzése árán betonozzák be magukat. Közben pedig átgázolnak mindenen és mindenkin, ami és aki az útjukba kerül. Az ország megállíthatatlanul rohan a szakadék fel, de Orbán a fék helyett inkább a gázra lép, és tovább gyorsítja a rombolást. Naponta látjuk és halljuk a híreket arról, hogy az egyes Fideszes potentátok, családtagok és haverok milyen vagyonra és befolyásra tesznek szert, és még csak nem is szégyellik. Mert tudják, hogy amíg Orbán rezsim él és virul, addig ők érinthetetlenek. És ugye legalább 30 évre terveznek.
Az Orbán rendszer elfogadhatatlanságát mutatja, hogy már azok a mértékadó konzervatív értelmiségiek is kihátráltak mögülük, akik korábban bőszen támogatták a Fideszt. A megmaradó, és igencsak kevés számú szervilis jobboldali „értelmiség” körében inkább csak a vagdalkozás, meg a butaság van jelen. Bayer Zsoltra most nem is vesztegetnék szót, de feltűnő a CÖF önfelszámolása, Schmidt Mária esetenkénti furcsa megnyilvánulása, Kovács Ákos blődségei, vagy épp’ G. Fodor Gábor és Lánczi András kínos magyarázkodásai. Ezekkel az emberekkel már nincs is értelme beszélgetni. Felesleges. Egyszerűen levegőnek kell nézni őket. Oszt jó napot!
Persze sokan mondják, hogy hát az előzőek is loptak, de ez a párhuzam erősen sántít. Kétségtelen a korábbi kormányok idején is volt elég korrupciógyanús ügy, meg voltak gyanúsan meggazdagodott emberek, de nem a rendszer és a hatalomgyakorlás lényege volt a lopás. Másrészt ellenük még indult néha eljárás, meg mintha legalább ismertek volna egyfajta mértéket. Arról nem is beszélve, hogy nem nyúlkáltak bele pofátlanul a magánvagyonokba, meg nem a pártkatonákat ültették 9-12 évekre a hivatalok élére. Ma már a haveri cégek módszeres kistafírozása, valamint a Fideszes oligarchahálózat kialakítása a hatalomgyakorlás részévé vált: voltaképpen ispánok irányítanak egész térségeket, régiókat. Ezek az emberek belefolynak minden helyi szintű döntésbe, a megkérdezésük nélkül semmi sem történhet. De ez sem elég, még a kigolyózott embereknek is utána nyúlnak, nem hagyják érvényesülni a rendszerbe beilleszkedni képtelen embereket. Voltaképpen képesek teljesen ellehetetleníteni bárkit. Mindezt azért, mert szerintük így egy esetleges kormányváltás után sem lehet bajuk, mert úgyis az Ő embereik lesznek mindenhol. Tévednek.
Az Orbán rezsim legnagyobb átka azonban az, hogy szó sincs már demokráciáról. A rendszer működésének lényege, hogy egy szűk csoport dönt, bármiféle valós kontroll nélkül. Gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak. Az emberek többsége meg inkább ki sem nyitja a száját. Voltaképpen önmagukat korlátozzák, cenzúrázzák az állampolgárok. Látott már valaki például olyat egy demokratikus rendszerben, ahol a közszférában dolgozók óriási számban nem kapnak időben fizetést, és még csak ki se mennek tüntetni? Látott már valaki olyat, hogy a felsőoktatásban dolgozók körében általános az elégedetlenség, de senki nem megy ki tüntetni, senki sem mer sztrájkolni? Franciaországban már az egész országban leállt volna az élet egy országos sztrájk miatt, itt meg legfeljebb az ellenzéki pártokat találják meg néhányan, hogy csináljanak már valamit! És még napestig tudnám sorolni. A lényeg, hogy olyan környezetben érzem magam, mint gyerekkoromban, az 1980-as években. Minden értelmes ember látja, hogy óriási a baj, de tenni csak nagyon kevesen tesznek bármit is. Ennek következtében nem tudja a kormányt akadályozni senki és semmi. Miért? A közéletben azért, mert az emberek vagy félnek, vagy jó nekik a langymeleg. Az Országgyűlésben meg azért, mert bár nincs kétharmaduk, de ha arról van szó, akkor egyesek szívesen kisegíti őket. Tippem van arról, hogy miért, de bizonyítani nem tudom. Mindenkinek a fantáziájára bízom. Ezért van az, hogy az Orbán rezsim hű kiszolgálóiban szemernyi félelem érzet sincs amiatt, hogy egy kormányváltás után esetleg valaki majd felszólítja őket: uraim, akkor most tessék szépen mindent visszatenni a közösbe! Ezért beszél bátran Mészáros Lőrinc arról, hogy ő most akkor venne 1,3 milliárdért földet Felcsút környékén. És nem ég le a bőr a képéről! Ezért mondja Lánczi András, hogy ami itt folyik az nem korrupció, hanem a kormányzás lényege. Ezért van az, hogy egy politikai kinevezett sem ügyel még a kiegyensúlyozottság látszatára sem, mert hiszen úgyis ott fog ülni még 10-20 évig a székében (lásd az alkotmánybírókat, a Médiatanács elnökét, a legfőbb ügyészt stb.). Persze a koppanás majd annál nagyobb lesz, amikor a bukásuk után ezek az emberek el lesznek bocsátva, el lesznek számoltatva az összeharácsolt vagyonuk miatt, illetve az összeférhetetlenség miatt. Mert kétség ne legyen: egy kormányváltás után ezeket az embereket egytől egyig azonnal el kell távolítani a helyéről! Egy kormányváltás után a rendszer gazdasági hátterét is szét kell rombolni. Azonnal és könyörtelenül. Magyarul vissza kell venni az összeharácsolt vagyont, a földeket, a trafikokat, és minden egyebet. Ezekkel ugyanis nem lehet együttműködni. Ha ehhez nem nyúlunk hozzá, akkor gyakorlatilag ellehetetlenítik a következő kormányt.
És itt jutottunk el ahhoz a kérdéshez, hogy ki fogja leváltani őket, és mennyi idő múlva? Nézzék meg a közvélemény kutatási eredményeket! A Fidesz-KDNP még mindig magasan vezet (a menekültügyet gátlástalanul kihasználó kampányával visszatornázta magát a 2014-es választások körül mért támogatottságára), második a Jobbik, és aztán jön a töredezett baloldali és liberális oldal, az LMP meg egy vicc, mert nem a kormány leváltása a működésének célja. A probléma lényege az, hogy a Jobbikon kívüli ellenzéki térben nincs a választók által hitelesnek elfogadott erő. Ez részben a pártok hitelességi problémája (erről kicsit később), másrészt a „baloldali értelmiség” véleményvezérei által generált probléma. Elég csak kinyitni egy ellenzékinek tartott újságot, rákattintani egy rendszerkritikusnak tekintett hírportálra, átkapcsolni egy kormánykritikusként nyilvántartott televízió csatornára. Az ott megjelenő vélemények vagy egyszerűen egy platformra helyezik a kormányt és az ellenzéket (ezek sem jobbak, mindegyik politikus lop, ezek sem tudják mit akarnak, a demokrácia halott, ma már nincs jobb és baloldal stb.), vagy pedig továbbra is azokkal a politikusokkal és közéleti szereplőkkel jelenítik meg az Orbán rezsimmel szemben kritikus véleményt, amely egyszerűen elriasztja a választókat. Tényleg megdöbbentő, hogy olyan politikusok, politológusok és közéleti véleményvezérek dominálnak még mindig, akik már gyerekkoromban és fiatal felnőtt koromban is meghatározóak voltak. A különbség csak annyi, hogy akkor még figyeltek ezekre az emberekre, ma pedig inkább már a ciki kategóriába tartoznak. És miért nem hallgat már rájuk senki? Mert ők is hozzájárultak ahhoz, hogy Orbán hatalomra kerüljön. Érdemes megfogadni Zrínyi tanácsát: „Amitől pedig nemcsak a katonaságnak, de az egész hazának sorsa függ, az – hogy újoncokúl oly ifjak vétessenek föl, akik nemcsak testben, de lélekben is legkitűnőbbek. Az állam ereje és a római név dicsőségének alapja az újoncok első megvizsgálásában rejlik. Ne gondoljuk, hogy ez könnyű feladat, vagy hogy különbség nélkül akárkire rábízható, s a régieknél e képesség Sertorius* különös erényei közé tartozott. Annak az ifjúságnak ugyanis, amelyre a tartományok védelmét s a háborúk sorsát bízzuk, ha van választék, származás és erkölcsök szempontjából is kifogástalannak kell lennie, mert a becsület teszi a katonát jó katonává.”
Az Orbán rezsim ugyanis nem véletlenül alakult ki, az voltaképpen egyfajta reakcióként jelentkező tünet. Ebből következik, hogy váltani kell: friss arcokra, friss gondolatokra van szükség. Mert az ország gazdasága egy helyben toporog, egy főre jutó GDP-je mai napig csupán a nyugat-európai átlag kétharmadát éri el (fránya kétharmad), pont mint az Osztrák-Magyar Monarchia fénykorában. És persze arról se feledkezzünk meg, hogy a szegénység is hihetetlen méreteket ölt. Megdöbbentő azt tapasztalni, hogy a térségben korábban viszonylag fejlettnek tartott Magyarország presztízse milyen mélyre süllyedt. Összeszorul az ember torka, amikor már nem csak eldugott vidéki falvakban, hanem a főváros peremkerületein is balkáni viszonyokat tapasztal. Az ott élőknek pedig egyre kevesebb az esélye a kitörésre. Az én nagyszüleim még földműves családban nőttek fel, alföldi falvakban és tanyákon. A szüleim már az iparban és a szolgáltató szektorban dolgoztak, én pedig már egyetemet végeztem, doktori címet szereztem. Így működik a társadalmi mobilitás, vagyis az újabb generációk egyre tovább jutnak. Na ezeket az előrelépési utak zárulnak most le. Az Orbán rezsim üzenete egyszerű: maradj ott, ahol születtél, maradj az, ami az apád volt!
Ez tehát a jelenlegi helyzet, aminek a kezelésére választ kellene adni. Még mindig azt hallom az ellenzéki hinterland „véleményformálóitól”, hogy össze kell fogni Orbán ellen! És nagyjából el is fogy itt a tudomány. Ezektől az emberektől csak egy dolgot kérdeznék: rosszul emlékszem, hogy 2014-ben az összefogó „civakodó ellenzék” képtelen volt hiteles erőként mutatkozni? Szerintem pontos a memóriám. Még egyszer ugyanezt nem kének ráerőltetni senkire. A Fideszből kiábrándultak számára ugyanis nem volt vonzó alternatíva. Tessék minden pártnak arra szánni a következő egy éveket, hogy a szervezetüket építsék, bővítsék. Az a párt, amelyik saját belső ügyeivel van elfoglalva (például azzal, hogy ki legyen a párt vezetője), nem jut semmire! Az a párt, amelyik a többi ellenzéki párt módszeres izélgetésével van elfoglalva kamu blogokon, nem jut semmire! Meg lehet persze ugorni így is az 5 százalékot, de az Orbán rezsim ettől nem fog összeomlani. Sőt! Inkább el kellene kezdeni politizálni az ellenzéki oldalon is mindenkinek! Nem azt kellene szajkózni úton-útfélen, hogy majd lesz pénz, hanem szakértőkkel egyeztetve szakmai alapokon nyugvó, valóban megvalósítható programot kellene kidolgozni mindenkinek. Mert a „lesz pénz” mantraszerű ismételgetés kapcsán mindig van valaki, aki megkérdezi: jól van bátyám, de mindezt miből? És erre a legtöbb ellenzéki pártban nincs válasz. Mert gőzük sincs. Mert nem folyik érdemi szakmai munka a pártok jelentős részében. És senki ne legyen álszent: az ellenzéki pártok (és köztük a nagyobbak) teljesítménye miatt is általánosan elterjedt nézet, hogy a politikusok lusták, és csak a saját javuk érdekében dolgoznak, és egyébként is menjen a francba az összes politikus. Dolgozni kellene hölgyeim és uraim! Politikai programokat kell kidolgozni, hálózatot kell építeni, apró sejtekből felépülő szervezetet kell kialakítani, kulturális rendezvényeket kell szervezni, adományokat kell gyűjteni és osztani, civil szervezeteket támogatni stb.
A politizáláshoz persze néhány dologra szükség lesz. Egyrészt profi szakemberek kellenek. Itt most tényleg felkészült, professzionális politikusokra gondolok, akik képesek átlátni bonyolultabb összefüggéseket, ne adj Isten maguk is egy szakterület alapos ismerői. Olyan emberek kellenek, akik képesek szakpolitikai programalkotási munkafolyamatok levezénylésére. Gombnyomogatókra nincs szükség a politikában ellenzéki oldalon sem. Másrészt pénzre lesz szükség. Pénz kell a hálózatépítéshez, pénz kell a sejtek működtetéséhez, pénz kell a rendezvények szervezéséhez, pénz kell az adományozáshoz, és pénz kell egy ellenzéki médiarendszer felépítéséhez. Ehhez pedig a magyar lakosság, és a magyar vállalkozók segítségére lesz szükség, mert ennek finanszírozását nem várhatjuk külföldről. Mindenkinek meg kell érteni, a vállalkozóknak is, hogy a politizálás nem úri huncutság, és nem valamiféle önfinanszírozó tevékenység. Ha kormányváltás akar valaki, akkor azt lehetőségeihez mérten támogatni is kell. Így ráadásul a lakosságot is jobban be lehet vonni a politizálásba, hiszen el kell jutni majd oda, hogy a választások idején el is menjenek szavazni az Orbán rezsimmel szemben kritikus emberek. Végül pedig szükség lesz a kormányváltást akarók aktív részvételére. Zrínyi ezt írja: „…ha ettül a fenforgó vésztül meg akar szabadulni, ha magának, posteritásának [utódjainak] megmaradást kéván, tartson fegyvert kezében; de nem ugy mint eddig, hanem jóval is másképpen. Mert nem elég az, hogy minden particularis [magánembernek] embernek legyen fegyver házánál, noha annak is ugy kell lenni, hanem hogy az ország tartson egy armádát lábon készen, aki minden felé, minden órában, minden szempillantásban, télen, nyáron, oda mehessen, ahová szükség kévánja. Ez minden fundamentomja a mi megmaradásunknak…” Kicsit hasonló a helyzet most is. Fontos, hogy az ember elmondja a véleményét, akár a facebookon vagy a twitteren, de nem elég. Ki kell mozdulni a fotelből, csoportokat kell szervezni, rendezvényekre kell járni, agitálni kell a szomszédot, a piacon a kofát, a buszon a mellettünk ülőt. Mindezt össze kell szervezni, hogy mindenki érezze: nem egyedül csinálja, hanem közösen, egy közösség tagjaként! Zrínyi szavaival élve: fegyelmezett és edzett seregre van szükség, mert nem egy generálison múlik a siker, hanem az egész országon! Ne várjon senki messiást, nem várjon „karakteres” politikust. A választási győzelemhez szervezet, hálózat, hit és eltökéltség kell!
A kormányváltás utolsó lépese pedig az, hogy programra van szükség! Gyakran felmerülő vád, hogy az ellenzéknek nincs víziója, nincs programja. Ebben sok igazság van. Persze a felszínt megkaparva nem is annyira az ország egészéről alkotott vízió hiányzik, hanem inkább azok a hiteles arcok, akikről el is hiszik a választók, hogy meg tudják ezt valósítani. Ebben kétségtelenül igazuk van a kritikusoknak. A probléma csak az, hogy ha nem hagyják az új (kezdő) politikusokat beletanulni a politizálásba, akkor az egyébként meglévő programot/programelemeket sem tudják megvalósítani soha a büdös életben, mert esélyük sem lesz rá. Milyen programelemekről beszélek? Mondjuk az Együtt estében nézzük meg azt választási programot, amit 2014 januárjában publikált. Szerintem ez egy mai napig is vállalható anyag, ami nem ígér vállalhatatlant, de markánsan és karakteresen mutatja be, hogy milyen országot szeretnénk. Ebben én továbbra is hiszek. De ugyan így elolvasható a Váradi Alapítvány által az utóbbi évben készített szakpolitikai anyagok, hogy mit csinálnánk a közmunka terén, a női foglalkoztatás javítása érdekében, világos szakmai javaslatunk volt menekültügyben, folyamatosan beszélünk arról, hogy mit tennék az oktatásban stb. A feladatunk már csak az, hogy ezt eljutassuk az emberekhez. Lehetőleg emészthető, lecsupaszított formában. Elérkeztünk ugyanis a leggyakrabban feltett kérdésig: na és akkor Te mit csinálnál, ha kormányra kerülnél? Komplett kormányprogramot ne várjanak tőlem (a lényeg ugyanis ott van az Együtt 2014-es választásra írt programjában), de néhány apró dolgot azért felvázolnék, amit akár szlogen szinten is lehet használni.
Új alkotmányt! Az Orbán rendszer összeomlása után azonnal új alkotmányt kell kidolgozni, és azt népszavazással meg kell erősíteni. Az új alkotmány szövegét népszavazással meg kell erősíteni. Mindez nagyon hatékony alkotmányvédelmi mechanizmust jelentene, hiszen egy népszavazással legitimált alkotmányt nem lehet csak úgy megváltoztatni.
A Fideszes komisszárok azonnali leváltását! Az új alkotmány elfogadásával párhuzamosan a Fidesz által kinevezett komisszárokat el kell távolítani a pozícióikból (Ügység, Alkotmánybíróság, MNHH, Kúria, ÁSZ, Költségvetési Tanács, Felsőoktatási kancellárok stb.). Nem elegáns dolog, de a szervezeti struktúra átalakításával megoldható. Ezt azonban be kell vállalni. Ezt követően pedig olyan módon kell kialakítani a vezetőválasztás mechanizmusát, hogy oda garantáltan szakemberek kerüljenek, aki függetlenként konfrontálódni tudnak a mindenkori kormánnyal. Mert így működik a fékek és egyensúlyok rendszere. És még valami: véleményem szerint olyan egyszer fordulhatott elő ebben az országban, hogy egy demokratikus átrendeződés után mindenki érinthetetlen maradt, aki kiszolgálta a korábbi antidemokratikus rendszert. Lecsukatni én nem akarok senkit, aki konkrétan nem lopott, de az kizárt, hogy adóforintokból fizetést kapjanak a jövőben egy hivatal lén ücsörögve. Ebben nincs pardon. Ha a Fidesz embere, akkor vállalja azt fel, és névleg is legyen politikus. Megnézem ki fog rájuk szavazni.
Elszámoltatást! Alapos és részletes vagyonosodási vizsgálatot kell indítani mindenki ellene, aki az elmúlt 5 évben a hatalom közelébe került (politikus, családtag, haver). Ahol nincs adózott forrása a vagyonnak, ott el vagyonelkobzást kell elrendelni. Pont. Ezen kívül automatikusan semmissé kell tenni minden földvásárlási szerződést, minden trafikszerződést, minden Pakshoz kötődő szerződést, minden Olimpiához kapcsolódó szerződést, minden stadionépítési szerződést. Ezek ugyanis a korrupció melegágyai. A hitelesség részeként újfajta sztenderdeket kell kidolgozni a politikusok elszámoltathatóságával kapcsolatban. Kötelezővé tenném az elektronikus vagyonbevallást. A képviselőkkel és családtagjaikkal szemben rendszeres és alapos vagyonosodási vizsgálatot tennék kötelezővé. Megszüntetném a mentelmi jog intézményét
Tiszta közéletet! A választások után azonnal egy ún. tisztasági törvénycsomagot kell elfogadni, amely helyére teszi a pártfinanszírozást és a közbeszerzést. Ráadásul ezt jogvédő szervezetek már jórészt ki is dolgozták, szóval itt még csak nagyon dolgozni sem kell az ügyön.
Garantált jogokat a munkavállalóknak! A választások után azonnal el kell kezdeni előkészíteni egy új munka törvénykönyv elfogadását. Valódi érdekegyeztetési eljárásrendet kell kialakítani a szakszervezetekkel. Meg kell védeni a munkavállalókat, valamint lehetőséget kell teremteni a munkavállalók, munkáltatók és az állam közötti valódi háromoldalú egyeztetésekre. A legfontosabb, hogy vissza kell adni a sztrájk valódi lehetőségét.
Független közmédiát! Azonnal új médiatörvényt kell elfogadni, ami biztosítja a közmédia függetlenségét. Egyben az állami média túlzott befolyása miatt jelentősen korlátozni kell a közmédiához tartozó csatornák számát. Egy televízióval, egy rádióval és egy hírügynökséggel tökéletesen el leszünk látva. A többit meg oldja meg piac. Mellesleg mindez nem kerülne évi 80 milliárdba. Mivel nálunk még nincs több száz éves hagyománya a demokráciának, ezért a kormánypártok és az ellenzéki pártok azonos súlyát kell biztosítani minden testületben és hivatalban, ami a médiához kapcsolódik, így lehet fenntartani egyfajta egyensúlyt. Mást megoldást most nem látok. Ha pedig nem megy, akkor inkább fel kell számolni az egészet. Az internet világában egyébként is egyre anakronisztikusabbnak tűnik ez a fajta médiaszolgáltatás.
Új adórendszert! Az első teljes adóév elindulásával be kell vezetni egy teljesen új adórendszert, melyre a kiszámíthatóság miatt több éves változtatási moratóriumot kell bevezetni. Ennek keretében vissza kell vezetni a többkulcsos SZJA rendszert, csökkenteni kell a munkaadók által a foglalkoztatottak után fizetett terheket, évente fix arányban csökkenteni kell az ágazati különadókat, de végleg nem vezetném ki őket. Meg kell találni azt az adómértéket, mely tényleg a nagy cégek profitját csökkenti, és nem a fogyasztókra terhelik át ezeket a különadókat. Garanciát kell vállalni az új kormánynak arra, hogy a moratórium időszakában csak olyan változtatásokat vezetnék át, melyre minden szereplő, vagyis a vállalkozói érdekképviseleti szervezetek és a foglalkoztatottak érdekeit védő szakszervezetek is rábólintanak. Ezzel garantálnánk, hogy csak a technikailag nem működő szabályok gyakorlati élethez igazítása mehet át a rendszeren. Honnan lenne erre pénz? Az SZJA átalakítása sima adóátrendezés, hiszen a jelenlegi egykulcsos SZJA-val az adófizetők alig 10%-a jár jól, míg a döntő többségük veszít! A vállalkozók terheinek csökkentését az első 1-2 évben a feleslegesen állami tulajdonba vont magántulajdon eladása (pl. Mol részvények, gáztárolók), majd a következő éveken a fellendülő gazdasági növekedés teremtheti meg a fedezetet. Másrészt az intézkedéscsomaggal párhuzamosan nagyon szigorú adófelügyeleti rendszert kell bevezetni. Nem csak a számlát nem adó Mikulást kell elővenni, hanem a nagyvállalatokat is. Az ÁFA-csalások lehetőségét a legmodernebb informatikai eszközök felhasználásával jelentősen mérsékelni kell (lehet pl. jó EKÁER-t csinálni, ha az nem ír elő teljesen felesleges adminisztrációt). Harmadrészt az uniós támogatások gazdaságfejlesztési fejezeteinek hatékony felhasználásával dinamikus gazdasági növekedés érhető el. Az uniós források felhasználásának ellenőrzése érdekében független szakembereket kell bevonni a kontroll folyamatokba.
Jóléti államot a közmunkás állam helyett! A szociális ellátórendszert alapjaiban kell megváltoztatni. A minden kutatás szerint hatástalan és eredménytelen közfoglalkoztatási rendszer helyett a rendelkezésre álló források egy részéből – nagyobb részt uniós támogatássokkal kiegészítve – helyi gazságfejlesztési programokat kell indítani, melyek révén való értéktermelő tevékenységet tudnánk beindítani. Ezzel párhuzamosan újra kell indítani az LHH programot, mely a leghátrányosabb helyzetű térségek fejlesztésére kitalált program javított kiadása lenne, a korábbinál jóval nagyobb összeggel, a hatástanulmányok által feltárt hibák kijavításával, szintén uniós források felhasználásával. A közfoglalkoztatásra jelenleg rendelkezésre álló forrásokat pedig arra kell költeni, hogy inkább újra 6 hónapig járjon a munkanélküli járadék, aki pedig ebből kifut, az együttműködési megállapodás alapján kapjon támogatást ahhoz, hogy munkát tudjon találni, ki tudja fizetni az esetleg messzebb fekvő településen található új munkahelyre, vállalkozóvá tudjon válni, képzéseken vehessen részt. A fő cél ne a közmunkás minimálbér kiosztása legyen, hanem az elsődleges munkaerő-piaci visszavezetéshez szükséges kompetenciák megszerzése. Meg kell szüntetni a megalázó közmunkás minimálbért. Ezen kívül az önkormányzatoknak forrást kell biztosítani a szociális segélyezés működtetéséhez. Teljesen abszurd, hogy az állam alig 35 milliárd forintot akar adni, így a legtöbb önkormányzat kénytelen helyi adót emelni 2016-ban. A szociális támogatások terén nem csak egyszerűen több pénzt kell adni, hanem ezzel párhuzamosan szélesebb körben kell alkalmazni az együttműködési kötelezettség. Nem felesleges munkát kell elvárni a segélyért cserébe az emberektől, hanem a munkavégzésre alkalmas emberek képzésére kell pénzt és energiát fordítani. Ezen kívül meg kell akadályozni a szegénység újratermelődését, magyarul a gyerekek oktatására kiemelt figyelmet kell fordítani.
Vidékfejlesztést, földosztást! Kiemelt figyelmet kell fordítani a vidéki Magyarország fejlesztésére. Egyrészt el kell terjeszteni a jól működő helyi gazdaságfejlesztési programokat, főleg a potenciálisan rendelkezésre álló uniós forrásokkal megtámogatva. Másrészt jelentősen javítani kell az elmaradott térségek közlekedési elérhetőségét, hiszen sokszor azért nem tudnak munkát vállalni az aprófalvas térségekben élők, mert nem tudják tömegközlekedéssel elérni a közeli nagyvárosokat. Ebből a célból sűríteni kell a menetrend szerinti járatokat, másrészt uniós támogatásból alternatív szolgáltatást kell kialakítani a rendelkezésre álló falugondnoki buszok bevonásával. Lehetőséget kell biztosítani, hogy a közeli városokban található településekre kedvezményes áron be lehessen juttatni a potenciális munkavállalókat. Ehhez szintén fel lehetne használni a kibővített falugondnoki hálózatot. Harmadrészt földet kell biztosítani a helyi önkormányzatoknak, valamint a kis területen gazdálkodó, vagy teljesen kezdő gazdáknak. Ehhez értelmezhető méretű állami földalapot kell létrehozni, majd ezt átlátható és korrupciómentes módon szét kell osztani az igénylők között. Nem a nagygazdáknak kell földet adni, nem méregdrága földet eredményező árveréseket kell tartani, hanem földet kell osztani. Legalább fél millió hektár földet kell szétosztani úgy, hogy annak az árát csak évtizedek alatt kelljen megfizetni az új tulajdonosnak. Ehhez egyrészt vissza kell venni a most eladott állami földeket, másrészt a nagybirtokosok földjének egy részét be kell vonni az állami földalapba. Ellentételezésre pedig az állam kezében lévő részvények egy részét lehet felajánlani.
Új megközelítésű roma politikát! A roma kisebbségi szervezetek bevonásával olyan megvalósítható stratégiát kell kidolgozni, mely rövid távon lehetőséget biztosít a romák helyzetének kezelésére. A program főbb pontjai a korábbi kutatások alapján detektálhatóan az integrált oktatásra, a foglalkoztatási lehetőségek javítására, a romákkal szembeni diszkriminációt mérséklő programok finanszírozására épülne. Ennek forrását elsősorban uniós forrásokból kell rendezni. Egyvalamit azonban szem előtt kell tartani: a kormány elsősorban az elmaradott térségek felzárkóztatásával tud hatékonyan küzdeni a romák felzárkóztatásáért. Ha valódi gazdasági növekedés indul be ezen térségekben, ha valódi piaci munkahelyek jönnek létre, mert akkor a „cigánykérdés” is megoldódik.
Hatékony és működő közoktatási rendszert! A köznevelés terén azonnal fel kell számolni a a KLIK-et a jelenlegi formájában. A települési önkormányzatoknak – forrásokkal együtt – fel kell ajánlani az oktatási intézmények visszavételét. Amennyiben ezzel nem kívánnak élni, úgy járási szinten szervezett fenntartóknak kell átvenni. Az egyházi intézmények kiemelt finanszírozási státuszát meg kell szüntetni. Az alapítványi és magániskolák finanszírozásánál garantálni kell, hogy az állami és egyházi iskolákkal azonos bánásmódba részesüljenek, illetve a szakképzésben olyan szakmaszervezeti döntéseket kell hozni, amelyek valós piaci igényekre épülnek. A tanároknak pedig biztosítani kell a munkavégzéshez nélkülözhetetlen nyugodt környezetet, a megfelelő technikai hátteret, a szükséges módszertani segítséget. A magántulajdonban lévő tankönyvkiadókat vissza kell engedni a piacra, de a tankönyvek tartalmi felügyeletét ellenőrző szervezetet meg kell erősíteni, a tanárokat, szakembereket és szülőket tömörítő érdekvédelmi szervezetek bevonásával. Az NPK-t azonnali hatállyal meg kell szüntetni. A tanköteles korhatárt újból 18 évre kell emelni. Mindez persze csak az alapvető működési hiányosságokat kezelné, közép távon újra kell gondolni az egész képzési rendszert. Új szemléletű alaptantervre és kerettantantervekre van szükség, Pontosan meg kell fogalmazni, hogy milyen kompetenciákkal kell rendelkezni a gyerekeknek az egyes szintek elvégzése után. A képzés során arra kell törekedni, hogy a családból hozott különbségeket mérsékelni tudja a közoktatás. Ehhez meg kell növelni az alapfokú képzés időtartamát, hogy minden gyerek elsajátíthassa a legfontosabb alapkompetenciákat (ennek bevezetését alaposan elő kell készíteni, ami hosszú éveket vesz majd igénybe!). A szakképző intézmények ésszerűtlen képzési rendszerét át kell alakítani, hogy valódi tudással rendelkező, rugalmasan képezhető szakemberek kerüljenek ki a munkaerőpiacra. Ez fenekestül forgatná fel a közoktatás rendszerét, így csak valódi szakmai egyeztetés után lehet előre lépni. Nem lehet még egyszer eljátszani azt, hogy az érintettek véleményének figyelembe vétele nélkül nyúlkálunk bele a közoktatásba.
Bővülő felsőoktatást! A felsőoktatásban fel kell számolni a kancellária rendszert, azonnal pótolni kell az éves szinten kivont kb. 40 milliárd forintot, valamint további forrásokat kell biztosítani a magas minőségű munka biztosítására. Az oktatás és a kutatás minőségének javítása érdekében rövid távon össze kell vonni az akadémiai kutatóintézeteket és a felsőoktatási intézményeket, valamint fel kell számolni az NKFI-t, és az ott rendelkezésre álló évi kb. 70 milliárd egy részét közvetlenül ezen intézményekben folyó tevékenységre kell költeni. Azonnal vissza kell állítani az OTKA-t. Ezen kívül az MNB által kistafírozott alapítványok forrásait a felsőoktatás finanszírozására kell átirányítani. Közepes időtávon az uniós forrásokat, valamint az idegen nyelvű képzés kiterjesztésével beáramló külső forrásokat kell felhasználni az ágazat fejlesztésére, valamint a stabil gazdasági növekedésből adódó plusz források is bevonhatók. A cél az, hogy a diplomával rendelkezők aránya megközelítse az OECD átlagot (a megfelelő korú népesség alig 22 százaléka rendelkezik alapfokú diplomával Magyarországon, míg az OECD átlag jóval 30 százalék feletti). Be kell látni mindenkinek, hogy az oktatás, és azon belül is a felsőoktatás az ország fejlődésének a záloga. Ennek részeként sürgősen rendezni kell a béreket a felsőoktatásban.
Működő egészségügyet! Az egészségügy terén pótolni kell a gyógyszerkasszából és az ellátórendszer fenntartásából kivont összegeket. Elfogadhatatlan, hogy lerobbant épületekben kezelik a betegeket, hogy nem jutnak hozzá a modern diagnosztikai eszközökhöz az orvosok, hogy nem kapják meg a legjobb és leghatékonyabb gyógyszert a betegek. Azzal viszont sajnos folyamatosan számolnunk kell, hogy a hihetetlen sebességgel fejlődő orvostudomány miatt egyre drágább és drágább lesz az ellátás, ráadásul a népesség is folyamatosan elöregszik. Ezen kívül fontos azt megjegyezni, hogy az egészségügyben jelentős strukturális problémák vannak, így pusztán a források növelése nem hoz tartós eredményt. Meggyőződésem, hogy az alapellátás megerősítésével lehet valódi előrelépést elérni. Mindez azonban százmilliárdokba fog kerülni. Az egészségügy nem olcsó.
Elfogulatlanságot a kultúra finanszírozása: Az MMA-t azonnali hatállyal meg kell szüntetni, a költségvetési forrásait a hazai kultúra pártfüggetlen finanszírozására kell fordítani. Hasonlóképp kell eljárni az NKA esetében is. A döntéshozatali mechanizmus kialakítását a szakmai szervezetekre és érdekvédelmi szervezetekre bíznánk.
Nemzeti kiegyezést meghatározó közös ügyeinkben! Aki lopott, aki megmagyarázhatatlanul meggazdagodott, aki antidemokratikus törvények sokaságát dolgozta ki és fogadtatta el, azzal nincs mit kezdenünk. A szervilis hinterlanddal nincs mit kezdenünk. Viszont a legfontosabb, a nemzet egészét érintő ügyekben szükséges kiegyezni a mérsékelt, józan, demokratikus gondolkodású politikai közösségekkel. Ennek érdekében új szintre kell emelni a mindenkori kormány és ellenzék egyeztetési folyamatait. Az EU-val kapcsolatos ügyeket a mindenkori kormánynak kutya kötelessége érdemben egyeztetni az ellenzékkel. Amit csak lehet, azt nyilvánosan, az érdeklődő állampolgárok számára nyitott formában kell megbeszélni. Aztán ha a kormányváltás után a józan gondolkodású konzervatívok is érzik a szándék komolyságát, akkor előbb-utóbb meg kell próbálni megállapodni a legfontosabb, az életünket hosszú távon meghatározó ügyekben. Konszenzust kell kialakítani arról, hogy milyen Magyarországon szeretnénk élni 30-40 év múlva. Konszenzust kell kialakítani arról, hogy miként kezeljük a határon túli magyarokat. Konszenzust kell kialakítani arról, hogy milyen Európai Unió tagjai szeretnénk lenni.
Szerintem ezek a legfontosabb feladataink és céljaink. Ha így szervezi magát az ellenzéki oldal, és ezt a célt tűzzük ki magunk elé, akkor lehet eredményt elérni. Akár rövid távon is. Nincs még elveszve a 2018-as választás, de akkor tényleg neki kellene állni dolgozni. Nem lehet még egyszer úgy nekimenni egy választásnak, hogy senki nem hisz a győzelemben. Mert ahogy Zrínyi írja: „Senkinek sincs bátorsága azt kihívni vagy megsérteni, akiről tudja, hogy harc esetén az lesz az erősebb.”
Hát tegyünk róla, hogy ne a Fidesz legyen az erősebb! Jó munkát mindenkinek!
